Csányi Sándor: Az 5/1-es szabály a klubok és a magyar futball érdekét szolgálja

– Miért vállalta az újabb öt évet, mi az, amit feltétlenül el szeretne érni ebben a ciklusban?
– Bőven van még végrehajtandó feladat és kihívás az előttünk álló öt esztendőben és számomra személy szerint továbbra is motiváló a magyar labdarúgás átfogó fejlesztésének irányítása – kezdte a Nemzeti Sportnak adott válaszát az MLSZ jövőre 125 éves történetének immár leghosszabb ideje regnáló elnöke. –  A Bajnokok Ligája-döntő budapesti rendezése mellett a legizgalmasabb kérdés a szurkolók számára nyilván a vb-selejtezőkön való jó szereplés. Nincs egyszerű helyzetben a válogatott, de nagy sikernek tartanám, ha 1986 után sikerülne a három Eb-kijutást megkoronázni egy világbajnoki részvétellel. És már most készülni kell a Nemzetek Ligájában az A-ligába való visszatérésre, és utána a sorozatban negyedik Eb-döntőre való kijutásra. Ezek a feladatok még részei a 2010-ben megfogalmazott céloknak. Ugyanakkor számomra a kezdetektől legalább ilyen fontos, hogy a labdarúgás hátországa, feltételrendszere adva legyen, és ennek eredményeként többen sportoljanak. Mára a feladat elsősorban az elért eredmények megtartása.

– Az OTP Banknál a vezérigazgatói posztot már nem tölti be, lejjebb adott a feladataiból, míg a futballban újabbat vállalt, amikor az UEFA pénztárnoka lett. A foci már az OTP-nél is fontosabb? 
– Évek óta, 2018, illetve 2019 óta alelnöki tisztségben számít rám az UEFA, illetve a FIFA is, és ez a jövőben sem változik, hiszen az UEFA kincstárnoki pozíció, mely nevezhető bizalmi tisztségnek, alelnöki jogkört biztosít. Ez az elismerés természetesen a magyar labdarúgás 2010 óta végbemenő fejlesztésének, elsősorban a pénzügyi stabilitásnak, az infrastruktúra és az utánpótlás tömegbázis megteremtésének is szól. Ahogy hangoztattam, mindez nem csak az MLSZ érdeme, hiszen a kormány támogató döntései nélkül nem jött volna létre a mai állapot, mint ahogy a klubok munkájára, fejlődésére is nagy szükség volt. A pénztárnoki felkérés mellett egyébként vezetője vagyok a pénzügyi bizottságnak, illetve engem bízott meg az UEFA a kompenzációs bizottság irányításával, amely a szervezet alkalmazottainak javadalmazását is felülvizsgálja. Tagja vagyok továbbá az UC3-nak, az UEFA és az Európai Klubok szövetsége (ECA) által közösen létrehozott, az európai labdarúgó klubversenyek (Bajnokok Ligája, Európa-liga és Konferencialiga) közvetítési és marketingjogait értékesítő új vegyesvállalatnak, mely véleményezi a rendezéssel és lebonyolítással kapcsolatos kérdéseket is. Az OTP-nél főállású elnökként tovább folytatom a tevékenységemet és elsősorban a stratégiai irányításban veszek részt.

– Csalódott lenne, ha nem jutnánk ki a világbajnokságra? Az előző év válogatott meccsei milyen reményekre jogosíthatnak minket? Jó néhány olyan poszt van a válogatottban, amelyre nem egyértelműen látszik a megnyugtató megoldás két hónappal a selejtezők kezdete előtt. Mit gondol erről?
– A Marco Rossi vezette magyar válogatott többször bizonyította, hogy igazán nehéz helyzetekben is eredményesen tud futballozni. A szurkolók sem remélték, hogy nyerünk az angolok, a németek ellen tétmérkőzéseken, vagy hogy egymás után tizennégy mérkőzésen nem találunk legyőzőre, és idegenben is verjük Szerbiát. A nehézségeket, a keret átalakulásának folyamatát természetesen én is látom, az elmúlt másfél év gyengébb lett, mint az azt megelőző kiemelkedő időszak. Árnyalja a képet, ha az eredményeket egyesével nézzük végig, hogy a korábbiakhoz képest elsősorban a meglepetést jelentő sikerek maradtak el, többnyire nálunk erősebb csapatoktól kaptunk ki, azaz a megemelkedett elvárásoknak nem tudtunk megfelelni. A következő két évre előre tekintve bizakodó vagyok. Egyre több magyar futballista jut el magas nemzetközi szintre, Szoboszlai Dominik angol bajnok lett, Kerkez Milos mára a csapattársának mondhatja magát, a fiatal Tóth Alex a Ferencváros után a nemzeti csapatba is berobbant, Nagy Zsolt évek óta kiemelkedően teljesít az NB I-ben és azt várom, hogy a válogatott címeres mezében mindenki a legjobb teljesítményét nyújtsa. Csalódott lennék, ha ez nem így történne. Hogy ez mire elég például a Nemzetek Ligáját megnyerő, jelenleg Európa legerősebb csapatának számító portugálok ellen, az szeptemberben derül ki. Ellenük is törekedni kell a pontszerzésre. Nem reális elvárás a portugálok megelőzése, a pótselejtezőt érő második hely viszont az.

