Elsőként az A Bola sportnapilap emlékezett meg Fehér Miklósról, a képgalériával kiegészített „Húsz éve mosolygott utoljára Fehér Miklós” című írásuk pontban éjfélkor élesedett. A 13 képet tartalmazó képgalériában megtalálható többek között az A Bola másnapi címlapja, valamint egy fotó a Benfica múzeumából, amelyen Fehér Miklósnak a tragikus meccsén viselt szerelését láthatjuk kiállítva – amelyet a Cosme Damiao Museu virtuális bejárásán is láthatunk –: az utolsóként viselt pár stoplist, a fehér nadrágot és a szanaszét szabdalt mezt, amelyet azért kellett szétvágni, hogy a defibrillátorral meg tudják próbálni a magyar válogatott csatár újraélesztését.
A cikket jegyző Nelson Feiteirona felidézi, hogy Fehér a mérkőzésen az 59. percben csereként lépett pályára, mint utóbb kiderült, kiosztotta az 1–0-ra megnyert mérkőzés egyetlen gólpasszát. Egyetlen perccel később, „a 91. percben Olegário Benquerenca játékvezetőtől sárga lapot kapott időhúzásért. Fehér hátrált néhány lépést, elmosolyodott, majd élettelenül a földre zuhant. Az orvosok által körülvett Fehér drámáját, a síró játékostársakat egész Portugália élő tévéadásban követte. Az ország sokkot kapott, ahogy rövidesen Magyarországot és az egész világot is sokkolták a történtek. Fehér Miklós mindössze 24 éves volt és magyarázat nélkül hirtelen halt meg” – írja a lisszaboni A Bola.
A portói országos napilap, a Jornal de Notícias is írt az évfordulóról, a hírlap szintén Fehér utolsó mosolyát idézi fel cikke címében, s röviden, címszerűen írja le a történteket, kiemelve, hogy a tragédia után a Benfica visszavonultatta a magyar csatár által viselt 29-es számot, s azóta sem viselte ezt a klubnál senki.
A zerozero.pt sportportál hosszú írással emlékezik a húsz éve elhunyt csatárra, több egykori játékostársát is megszólaltatva, akik ott voltak a pályán azon a tragikus januári vasárnap estén.
„Sajnálom, de még mindig nem tudok beszélni Mikiről. Az ő halála életem legnagyobb traumája. Remélem, megérti” – kezdődik a cikk a nyolcszoros horvát válogatott támadó, Tomo Sokota szavaival, aki 2001 és 2005 között 60 meccsen 21 gólt szerzett a Benfica színeiben. A lap megszólaltatta többek között a Benfica keretének egyik csapatkapitányát, Petit-t, aki néhány nappal Fehér tragédiája előtt vesztette el az apósát.
„Azon a héten a családom vesztesége miatt csak két vagy három edzésen vettem részt, és nagyon nehéz időszak volt. Előbb az apósom, aztán Miki. Előbb gyászoltam otthon, aztán gyászoltam a csapatnál is” – emlékezett vissza az 57-szeres portugál válogatott védő a lap hasábjain, és megszólalt Ricardo Rocha is, aki Fehérrel már a Braga színeiben is egy csapatban játszott.
„Nagyon esett az eső, nehéz mérkőzés volt, és a végén sikerült egy gólt szereznünk. Aztán volt egy bedobás és pont Mikit figyeltem, láttam, ahogy elesik. Először még nyugodt voltam, mert őszintén mondom, hogy arra gondoltam, csak az időt próbálja húzni, és ezért csak színlel valamilyen sérülést. Aztán láttam Sokata és Tiago pánikszerű reakcióját és csak ekkor döbbentem rá, hogy itt bizony komoly a helyzet. Mikinek soha nem volt semmi baja. Semmi. Fizikailag kiváló állapotban volt. Minden idény elején elvégezték a szükséges orvosi vizsgálatokat, és emellett is állandó felügyelet alatt voltunk, soha semmilyen előjelét nem láttuk annak, hogy ilyesmi történhet. A tragédiát megelőző hetekben sem volt sérült, nem volt beteg. Máig hihetetlen, felfoghatatlan, ami történt” – mondta a korábbi hatszoros portugál válogatott védő, Rocha.
A harmadik országos sportnapilap, a Record is több írást szentel az évfordulónak. Megszólaltatják a Benfica 20 évvel ezelőtti pszichológusát, Pedro Almeidát, aki 25 évet tölött a klubnál és Fehér halálának idején is az első csapat mellett dolgozott elsősorban. Kiemelik, hogy a Benfica idén is képviselteti magát a magyarországi megemlékezésen mégpedig az általunk is meginterjúvolt Fernando Seara, a klub vezetőségi tagja mellett Fehér korábbi csapattársa, Simao Sabrosa, a klub jelenlegi nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója révén.
