Vasas: a bajnokcsapat játékosai elnézést kértek a takarítóktól

Néhányan a földhöz vágták a kulacsot, mások a sípcsontvédőjüket csapták a padnak, és akadt, aki csak csendben meredt maga elé. Azok a Vasas-játékosok, akik az előző idényben, a Merkantil Bank Liga utolsó előtti fordulójában átélték a Nyíregyháza elleni 2–0-s vereséget, aligha feledik a keserű pillanatokat. Az angyalföldi klub az élről várta a 37. fordulót, az idegenbeli meccsen az egy pont is elég lehetett volna a feljutáshoz, ám kétgólos vereség lett a vége – nem csoda, ha a hazaút pokolian hosszúnak tűnt. Az utolsó fordulóban a Vasast megelőző Debrecen és Gyirmót sem hibázott, így a feljutás helyett csak a kesergés maradt.

Hétfő este óta mindez csak halványuló rossz emlék, a Haladás elleni gól nélküli döntetlennel a Vasas visszajutott az NB I-be, ám a 2018-as kiesés után aligha gondolták volna a piros-kék drukkerek, hogy erre négy évet kell várni.

A 2018–2019-es idényre alaposan átalakult az élvonaltól búcsúzó csapat, az alapemberek jelentős része távozott, az ügyvezetői székben Vancsa Miklóst Domonyai László váltotta, a kispadra Michael Oenning után Kis Károly ült, az akkor még csak épülő Illovszky-stadion helyett pedig a Szusza Ferenc Stadion számított az átmeneti hazai pályának. Bár az első tizenkét fordulóban veretlen maradt a csapat, nyolcszor csak döntetlenre futotta az erejéből, és mivel ezt ötmeccses nyeretlenségi sorozattal fejelte meg, tizenhét forduló után a 12. helyen szerénykedett. Nem csoda, ha a vezetőség váltott, a kispadra a régi-új edző, Szanyó Károly ült. Irányításával tavasszal magára talált a csapat, a sorozatos győzelmeknek köszönhetően eltüntette tetemes hátrányát, és amikor négy fordulóval a vége előtt 3–2-re legyőzte a Kazincbarcikát, mindössze egy pont választotta el a feljutást érő második helytől. Ám az utolsó négy fordulóra összezuhant, mindössze négy pontot szerzett, ami csak a negyedik helyhez volt elég.

A következő idényben úgy tűnt, a hatszoros bajnok már az ősszel kiszáll a versenyfutásból, az első hét fordulóban mindössze nyolc pontot szerzett, és csak elvétve volt képes egymás után két meccset megnyerni. A sorozatos pofonok miatt a téli szünetben csak a nyolcadik helyen állt, tizenegy pont távolságra a második helytől. Télen azonban fontos változás történt az egyesület életében, az addigi többségi tulajdonos, Jámbor János a Nagy Miklós, Nagy György párosnak adta át a stafétabotot. A klub innentől jóval nagyobb költségvetéssel gazdálkodott, Szanyó Károlyt Bene Ferenc váltotta, „beköszönésként” pedig az NB I góllövőlistájának akkori vezetője, Feczesin Róbert érkezett a csatársorba. Az első hét tavaszi fordulóban tizenhat pontot szerzett az együttes, a Budafokkal szembeni hátrány hét pontra csökkent, a két együttes pedig még találkozott volna egymással – ám a koronavírus közbeszólt.

A játékosok épp a Vác elleni hazai meccsre készültek, amikor az öltözőbe érve hallották a hírt, miszerint vélhetően félbeszakad az NB II, és a tabella akkori állása lesz a végeredmény. Az értesülés igaznak bizonyult, és mivel március közepén, kilenc fordulóval a vége előtt a Budafoki MTE állt a második helyen, a feljutás ismét elmaradt.

A 2020–2021-es idény előtt úgy tűnt, megvalósulhat az álom. A keret az NB I-ben is megállta volna a helyét, igaz, a zsúfolt támadósor mellett a középpálya és a védelem kissé vékonynak tűnt. Ez pedig már az első fordulókban visszaütött, Bene Ferencnek a hatodik fordulóban, a Budarös elleni 3–1-es vereség után meg is köszönték a munkát. Az átmenetileg beugró Tóth András után a Békéscsabáról kivásárolt Schindler Szabolcs vette át az irányítást, ám a kezdés döcögős volt... Az első három meccsen csak egy pontot szerzett az együttes, amely tíz forduló után a 16. (!) helyen állt. Innen küzdötte vissza magát tavasszal az első helyre, ám hiába a sorozatos győzelmek, az utolsó előtti fordulóban nyerő pozícióból bukott hatalmasat – úgy tűnt, átok ül a csapaton.