– Nagyon erős bizalmáról biztosította ön és az elnökség Marco Rossit, aki a csapattal együtt képes volt már több megújulásra, de a nyári Eb-n mintha megbillent volna az öltöző egyensúlya, és a csapategység Szalai Ádám bevonása után sem látszik olyan erősnek, mint amikor még ő volt a csapatkapitány.
– Vezetőként hiszek a hosszú távú munkában, a tapasztalatban és a nyugodt munkakörülmények kedvező hatásaiban. Ha valaki bizonyított a nemzetközi eredményeket korábban ritkán szállító magyar labdarúgásban, az Marco Rossi. Már akkor is nagyot alkotott, amikor 2017-ben meglepetésre megnyerte a magyar bajnokságot a rendre több saját nevelésű akadémistával felálló Honvéddal. Azóta két Eb-re juttatta ki a nemzeti együttest, és a C-ből két idényre egészen az A-ligába vezette a Nemzetek Ligájában. Azért is állok ki mellette, mert az eredményesség mellett mindvégig fontos szempontnak tekintette a fiatal játékosok beépítését, bátran nyúl NB I-es labdarúgókhoz, és ezzel példát is mutat. Szalai Ádám csatlakozásának nagyon örültem, de az öltöző összhangjának megteremtése a szövetségi kapitány feladata, amit Marco Rossi reményeim szerint a jövőben is sikeresen fog megoldani. Nekem legalább ennyire fontos, hogy Ádám szerepet vállalt a sportállamtitkárságnál az utánpótlásképzés felügyeletében, ebben a pozíciójában meghatározó szerepet kapott; a labdarúgásunk egészének fejlődése szempontjából nagyon számítok a segítségére.

– A keret összetételével kapcsolatban is vad pletykák keringenek, ezek bizonyára önhöz is eljutottak. Mennyire képes Marco Rossi irányítani az öltözőt?
– Minél népszerűbb a nemzeti csapat, annál több híresztelés, következtetés és pletyka lát napvilágot. Ez nekem azt üzeni, hogy az emberek számára újra fontos beszédtéma a magyar válogatott. A keretet és a csapatot a szövetségi kapitány állította és állítja össze, legjobb tudása szerint, abba senki nem szólhat bele. Annak nagyon örülök, hogy például legutóbb is meghívott tehetséges magyar fiatalt az NB I-ből, Vitális Milán személyében, de ilyen kérdésekben nem az MLSZ vezetése, hanem egy személyben az olasz-magyar szakember dönt. Ahogy már említettem, az elmúlt három évben a keret folyamatos átalakuláson ment és megy keresztül. A korábbi fantasztikus csapategység megtartása a változó összetételben, a hosszú ideig tartó sérülések, a meghatározó játékosok kiöregedése, a tehetséges fiatal, de még nem elég tapasztalt játékosok beépítése, a keret hierarchiájának újrarajzolása sohasem egyszerű feladat, de Marco eddig mindig megoldotta.

