Priskin Tamás május óta nem kapott fizetést, megelégelte a helyzetet (Fotó: NS-archív)

– Milyen érzés újra itthon lenni?
– Mindig szívesen jövök Győrbe, csak a hazatérésem körülményeit sajnálom – mondta Priskin Tamás, az Alanyija Vlagyikavkazzal vasárnap szerződést bontó huszonhét éves csatár.

– Hosszú lehetett az elmúlt négy hónap...
– Hogy érti?

Priskin: Még soha nem voltam ilyen helyzetben

– A menedzsere, Vörösbaranyi József a minap azt nyilatkozta, hogy a klub négy hónapja nem tudott fizetni.
– Igazából öt és fél hónapja, május óta nem kaptunk fizetést.

– Így még rosszabbul hangzik... No de azért a klub csak csöpögtetett valamennyi pénzt a játékosoknak, nem?
– Egy fillért, vagyis egy kopejkát sem.

Priskin Tamás (balra) nem tudja még, mihez kezd

– Hogy bírták? Hogy lehetett így futballozni?
– Eleinte úgy voltunk vele, hogy idővel megoldódik a helyzet. Nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget annak, hogy a klub két hónappal csúszik a kifizetésekkel. Bíztunk benne, előbb-utóbb megkapjuk a járandóságunkat. Korábban semmi probléma nem volt, maximum két napot kellett várnunk a pénzünkre. Ráadásul a szezon elején sérüléssel bajlódtam, akkor nem is játszottam, nem is nagyon akartam foglalkozni az anyagiakkal.

– Amikor legutóbb a sérüléséről beszéltünk, mintha azt mondta volna, hogy a klub állta az orvosi költségeket.
– Így is történt. Németországban kezeltek részleges térdszalagszakadással, az Alanyija korrekt volt, nekem nem kellett fizetnem. Azt azonban nem tudom, végül miként rendezte a klub a kezeléssel kapcsolatos anyagiakat.

– Miből gazdálkodott, ha nem kapott pénzt?
– Azért szerencsére nem éheztem... Angliában jó néhány évig légióskodtam, úgyhogy abból a pénzből éltem, amit akkor félretettem. Persze ez nem a legideálisabb helyzetkezelés, s noha a végére már feszültebb voltam, próbáltam kizárni a zavaró körülményeket. Az egyáltalán nem segített volna, ha a pályán azon bosszankodom, hogy hónapok óta nem kaptunk pénzt. Viszont vasárnap azért nem játszottam a Baltyika ellen megnyert bajnokin, mert a korábbi mérkőzésekkel ellentétben ezúttal már nem tudtam volna csak a meccsre koncentrálni.

– Már nem is reménykedik, hogy megkapja az elmaradt jussát?
– Dehogynem, mivel megdolgoztam érte. A vezetők is megígérték, hogy amint lesz rá módjuk, kifizetik az elmúlt öt és fél hónapot.

– Az elválás békés volt?
– Természetesen. A klub nem gördített akadályt a távozásom elé, közös megegyezéssel szerződést bontottunk. Először néhány hónappal ezelőtt tudatták, hogy nem rózsás a helyzet. Akkor azt mondtuk, hogy az őszi szezon végéig várunk, hátha lesz megoldás. Sajnos nem lett, így a vezetők ismét a csapat elé álltak, s közölték, hogy az utolsó mérkőzésre, Vlagyivosztokba már nem is tud elutazni az együttes, olyan rossz a helyzet, majd hozzátették, hogy aki nem szeretne ilyen körülmények között dolgozni, távozhat. Eddig hatan jöttünk el. Viszont a vezetők azt mondták, ha megoldódnak a problémák, visszavárnak.

VISSZAMENNE-E PRISKIN TAMÁS VLAGYIKAVKAZBA? CSATLAKOZIK-E A GYŐRI ETO EDZÉSEIHEZ? HAZASZERZŐDIK-E AZ NB I-BE, VAGY MÁS ORSZÁGBA VÁGYIK? VÁLASZOK A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN, BORSI GERGELY TELJES INTERJÚJÁBAN.