Légiósok: „Minden remekül indult, éreztem a tiszteletet”

– Újra a pályán!
– Ennek örülök – mondta a Nemzeti Sportnak a 26 esztendős Ugrai Roland, aki tavaly novemberben bokasérülést szenvedett a válogatott edzőtáborában, azóta három görög bajnokin vehetett csak részt athéni klubja, az Atromitosz színeiben. – Eldőlt, hogy az AEK mögött negyedikek leszünk, az utolsó fordulótól függetlenül, így a csapat koncentrációja nem volt már az igazi. Boldog voltam, hogy pályára léphettem, de a kettő nullás vereség azért lehangolt.

– Bizakodóan nézett görögországi pályafutása elé – hogyan összegezné eddigi tapasztalatait?
– Abszolút pozitívan, és nem azért, mert a tengerparti napsütésben ért utol – hallom, otthon milyen idő van, de szerdán már utazom haza. Szóval: barátságos, jó klubhoz kerültem, azt tudtam, hogy a PAOK, az Olympiakosz, az AEK és a Panathinaikosz nagyobb klub, de utóbbit megelőztük, csak a másik három sztárklub végzett előttünk a tabellán. Vagyis a nagyok mögötti mezőny egyik legjobbja lett az Atromitosz, indulhatunk az Európa-ligában, fejlődő együttesről van szó. Jól kezdődött az athéni kalandom, olyannyira, hogy az itt mutatott teljesítménnyel visszakerültem a válogatottba – utólag okos az ember, bár ne így lett volna... De ez nem igaz: célom volt, hogy a válogatottnál legyek újra, a sérülés része a futballnak, más kérdés, hogy váratlanul nehezen tértem vissza. Rengeteg helyen jártam, ezer vizsgálaton estem át, és mindenki azt mondta, igazából semmi súlyos, de csak nem jött rendbe, pedig már mindent kipróbáltunk.

– Most már vége a rémálomnak?
– Sajnos nem teljesen. Injekcióval tudtam játszani, jó ideje edzek, de nem optimális, azt lehet érezni. Három és fél hétig a válogatottnál tevékenykedő szakember, Halmai Tamás dolgozik majd velem, nagyon bízom benne, ez elegendő lesz ahhoz, hogy a nyári felkészülést már megfelelő állapotban kezdjem el. Tudom, hogy a nyári vakációt ez határozza meg, de ennél nekem nincs most fontosabb.

– Mi a rövid távú terve?
– Ugyanaz, mint amikor idejöttem. Szerettem volna jól játszani, és minden remekül indult, éreztem a tiszteletet. A jövő? Annyit elmondhatok, a tavalyi ősz olyan jól sikerült, hogy több nagy görög klub is érdeklődött irántam, minden szépnek tűnt, aztán jött a sérülés, de volt, aki még azután is jelentkezett, amikor már feküdnöm kellett. De most nem tudtam ezzel foglalkozni, mert amíg nem tudtam edzeni és játszani, felesleges volt az esetleges továbblépéssel törődni. Még van egy évem, jól érzem magam az Atromitosznál, úgy érkeztem ide, ha jól megy a játék, még erősebb csapatba kerülhetek. Nyilván a válogatott is fontos, de mindennek az alapja, hogy százszázalékosan jó legyen a bokám – remélem, amikor június végén visszatérek Athénba, már minden rendben lesz.