– Erősítést jelenthet egy-egy magyar gyökerű külhoni, vagy akár távoli kontinensen nevelkedő játékos is, beszéltek már róla, hogy külön stáb dolgozik az  MLSZ-ben a hasonló státuszú, később esetleg honosítható tehetségek felkutatásán, a legutóbb egy Argentínában talált ígéretről lehetett olvasni. Illetve úgy tudom, például Bogdán Ádám, a volt válogatott kapus is tagja a stábnak, amely kapcsolatot tart ezekkel a kiszemeltekkel.
– Mindkét hír igaz, továbbra is fontosnak tartjuk a hazai játékosok képzésének fejlesztése mellett a külföldön élő és játszó magyar, magyar származású, hátterű fiatalok feltérképezését és meghívását a korosztályos válogatottakba. Neveket és klubokat azért nem említek, mert ezen a terepen is versenyhelyzet van. Továbbra is elsődleges szempont, hogy a futballista maga is akarjon a magyar nemzeti válogatott tagja lenni. Ebben pozitív visszacsatolás, hogy az utóbbi időszakban már meghívott tíz-tizenöt fiatal játékos igen jónak ítélte meg a szakmai körülményeket, örömmel és büszkén húzta magára a címeres mezt. Ma már ott tartunk, hogy játékosmegfigyelő-rendszerünk az egész világra kiterjed, több mint harmincezer nevet vizsgáltunk korábban számítógépes algoritmus segítségével is, és senki ne lepődjön meg, ha a közeljövőben nemcsak a szomszédos és különféle európai országokban, hanem azokon kívül felnövő magyar játékosok tűnnek fel a csapatainkban, akár az USA-ból, Ausztráliából vagy éppen Argentínából érkezve.

– Korábban is kiemelt célja volt a Csányi Sándor vezette MLSZ-elnökségnek, hogy lehetőséget teremtsen a magyar fiataloknak az NB I-ben való kibontakozásra. Most minden korábbinál radikálisabb lépésre szánták el magukat: egyszerre öt magyar játékosnak kell a pályán lennie a bajnoki meccseken, közülük egy 21 éven alulinak. Pontosan ismeri a kifogásokat. Mennyire végleges és mennyire betartatható a szabályozás?
– Szögezzük le, hogy nem egy váratlan irányváltásról, hirtelen ötletről van szó. A magyar és fiatal játékosok szereplésének ösztönzése 2013 óta hangsúlyos része a felnőtt bajnokságok kiírásának. Az 5/1-es szabály bevezetésének szándékát pedig még tavaly tavasszal bemutattuk a csapatoknak. Számomra évek óta ez az egyik legfontosabb kérdés. A májusi közgyűlésen bejelentett irányelvek mentén megújítottuk az ösztönzési rendszert, melynek célja egyszerű: a magyar játékosok és sportszakemberek foglalkoztatásának növelését akarjuk elérni, ezen keresztül a magyar labdarúgás és a különböző magyar labdarúgó-válogatottak eredményességének erősítését. A legtöbb élvonalbeli klub eddigi gyakorlatából indultunk ki, a pluszforrás olyan cél megvalósításáért jár, amely reális: legalább öt magyar, köztük egy fő U21-es korú játékost kell szerepeltetni az egész mérkőzésen. Ne feledjük, a legtöbb klubtulajdonos nagy részben központi forrásokból teremti meg a csapat működéséhez szükséges pénzügyi alapokat. Éppen ezért a szövetség részéről hiba lenne, ha a források egy részét nem kötnénk a magyar futball jövője szempontjából kedvező stratégiai feltételekhez. Egyébként a nagypályás férfi és női NB I, a futsal férfi és női NB I mellett a férfi NB II-t is érinti a szabályozás, éppen azért, mert a sportkormányzattal közösen rendszerben, stratégiában gondolkodunk. Ha az eddig tapasztalt fejlődés mellett lehetett hiányérzetünk, akkor főként azért lehetett, mert nem szerepelt elég magyar labdarúgó az élvonalbeli csapatokban. Abszurd módon sok magyar fiatal külföldön nagyobb eséllyel lépett át a felnőtt futballba, mint idehaza. És bár megértem és fontosnak tartom a klubok céljait, a magyar futball tükre és kirakata mégis csak a nemzeti válogatott, amely a jegyeladások és a televíziós nézettségi adatok alapján is a legfontosabb a szurkolóknak. A válogatott jó szereplése lehet a legnagyobb ösztönző a gyermekek számára, hogy kipróbálják ezt a sportágat, ezért nem lehet fontosabb semmi, mint a magyar válogatott érdeke.

