Labdarúgás: harmincéves a váci csoda

A Váci városházán megtartott fogadáson Matkovich Ilona polgármester köszöntő szavai után Iványi Károly, a klub akkori (illetve tavaly óta ismét regnáló) elnöke világossá tette, hogy a két ezüstérem (1992, illetve 1993) után már mindenki rendkívüli módon akarta a legnagyobb sikert, az aranyérmet, ami össze is jött.

„Nem voltatok a szó hagyományos értelmében vett sztárok, de mindent beleadtatok  – fordult a játékosokhoz beszédében Iványi, aki azt a zakót vette fel, amelyben az utolsó meccs után a bajnoki címet ünnepelték. – A mester, Csank János és László Attila technikai igazgató pedig még erre a hatalmas munkára is rátett egy lapáttal, őket külön kiemelném, illetve Bartos Ferenc akkori polgármesternek is sokat köszönhetünk, aki tizennégy önkormányzati lakás bérbeadásával segített minket. Az évek során pedig a nemzetközi kupameccsek − BL, ­UEFA-kupa, KEK-selejtező, Párizs, Lisszabon, Moszkva, Groningen, Limassol… − is hatalmas élményt jelentettek.”

Csank János, a bajnokcsapat trénere visszaemlékezésében leszögezte, élete legcsodálatosabb időszaka volt a váci edzősködés.

„Ma már kimondhatom, ez a hat év, 1989 és 1995 között volt edzői karrierem csúcsa, egyben legszebb része!  – szögezte le a városházán a mesteredző. – Tökéletes volt az összhang, mindenki kihozta magából, ami benne volt. Párját ritkítja az eredményünk, sőt a korábbi két ezüstérem és a Magyar Kupa-menetelések miatt ez sikersorozat volt. Tudtam, a hozzánk érkező játékosokat korábbi klubjaikban nem kezelték értékükön – abban pedig rutinom volt, hogy ez Vácon másként legyen. Alkalmazkodtunk a korszerű futballhoz, több tényezőt nézve is a riválisok előtt jártunk. A város és a szurkolók támogatása sokat jelentett. Vácon egyébként nem is voltak kimondottan kritikus szurkolók. Nem vagyok érzelgős típus, de ez számomra nagybetűs csapat volt és örökre az is marad!”

Az ünnepség végén díszoklevelet kaptak a bajnokcsapat játékosai, a szakmai és technikai stáb tagjai, az elnökségi, felügyelőbizottsági tagok némelyike, továbbá a DDC mint az egyik fontos szponzor. A labdarúgók közül sajnos már nem él a gólerős támadó, Füle Antal, felesége vette át a posztumusz díjat.

Koszta János, a bajnokcsapat kiváló, egyben mókamester kapusa sokszor a szívbajt hozta cselezgetéseivel, őrült megoldásaival a kispadon ülő korábbi kapusra, Csank Jánosra…

„Bohóckodni mindenhol érdemes, mivel csak jókedvűen lehet dolgozni, én pedig ezt a hangulatot kivittem a pályára   – mondta lapunknak mosolyogva Koszta János.  – Az egyik legfelkészültebb és legtapasztaltabb edző volt már akkor is Csank János, nagyszerű volt vele dolgozni. A legnagyobb élmény pedig az utolsó előtti bajnoki meccs, a Vasas elleni hazai, 2–2-re végződő találkozó volt, amelyen matematikailag is biztossá vált a bajnoki címünk.”

A ceremónia folytatásaként aztán a bajnokok a Vác–Dunakeszi (6–0) Pest vármegyei I. osztályú bajnoki mérkőzés szünetében a váci stadionban tettek tiszteletkört, a szurkolók pedig zúgó vastapssal éljenezték korábbi (és egyben örök) kedvenceiket.

A váci futball jelene azonban méltatlan a bajnokokhoz – a korábban már megszellőztetett tervek szerint mindenesetre az Újpest segítségével a közeljövőben ismét elindulhat felfelé a piros-kék klub… 

A VÁCI BAJNOKCSAPAT TAGJAI: Hahn Árpád, Koszta János, Nyilas Elek, Puglits Gábor, Nagy Tibor, Kriska Gábor, Aranyos Imre, Romanek János, Füle Antal, Víg Péter, Simon Antal, Szedlacsek István, Kasza István, Répási László, Molnár György, Miovecz Zoltán, Dzurják József, Szalai Attila, Sallai Tibor, Burzi Attila, Nyikos József, Schwarcz Zoltán, Bereczki Péter, Hámori István, Bánföldi Zoltán és Kelemen Zsolt. Vezetőedző: Csank János