Amikor lehetett haladni az autópályán

 

Elérkeztünk túránk feléhez, de ez nem jelenti, hogy csökkentettük volna a napi penzumot, már ami a kilométereket illeti.

Elbúcsúztunk a kellemes Hollandiától és visszautaztunk Németország belsejébe, hogy Fürthben és Ingolstadtban egy hokimeccs előtt labdarúgóink sorra látogatásával folytassuk európai körutunkat.


A TÚRA EDDIG ÁLLOMÁSAI
1. rész. Ósdi lelátók előtt a rekordbajnok: az EBEL 2. „legretróbb” csarnoka
2. rész. Az oroszok már Salzburgban vannak
3. rész . Kóger mint Lenin elvtárs
4. rész.  Megdöbbentő délután a Salzburg fociközpontjában
5. rész. Magyaros menők Mainhattanben
6. rész. Zidane és a felhőkarcolók
7. rész. Sztárkörnyék: ahol Boateng, Szalai, vagy Sofron él
8. rész. Szalai és Bukarest, újra

Az előírt Arcen–Fürth útvonalat Kerpenben terveztük megszakítani egy kis pluszautókázással: ki ne tudná, itt kezdte pályafutását Michael Schumacher, aztán többek között nyert hét Formula–1-es világbajnokságot, ma pedig már saját gokartpályája van a 63 650 lelkes városkában. Elgurultunk hát az „MS Kart-Center"-be, ahol belső és külső pálya is van, a főépület pedig temérdek fotóval és ereklyével dúsítva. Az ember belép a főbejáraton és rögtön beléptetik a klubba is, mert anélkül nem lehet vezetni.

Mivel a belső pályán éppen céges rendezvény volt, nekünk a kinti jutott, ráadásul közben olyan eső indult lefelé, amilyenben Alain Prost már nem versenyezne, mi viszont így is nekivágtunk. Az esős futamra tisztességesen felkészültünk: overall, kesztyű, maszk, sisak – így száguldhat az ember tíz percet ugyanennyi euróért, vagy többet még többért.

 SZÁMHÁBORÚ

Félidőnél járunk, de a tartalommennyiségünk máris jelentős. Múlt hét csütörtökön indultunk útnak, azóta összesen megtettünk több mint 2100 kilométert, jártunk öt sporttelepülésen, de a csarnokokkal, stadionokkal, irodákkal és vendéglátóink otthonaival már bőven tíz fölötti a kipipált területek száma, a meglátogatott országmennyiség pedig három egyelőre, de lesz az hat is.
Két sportágban beszéltünk hét játékossal, öt edzővel, két igazgatóval, öt sajtófőnökkel, számtalan munkatárssal és egy bíróval. Elkészült már 41 ezer karakternyi interjú, riport és naplóbejegyzés, ám a nagyja még hátravan. Mert a kamera több mint 18 órát forgott, ebből 6:54:08 a hasznos idő, ami 36 kisebb-nagyobb videót termett eddig. Mindez 1965 fájlban 44 gigabájtnyi területet foglal 24 mappába csoportosítva. Háromszor töltöttük csurig és merítettük le teljesen a benzintankot és a kameránkat – laptopjainkkal természetesen ugyanezt megtettük számtalanszor –, miközben a fényképezőgép 17 különböző helyszínen/témában/személyről majd' 3000 fotót készített, amelyekből 360-at szerkesztettünk és archiváltunk már.

Kihoztuk a versenyből, amit csak lehetett, aztán mentünk tovább. Illetve mentünk volna. Az autópálya ugyanis, bármily kiterjedt, színvonalas és biztonságos, még Németországban sem dugómentes sajnos. Ha előző nap Szalai Ádám és a Schalke felé Sofron Istvánnal gigadugóba kerültünk Gelsenkirchen előtt, akkor arra már nincs kifejezés, amibe most futottunk Frankfurthoz közelítve.

Vastag tíz kilométereken át állt vagy cammogott a kocsisor, a Porsche Hungária által rendelkezésünkre bocsátott, hibátlan Skoda Superbünk is örült, amikor késő este felpörgethette végre a motorját. De legalább közben volt alkalmunk telefonon fixálni a beosztásunkat péntekre, amely igazi focis nap lesz: találkozunk a Greuther Fürth légiósaival, Korcsmár Zsolttal, Stieber Zoltánnal és Szilvási Péterrel, illetve az Ingolstadtban játszó Hajnal Tamással is, mielőtt a Krefeld Pinguine jégkorongcsapatával Sofron István is megfordulna a vidéken.

Kezdődhet a második hét!