– Egyáltalán mi lehet az oka annak, hogy nagy összegekkel kell motiválni, vagy ha úgy tetszik, zsarolni a klubokat, hogy magyarokat és fiatalokat játszassanak, miért nincs vagy alig van jelen ez a szemlélet a magyar kluboknál? Jogos az eredménykényszerre hivatkozni?
– Meggyőződésem és a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a fiatalok beépítése szakmai és pénzügyi szempontból is a leghatékonyabb eszköze napjaink labdarúgásának. Különösen igaz ez egy olyan országban, mint a miénk, ahol egyrészt több évtizedes szakmai stagnálást kellett fejlődéssé alakítani, másrészt az utánpótlásképzés szinte teljes finanszírozását az állam vállalta magára a forrással nem rendelkező klubok helyett. Az ellenállás egyik feltételezhető oka szerintem az edzők és játékosügynökök egyéni érdekeinek a klubok tartós céljaitól való eltérése. Fontos nemzetközi tapasztalat, hogy a klubok igen gyakran, már két-három vereség után lecserélik az edzőt, ezért a szakvezetők a rövid távú eredményességben gondolkodnak, és kockázatosnak tartják a fiatalok türelmet és időt igénylő beépítését. Ezzel egyidejűleg a klubok a nemzetközi játékospiac túlkínálata mellett – engedve a játékosügynökök nyomásának és az edzők szándékainak is – a szükségesnél nagyobb kereteket szerződtetnek, amely általánosan mérkőzéshiányhoz és állandó öltözőbeli konfliktusokhoz vezet, a játékosok pedig kevésbé lesznek motiváltak. Sokan nem tudják, hogy ez a fajta ösztönzés nem egyedi magyar gyakorlat. Számos országban élnek ezzel, például Ausztriában vagy Lengyelországban is. Talán nem kell indokolni, hogy aki a forrásokat biztosítja, annak joga van célokat kitűzni. És jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy a mi céljaink a sportkormányzattal közösen a klubok érdekét szolgálják elsősorban. Miközben újra meg újra halljuk a kritikus megjegyzéseket, azt látjuk, hogy a huszonnyolc NB I-es és NB II-es csapat többsége, mind nagyobb számban teljesíti az elvárásokat, és kezdi érezni a hasznát a döntéseknek. Mi abban segítünk, hogy ezen stratégiai célok megvalósításához rendelkezésükre álljon számukra a szükséges forrás. Zsarolásról pedig szó sincs, ösztönzésről inkább, hiszen az eddigi előírások betartásáért a következő idényben is jár az eddigi központi juttatás a csapatoknak, ha azonban megfelelnek ezeknek az új feltételeknek, akkor extra bevételekhez juthatnak. Egy pozitív hatást máris látok például, pedig még el sem kezdődött a bajnokság: a hazai klubok megpróbálnak megszerezni és remélhetőleg játszatni olyan magyar futballistákat, akik korábban a válogatott közelébe vagy keretébe kerültek, de külföldi csapatukban nem jutnak elég játéklehetőséghez: itt hirtelen Németh András hazaigazolását említhetném példának.

– A leghangosabban talán a Ferencváros tiltakozik az 5/1-es szabály ellen, miközben azért látható, hogy magyar játékosok igazolásával a rendelkezés betartására készül. Fontos kifogásuk, hogy a legsikeresebb magyar csapatként nem volt beleszólásuk a szabályozás előkészítésébe. Mit mond erre?
– Az előző válasz a Ferencvárosra is érvényes. Minden klubra igaz ugyanis, hogy maga dönthet a rövid távon elérhető, nagy befektetést igénylő sikerek vagy a tartós, hosszú távú eredményesség és fönntartható működés arányairól. A klubvezetőknek döntéseik meghozatalakor figyelembe kell venniük, hogy milyen saját forrásokkal rendelkezik az egyesület, és mik a lehetőségek az utánpótlásbázis terén. A jó működéshez fontos még az igazolások terén szükséges szakmai és pénzügyi jártasság – a játékosügynökök gyakran negatív szerepéről már beszéltem. Az MLSZ a fenti döntési lehetőségeket bővíti ösztönző rendszerével, hiszen a pontokért és a nemzetközi jó szereplésért, továbbá a fiatal magyarok játszatásáért is pénz jár. Nem szűkítjük tehát a mozgásteret, ahogy az sem igaz, hogy köteleznénk bárkit is bármire. Ami azt illeti, hogy kinek mibe volt beleszólása: az NB I-es, NB II-es bizottságokban több egyeztetés zajlott a kérdésről, a döntés meghozatala óta pedig futballszakmai szempontból érdemi kifogás, komolyan veendő futballszakembertől nem hangzott el.