Tavaly nyáron aztán Kuttor Attila ült le a kispadra, aki tökéletesen ráérzett arra, mire van szükség az NB II-ben. A Vasas több olyan meccset játszott, amelyen csikorgott a gépezet, akadozott a játék, amely után az ellenfelek a szerencsét emlegették – ám így vagy úgy, de sorra nyerte a meccseket. A legutóbbi vereségig egészen tavaly novemberig kell visszamenni, az azóta lejátszott húsz találkozón tizennégy győzelem és hat döntetlen mellett mindössze hat kapott gól a mérleg. Ezt a tempót egyetlen vetélytárs sem tudta tartani, így a Vasas három fordulóval a vége előtt bajnokként jutott fel az NB I-be.

VÉLEMÉNYEK

Kiss László, 1978–1985 között a Vasas játékosa, 33-szoros válogatott
„Örülök a feljutásnak! Az eleje nyögvenyelősen indult, de a tavasz már jól alakult, a végén pedig felszabadultan játszott a csapat. Örültem, hogy több fiatal játékos is lehetőséget kapott. Azt pedig többen megkérdezték tőlem, mire lehet számítani az élvonalban, de erre, nem tagadom, nehéz válaszolni. Tiszteletreméltó a szándék, hogy magyar labdarúgókkal erősítsék meg a keretet, de... Kikkel? Nem egyszerű a helyzet. Mindenesetre a stadion szép, a körülmények rendeződtek, szurkolok a csapatnak az élvonalban is.”

Juhár Tamás, a Vasas (1990–2002) 20-szoros válogatott védője
„Tízévesen kerültem a Vasashoz, húsz éven át játszottam a klubban, persze hogy figyeltem, sikerül-e a feljutás. Bajnokságot nyerni az első és a másodosztályban sem könnyű, favoritként végképp nem. Nekem nagyon szimpatikus a törekvés, hogy magyar játékosokkal képzeli el a csapatot a klubvezetőség, szerintem ez a szurkolóknak is tetszik, remélem, a Kubala Akadémia legjobbjai odakerülhetnek az első kerethez. Az élvonal más szint, más közeg, de ha a csapat gerince megmarad, van esély arra, hogy a csapat hosszabb ideig az NB I tagja lehessen.”

Mónos Tamás, a Vasas (1993–2001) 21-szeres válogatott védője
„Remek keretet hozott össze Angyalföldön a tulajdonos, amelyet persze össze kellett rakni. Kuttor Attila vezetőedzőnek sikerült, s elfogultság nélkül állítom, a második vonal legjobb csapata lett a Vasas. Tapasztalhattam mindezt, mert a Csákvár edzőjeként készültem egykori klubom ellen. Egyébként pedig egy olyan tekintélyes múltú klubnak, mint a Vasas, amúgy is az élvonalban a helye. Bízom benne, hogy ott is marad.”

Sowunmi Thomas, a Vasas (1998–2001 és 2007–2009) tízszeres válogatott támadója
„Hosszú, küzdelmes utat járt be a csapat, s végül célba ért, köszönhetően annak, hogy a bajnokság végére egységessé vált. Azonban az ünneplés közepette sem lehet megfeledkezni arról, sok múlik majd azon, hogy a nyáron kik érkeznek a keretbe, illetve miként sikerül a felkészülés az NB I-re.”

A 35. FORDULÓ VÁLOGATOTTJA
8 Hutvágner (Siófok) – 7 Szűcs K. (Ajka), 7 Fodor F. (ETO FC), 7 Gyurácz (Budaörs), 7 Uzoma (Tiszakécske) – 8 Csizmadia Z. (Ajka), 7 Kártik (Csákvár), 7 Halácsi (Budaörs) – 7 Barczi (III. Kerületi TVE), 8 Priskin (ETO FC), 8 Lukács D. (Kecskemét)

A forduló játékvezetője:Görög Márió (8) (Aradi József, Becséri Gergely) – Budaörsi SC–Diósgyőri VTK

A FORDULÓ LEGJOBBJA:HUTVÁGNER Gergely (Siófok)
Szenzációs napot fogott ki Hutvágner Gergely, a Siófok kapusa a Tiszakécske ellen 2–0-ra megnyert mérkőzésen. A 21 éves játékos az első félidőben három bravúrt mutatott be, majd teljesítményére a szünet után rátett még egy lapáttal, az 50. percben Kalmár Ferenc közeli lövésére is odaért.