Gazdag Dániel a New York Red Bulls elleni playoffmeccsen (Fotó: Getty Images)

 

„Jó úton járunk, és azt kell mondanom, szerencsések vagyunk, hogy az idény legfontosabb időszakában kezdünk igazán összekovácsolódni.”

Gazdag Dániel ezt még a New York Red Bulls elleni playoffrajt előtt mondta a Philadelphia Inquirernek, de szavait az élet igazolta, csapata 1–0-ra nyert, és készülhet a főcsoport-elődöntőre (ahol a Nashville–Orlando City párharc győztese lesz az ellenfele).

A lap a válogatott szünet után interjúvolta a magyar labdarúgót, amihez az apropót az kínálta, hogy Gazdag a Minnesota elleni október 20-i duplája óta további három gólt szerzett (kettőt a válogatottban).

„A Minnesota elleni csata után úgy éreztem, hogy igen, ezzel a meccsel végleg megérkeztem Amerikába, és immár képes vagyok a legjobb formámban a csapat segítségére lenni. Az érkezésemkor tudtam, hogy időbe telik majd hozzászokni a nyelvhez, az új klubhoz, az új csapattársakhoz, ezt az időszakot olyan két-három hónapra saccoltam. Igyekeztem minél többet tanulni, elsajátítani az együttes játékmodorát, és úgy érzem, októberre megszoktam mindent.”

Fontos volt, hogy mielőbb egy hullámhosszra kerüljenek a Union-középpálya kulcsembereivel, Alejandro Bedoyával, José Andrés Martínezzel, Jamiro Monteiróval.

„Az öltözőben könnyű volt megteremteni az összhangot, a játéktéren ez már egy kicsit bonyolultabb folyamat. Alaposan ki kellett ismernünk egymást, megszokni, ki merre mozog a pályán, hogyan helyezkedik. Ez pedig természetesen időigényes” – mondta a magyar futballista, majd az amerikai lap kérdésére válaszolva így folytatta:

„A kedvenc posztom? A tízes. És szerintem azzal, hogy az utóbbi mérkőzéseken gyakorlatilag két tízessel játszottunk, nagyon jót húztunk. Nemcsak nekem, hanem a csapatnak is a javára vált.”

A magyar játékos nem titkolta, meglepte, hogy rendszeresen pályára lépő csapattársai között többen (Paxten Aaronson, Quinn Sullivan, Jack McGlynn) csupán 17-18 évesek. „Jobbak, mint a legtöbb hasonló életkorú labdarúgó, akikkel eddig találkoztam” – állapította meg elismeréssel.

Gazdag nem az egyetlen magyar játékos a liga történetében, költözése előtt volt tehát kiktől tapasztalatokat gyűjtenie. Például az utazásokról.

„Mindannyian tudják, hogy utálok repülőn utazni, mondták is hát nagy röhögések közepette, hogy lesz alkalmam hozzászokni. Igazuk volt... Nem mondhatom, hogy megszerettem, de megbékéltem a repüléssel.”

Ami pedig a csapat eddigi szereplését illeti:

„Nagyon elégedett vagyok azzal, amit az első évemben eddig elértünk. Azért jöttem ugyanis, hogy nagy meccseken léphessek pályára. A playoffban is lesz erre lehetőség, remélem, messzire jutunk.”

Gazdag elmesélte még, hogy nemcsak ő, hanem a családja is jól érzi magát a tengerentúlon. Nagyobbik fia iskolai előkészítőre jár, és lelkesen készülnek a helyiek nagy ünnepére, a november 25-i Thanksgivingre – első amerikai Hálaadás napjukra.

„Szóval igen, nagyon megszerettük az amerikai életet!”