NB III: a Bakony Maradonáját nem csábította el sem a külföld, sem a pénz

Vágólapra másolva!
2022.06.19. 12:21
null
Napjainkban az Illés Akadémia egyéni képzésének vezetője (Fotó: Teknős Miklós / Magyar Nemzet)
Ma már talán kevesen emlékeznek rá, hogy a Bakonynak is volt Maradonája. Rugovics Vendelnek hívták, aki az alacsony termetével, a fürge mozgásával, az ügyességével, de még a frizurájával is hajazott az argentin zsenire. Verebes József fedezte fel Győrben, de Veszprémben lett sztár, majd válogatott futballista, aki minden egyes meccsénél és sikerénél büszkébb arra, hogy utánpótlásedzőként sok későbbi NB I-es játékost nevelt fel – a valaha volt legjobb veszprémi labdarúgóval a Magyar Nemzet készített interjút.

– Tényleg azt mondta, hogy takony?
– Verebes József? Tényleg. Eljött Győrben a serdülők egyik edzésére. Láttam, hogy ott van, de nem gondoltam semmire. Később Győrfi László pályaedző mesélte, hogy a Mester egyszer csak azt mondta rám mutatva, hogy Laci, azt a taknyot hozzátok fel nekem! Ez kedden történt, szerdán szóltak, hogy a nagycsapat edzésére kell mennem, szombaton pedig kezdő voltam az NB I-ben a Pécs ellen úgy, hogy még az ifiben sem játszottam addig sohasem.

– Fiatalon, huszonnyolc évesen befejezte a játékot. Nincs hiányérzete?
– Nincs. Úgy érzem, a hivatalosan három válogatottsággal és rengeteg élvonalbeli meccsel kihoztam a maximumot a lehetőségeimből. Kiderült, hogy asztmás vagyok, és emiatt hamar kifulladtam, mert a betegség rossz hatással volt a keringésemre. A tüdőm nem adott elegendő friss oxigént a szervezetemnek, és emiatt nem tudtam egy meccsen hússzor megvillanni, hanem csupán háromszor-négyszer. Ha olyan keringésem lett volna, mint a közelmúltban elhunyt szegény Duró Józsefnek, én akár százszoros válogatott is lehettem volna.

– Ezért nem szerződött külföldre?
– Fél évet játszottam San Diegóban teremben, de akkor már kellett volna a hivatalos játékengedély, azt a Veszprém elnöke nem adta ki, és ezért hazajöttem. Egyébként nem is bántam. Egyszer Franciaországban túráztunk, és a Bastia elleni meccs után az ellenfél elnöke bejött az öltözőbe, és közölte, ad negyedmillió dollárt értem. A mi elnökünk elkezdte mondani, hogy engem nem adhat, mert akkor felkoncolják otthon a szurkolók, de mielőtt tárgyalni kezdtek volna, közbeszóltam, hogy ne fárasszák magukat, mert én nem megyek sehova. Jól éreztem magamat Veszprémben, ott voltak a hozzám közel álló hölgyek, a barátok, a közönség, és eszem ágában sem volt külföldre menni. A nagy pénz sem vonzott, a futballnak köszönhetően fel tudtam építeni egy szép házat, ma is az az otthonunk, és normálisan akartam élni az életemet.

– Milyen a magyar utánpótlásban edzőként dolgozni? Sokan mondják, hogy a mai fiatalokból hiányzik az alázat, rossz a mentalitásuk.
– Nem értek ezzel egyet. Ha azt látom, hogy valakinek fontosabb a frizurája, mint a futball, azzal nem foglalkozom, viszont imádom a tehetséget. Olyan futballisták kerültek ki a kezem alól, mint Lang Ádám vagy Novothny Soma, akik a mai napig számos módon fejezik ki a hálájukat, és igen messzire jutottak el. Apa és fiúi kapcsolat alakul ki a növendékekkel, és bár akadnak generációs különbségek, jó szándékkal és szeretettel közelítve sokat el lehet érni a futballista palántáknál is. És nagyon fontos, hogy a tehetség ötven százalékban a személyiség kérdése, nem pedig a gyorsaságé vagy technikáé.

A teljes interjú ide kattintva elolvasható.

Napjainkban az Illés Akadémia egyéni képzésének vezetője (Fotó: Teknős Miklós / Magyar Nemzet)
Napjainkban az Illés Akadémia egyéni képzésének vezetője (Fotó: Teknős Miklós / Magyar Nemzet)

 

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik