NB II: a meglepetések ősze a másodosztályban – szezonértékelés

Idén májusban két patinás fővárosi klub, a Vasas és a Honvéd búcsúzott az élvonaltól, az ETO FC Győr tucatnyi légióssal erősítette meg keretét a feljutás kiharcolása érdekében, továbbá a Szeged, a Pécs, a Haladás és a Gyirmót is tagja a mezőnynek, szóval, óriási csatára volt kilátás. A szakemberek előzetesen a Vasas, a Honvéd és az ETO versenyfutását várták az élen, míg a kiesésre leginkább esélyesnek a Kozármislenyt, a Csákvárt, a Tiszakécskét és a Mosonmagyaróvárt tartották. Ehhez képest…

A telet a Nyíregyháza Spartacus tölti az élen, amely júniusban csak osztályozón maradt benn a másodosztályban. Fekete Tivadar sportigazgató a nyáron a szakmai stábot és a játékoskeretet is átalakította. Tímár Krisztián személyében fiatal, ambiciózus vezetőedzőt, valamint tizenhárom futballistát szerződtetett. Elképzelése bevált, a csapat összeállt, a Szpari úgy játszotta le az őszi szezont, hogy csupán egy vereséget szenvedett, pedig a hazai meccseit csaknem hetven kilométerre Nyíregyházától, Balmazújvárosban kellett lejátszania stadionja építése miatt.

A tabella második, ugyancsak feljutást érő helyén az idény előtt bajnok­esélyesnek vélt ETO FC Győr áll, amely nagy riválisaitól, a Nyíregyházától (2−3) és a Vasastól (0−6) is kikapott, mi több, a harmadik Szeged (1−1) ellen is csak döntetlent ért el. Kiemelendő még, hogy a győriek tehetséges saját nevelésű fiatalokat is bevetettek, Vingler László 16, Lacza Alex 12, Huszár Marcell 14 mérkőzésen lépett pályára, utóbbi ezt öt góllal hálálta meg.

A Vasas-szurkolók számára talány csapatuk őszi szereplése. Az azonnal visszajutást tervező gárda hol parádés játékkal, hol nyögvenyelős futballal rukkolt ki, az NB II-ben kimagaslóan erős kerettel büszkélkedő klub képtelen volt stabilan jó formát hozni. Hiába győzte le magabiztosan riválisait − a Nyíregyházát 3−0-ra, az ETO-t 6−0-ra −, hazai környezetben kikapott a Budafoktól, s döntetlent játszott a Kazincbarcikával és a Csákvárral.

A szezon meglepetéscsapata kétségkívül a Kozármisleny, amely méltán nyerte el a semleges szurkolók elismerését is, holott a nyáron csak osztályozón vívta ki bennmaradását. Júliusban aztán visszatért az együttes korábbi szakvezetője, Aczél Zoltán, akinek zömében régi, NB III-as játékosaira épülő csapata a negyedik legtöbb gólt szerezte a mezőnyben − a bajnokság góllövőlistáját a klub csatára, Kirchner Krisztián vezeti 11 találattal.

Az első öt helyezett után jókora szakadék következik a tabellán, a hatodiktól lefelé tulajdonképpen minden csapat a kiesés elől menekül. A gyirmóti gárda meglepő módon beragadt a rajtnál, az első nyolc fordulóban – bár játéka nem volt rossz – képtelen volt nyerni, ami Csizmadia Csaba vezetőedző állásába került. A kispadon őt váltó Tamási Zsolttal aztán sorozatban négy meccset megnyertek a sárga-kékek, s egy csapásra kiegyenesedtek. Az egykori megbízott szövetségi kapitány, Csábi József stabil középcsapatot épített Kazincbarcikán. Tulajdonképpen csupán az utolsó fordulóban elszenvedett szegedi ­3−0-s vereség lóg ki a sorból, az összes többi mérkőzésen pariban voltak még erősebb riválisaikkal szemben is. A Budafok éppen ellentétes utat járt be, mint a Gyirmót. A nyáron érkező vezetőedző, Erős Gábor irányításával kilenc fordulón keresztül remekelt a BMTE, ám a Haladástól elszenvedett vereséggel valami megtört: egymás után nyolc találkozón maradtak nyeretlenek a piros-feketék, s csak az utolsó meccsen, a Kazincbarcika felett aratott győzelemnek köszönhetik, hogy a mezőny közepén tanyáznak.