– Az FTC több más frontot is nyitott a szövetséggel szemben: ott volt a jegyértékesítési vita a kupadöntő előtt, aztán meg azt jelentették be, hogy nem fizetik be a fegyelmi bizottság által kirótt büntetéseket. Önök jobbára konfrontatív válasz nélkül hagyták ezeket a kirohanásokat (amelyekhez hasonló a Ferencváros elnöke részéről jutott a magyar sport jó pár további szereplőjének is). Látunk azért hasonlót külföldön is: a nagy klubok kommunikációjába, menedzselésébe mindez belefér?
– Sohasem fogunk belemenni értelmetlen, önös egyéni érdekeket szolgáló nyilvános vitába. Az ön által említett, alaptalan és méltatlan vádaskodással kapcsolatban a szurkolókat a lehetséges legkorábbi időpontban tájékoztattuk a jegyértékesítés folyamatáról. Sohasem látott számban vásároltak jegyet a drukkerek a döntőre (54 782 fő lépett be), ezzel is visszaigazolva a jegyértékesítési rendszerünk megfelelő szolgáltatását. A Ferencváros felel a szurkolói viselkedéséért, hasonló módon, miképp az MLSZ felelős a magyar válogatott drukkereinek tetteiért az UEFA-mérkőzések során. Fegyelmi eljárást indítottunk a klubbal szemben, ezen felül azokat a személyeket, akik beazonosítható módon fegyelmi vétséget követtek el, kitiltjuk. Egyébként a kitiltásra a Ferencvárosnak is van lehetősége saját mérkőzései rendezésekor, de ismereteim szerint ezt az eljárást igen ritkán alkalmazza, jelenleg is mindössze négy szurkoló van kitiltva a mérkőzéseikről. Ráadásul kérhetnék, hogy a kizárás vonatkozzon az MLSZ által szervezett mérkőzésekre is, ezt sem tették meg. Az pedig nemzetközi gyakorlat és természetes, hogy a jegyeket az értékesíti, aki a mérkőzést rendezi. De ha már a kupadöntőről beszélünk, az én koromban, ennyi tapasztalattal már nem sok mindenen lepődik meg az ember, de kivételesen egy személyes sérelmemet is hadd említsem meg. A Ferencváros ultrái édesanyámról is megemlékeztek nem éppen pozitív kontextusban, amikor azt skandálták: „Csányi, te állat, ba..d meg az anyádat”. Még ha nem is a Ferencváros elnöke, a Facebookon igen aktív Kubatov Gábor szervezte ezt a gyalázkodást, talán akkor is joggal vártam volna el, hogy mint a klub első embere és az egyik politikai párt vezető személyisége – aki egyébként a nyilatkozatai szerint száműzni szeretné az obszcenitást a lelátókról –, elhatárolódjon ettől a megnyilvánulástól. Az, hogy ezt nem tette meg, meggyőződésem szerint nemcsak az ő, de a klubja, és a politikai közössége szégyene is.

– Van esély kiűzni a verbális erőszakot a nézőtérről? Egyáltalán elvárható-e az ilyesmi a futball hagyományosan szókimondó közegétől?
– Kötelességünk törekedni erre. A rasszizmussal szembeni zéró toleranciát például a nemzetközi szabályozás nyomán az új idényre nekünk is szabályba kellett iktatnunk. A kluboknak és a szurkolóknak is meg kell érteniük, hogy nem elfogadható az ellenfelet, annak szurkolótáborát, netán egy jelen sem lévő, harmadik klub képviselőit kórusban „cigányozni”. Civil és kormányzati szereplőkkel, részben az ő kezdeményezésükre dolgozunk azon, hogy ez a jelenség eltűnjön a magyar pályákról.

– Miközben egyébként az elmúlt másfél évtizedben sokat változott jó irányba a szurkolói kultúra, a nézőtéri hangulat idehaza. Mint említette, soha nem látott nézőcsúcsot, gyakorlatilag telt házat hozott a Puskás Arénában az idei finálé, amiként a válogatott meccseken ez már természetesnek tekinthető. Közben a bajnoki átlagnézőszám is lassan megduplázódik a kétezres, kétezer tízes évek mélypontjához képest: nagyjából kétezerötszázról indulva, ma már megközelíti az ötezret. Megtörtént itt is az áttörés? Várható további emelkedés?
– Nagyon fontos szempont a Puskás Aréna 2019-es megnyitása mellett a Mol szerepvállalása és aktív szponzori hozzáállása, ami a Magyar Kupa-sorozatot illeti. Emellett meggyőződésem, hogy sokat javult a magyar klubfutball, amely mára Európában a 24. pozícióban van, és a szurkolói kultúra is hatalmasat változott. Ismét divatos a meccsrejárás, a magyar mérkőzések követése a televízióközvetítések révén, a magyar játékosok nevével feliratozott mezek megvétele és viselése.

