Kontra Zsolt 70 éves!
1975 és 1988 között kihagyhatatlan volt a magyar férfi kézilabda-válogatottból az 1955. augusztus 23-án született Kontra Zsolt. A korábbi legendás balszélső ebben a tizenhárom éves periódusban 198 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban, 523 góljával épphogy csak kiszorul a tíz legjobb gólszerző közül.
Sopronban született, a kézilabdával viszont már Kecskeméten ismerkedett meg, ahová tízéves korában költözött családjával. Innen Székesfehérvár érintésével érkezett meg Tatabányára, ahol a legnagyobb sikereit is elérte, és ahol technikai vezetőként a mai napig sokat tesz a klub sikereiért.
„Az NB I-es pályafutásom még a Szondyban kezdődött 1974-ben, aztán két évvel később Tatabányára kerültem, ahol a következő tíz évben játszottam – emlékezett vissza lapunk kérdésére Kontra Zsolt. – Abban az időszakban a bajnokság kiegyensúlyozott volt. A sok pesti csapat mellett a vidéki fellegvárak, mint Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Ózd és Tatabánya, félelmetesek voltak. Senki sem tudott úgy idegenbe menni, hogy onnan biztosan két ponttal térjen haza.”
Mire ő megérkezett Tatabányára, a Bányász már kupagyőztes (1969) és bajnok (1974) volt. A csapat sikerei nem a véletlennek voltak köszönhetőek:
„Előrelátó, jó sportvezetők dolgoztak a klubnál, ideálisak voltak a körülmények a bánya hátterével és a különböző juttatásokkal. Már előzetesen is szimpatikus volt nekem a csapat. Jó társaság jött össze, világklasszis, jó játékosok, mint Simó Lajos, Katona László, Kaló Sándor, Bartalos Béla, Hoffmann László és Marosi László. Egy évtizeden át nagyon eredményesek voltunk, 1978-ban és 1979-ben bajnokok lettünk, ahogyan 1984-ben is, amikor Veszprémben sikerült megnyernünk a trófeát, mielőtt az ő hegemóniájuk elkezdődött volna. A közönség és a város is teljes mellszélességgel mögöttünk állt, összetartó közösségnek lehettem része. Ezek a sikerek nem jöhettek volna létre Albrecht Miklós nélkül, aki a csúcsra emelte a tatabányai kézilabdát.”
A nemzeti csapatban már nagyon fiatalon, 19 évesen bemutatkozhatott, 1975. április 3-án, Szegeden Csehszlovákia ellen esett át a tűzkeresztségen. Egy évvel később pedig már ott volt a montreali olimpián is, a csoportkörben az Egyesült Államok kapuját négyszer, a csehszlovákokét kétszer vette be, majd a jugoszlávok ellen az 5. helyért vívott mérkőzésen is betalált egyszer. Az 1980-as nyári olimpiára már NB I-es gólkirályként utazhatott ki Moszkvába. Óriási formában játszott, hat meccsen 31 gólt szerzett, Kuba ellen tízszer volt eredményes.
„Arra a kérdésre, hogy melyik eredményemre vagyok a legbüszkébb, kifejezetten egyet nem tudnék kiemelni. Ugyanolyan büszke vagyok a moszkvai negyedik helyünkre, mint az 1986-os svájci vb-n szerzett ezüstérmünkre is, ami még mindig a férfiszakág legjobb szereplése a világversenyeken. Nagy boldogsággal tölt el a Tatabányával szerzett három bajnoki cím és egy kupagyőzelem is, szintén nagy megtiszteltetés volt, hogy kétszer is meghívtak a világválogatottba.”
Pályafutását Ausztriában, Linzben fejezte be, ahol 1986 és 1990 között kézilabdázott. Akkoriban csak 30 éves kora után állhatott valaki profi légiósnak, de amint megfelelt ennek a kritériumnak, nem volt rest kipróbálni magát külföldön. Miután abbahagyta a játékot, visszatért Tatabányára, itt él a mai napig. A nyáron vérfrissítésen, egyben fiatalításon és magyarosításon átesett csapatával kapcsolatban jó érzései vannak. Szerinte biztatóak a nyári felkészülési mérkőzéseken látott jelek. Válogatottunk jelenét és jövőjét hasonlóan pozitívan látja:
„Ez a mostani magyar válogatott bármire képes lehet, ha a sérülések nem szólnak közbe és mindenki ott tud lenni a világversenyen. Napjainkban a világelit nagyon kiegyensúlyozott, a férfimezőnyben tulajdonképpen hat-nyolc csapat oda tud érni a dobogóra, mi is benne vagyunk ebben a csoportban. Kimondottan derűlátó vagyok, sok van a fiatalokban!”
 Született: 1955. augusztus 23., Sopron |
Hetvenöt éves lett Tomann Rozália
Török Lilly a spanyol élvonalbeli kézibajnokságba igazolt