Kínosan szerepelt az ősszel a Honvéd. A nyári NB I-es kiesés, majd az ezzel járó keretátalakítás olyan zavart okozott, amire az új szakmai stáb, a játékosok és a szurkolók sem voltak felkészülve. Az azonnali visszajutást tervező klubvezérkar a rutintalan vezetőedzőtől (Pinezits Máté), a magyar másodosztályt egyáltalán nem ismerő szakmai igazgatótól (Fehér Péter), valamint a még az NB III-ban sem bizonyító fiataloktól várta el, hogy az első két hely valamelyikére kormányozzák az együttest. Hiába érkezett rutinos labdarúgóként a Bozsik Arénába az exválogatott Holman Dávid, a Hollandiában, Angliában, Olaszországban is megforduló Adorján Krisztián, a több mint száz élvonalbeli meccs tapasztalatával felvértezett Kálnoki-Kis Dávid, majd tért vissza a nagy kedvenc Bobál Gergely, olyan pofonokat (vereség a Kozármislenytől, a Siófoktól, a Haladástól, a Kazincbarcikától) kapott a Honvéd, hogy közelebb van a kieső helyhez, mint az élbolyhoz. Nem véletlen, hogy a szezon hajrájában váltás volt a kispadon, az egyik legrutinosabb, a mezőnyt tökéletesen ismerő edző, Csertői Aurél azonnal stabilizálta az együttes játékát, s veretlenül hozta le az őszi hajrát.

A Soroksár a Ferencváros fiókcsapataként – a Csákvárhoz hasonlóan – elsősorban a kölcsönbe érkező fiatalok nevelését tűzte zászlajára. Lipcsei Péter vezetőedző pedig − akárcsak az elmúlt években, amikor Pászka Lóránd vagy Lisztes Krisztián fejlődését segítette − most is megtette a magáét. A 19 éves Kaján Norbert végigjátszotta az őszt, s a kapus Mergl Szabolcs, valamint Hajdú Roland is bizonyította tehetségét.

Az utolsó hat helyezett csapat érezheti magát a legnehezebb helyzetben. A Haladásnál nem is a játékoskeret minősége, sokkal inkább az anyagi létbizonytalanság eredménye a gyenge szereplés. A BVSC a mezőny egyetlen újoncaként kezdte a szezont. Urbán Flórián vezetőedző állásába került csapata rutintalansága, a hetedik fordulót követően Kincses Ádám vette át a helyét a kispadon. Noha elkezdték gyűjtögetni a pontokat a vasutasok, a kieső helytől nem tudtak elszakadni, az utolsó játéknapon aztán már Szekeres Tamás vezetésével értek el bravúros döntetlent Kispesten. A Tiszakécske az előző évadhoz hasonló időszakot fut. Akkor is az edzőváltástól várták a „csodát”, a szezon közben érkezett Klausz László pedig bent is tartotta a csapatot. Most Vas László helyére az utolsó három találkozóra Toldi Gábor ült, de vele sem sikerült elmozdulni a 15. helyről. A téli felkészülést már a Paksot annak idején NB I-es ezüstéremig vezető Kis Károllyal kezdi az együttes. Siófokon a szezon végére egyre sötétebb felhők gyülekeztek. Az egyébként is gyengécske keretet példátlan sérüléshullám sújtotta az ősszel, Vágó Gábor, Vékony Viktor, Böndi Ádám, Debreceni Ákos hónapokra kidőlt a sorból. Majd előbb a rutinos Nagy Richárdot, a hajrában pedig Polényi Gábort is száműzte az öltözőből Dragan Vukmir vezetőedző, sőt, segítőjével, Nikházi Márkkal is szakított. Nem csoda hát, ha utolsó öt meccsén egyetlen pontra futotta a Siófok erejéből, ez pedig csak a 16. helyhez volt elegendő.

A 18. fordulóban elmaradt öt mérkőzés új időpontját még nem jelölte ki az MLSZ versenybizottsága, a bajnokság 2024. február 4-én a 19. fordulóval folytatódik.

A 19. FORDULÓ PROGRAMJA (február 4.)
Kazincbarcika–Mosonmagyaróvár
Vasas–Szeged-Csanád Grosics Akadémia
Kozármisleny–Budapest Honvéd
Ajka–Budafok
Gyirmót FC Győr–Soroksár
BVSC-Zugló–ETO FC Győr
Szombathelyi Haladás–Csákvár
Nyíregyháza–Tiszakécske
PMFC–Siófok

A további tavaszi program itt található.