– A Mol, mint bejelentették, marad a kupa névszponzora. Az NB I-nél azonban váltottak, miért? Illetve ötéves szerződésük járt le a magyar futballnak a legtöbb bevételt hozó állami szereplőkkel, az MTVA-val és a Szerencsejáték Zrt.-vel is. Itt is hosszabbítanak?
– A nyilvános pályázatok eredményesen zárultak, mind a névszponzorokra, mind a jogtulajdonosokra vonatkozóan. Az OTP Csoport marad az NB I névadó támogatója, de magasabb összeggel és mostantól az online piactereként működő oldalával, a fizz.hu-val szponzorálja a férfi élvonalbeli bajnokságot az új kiírástól. Úgy éreztük, mondom ezt most az OTP Bank elnökeként, hogy maga a bank már kellően ismert, ugyanakkor szeretnénk, ha a Fizz beverekedné magát a legnagyobb magyar e-kereskedők közé, és ebben sokat segíthet a nagyobb ismertséget biztosító névszponzoráció. Szintén folytatja támogatását a Mol, mely ez után is – a Fizzhez hasonlóan, hat esztendőre – a Magyar Kupa névadója, ahogy a női futballban szerepet vállaló Simple elköteleződése is változatlan. Ami azonban az állami szereplőket illeti, mind a Szerencsejáték Zrt., mind pedig a közvetítési jogokkal rendelkező közmédia, az M4 Sport televízió egy-egy éves kötelezettséget vállalt csak, a kormányzat kérésére, a közelgő választásokra való tekintettel.

– Új külföldi tulajdonosok jelentek meg a magyar futballban, a Debrecen és a Zalaegerszeg révén két élvonalbeli klubnál is. A korábbiakkal nemigen volt szerencsénk: akár a Honvéd olasz, a Ferencváros angol vagy az Újpest belga tulajdonosaira gondolunk, érdemi előrelépést nem, viszályokat, kríziseket annál inkább hozott a szerepvállalásuk. Most is kalandorok és spekulánsok jönnek, vagy vonzó portéka lett a magyar labdarúgás a komoly befektetők számára is?
– A klubok mögött az MLSZ-től teljesen független gazdasági társaságok állnak. Számunkra az a fontos, hogy megtaláljuk a közös hangot, a régi és az új szereplőkkel együtt dolgozzunk a magyar labdarúgásért, a kijelölt stratégiai tervek megvalósítása mentén. A külföldi tulajdonosok jelenléte nemzetközi tendencia, annak kedvező és kedvezőtlen szakmai és erkölcsi hatásaival. Úgy tűnik, a hazai gazdasági elit lehetőségei, hajlandósága miatt is szükséges a külföldi tulajdonosok bejövetele. És bár nem kérdezte, de hadd mondjam el, hogy a Fizz Liga tizenkét csapatos létszámának meghatározásakor is figyelembe kellett vennünk ezt a tényt. 

– Amikor vezető szerephez jutott a labdarúgás nemzetközi irányító testületeiben, az európai (UEFA) és a világszövetségben (FIFA), a magyar futball érdekeinek képviselete mellett a kisebb nemzetek érdekeinek általános érvényesítését ígérte. Hogy látja: ma jobb a helyzet a FIFA-ban és az UEFA-ban ebből a szempontból, mint öt-tíz-tizenöt évvel ezelőtt? Miben jobb, miben rosszabb?
– A Nemzetek Ligája lehetőséget biztosít a kisebb nemzeteknek is a sikeres szereplésre, hiszen a tétmeccsek mellett az Eb-re és a vb-re is kijuthatnak ezen az úton, ahogy az Európa-, illetve a világbajnokság létszámának emelése is hozzájárul ahhoz, hogy ne csak a nagy csapatok legyenek ott a nagy tornákon. A nemzetközi kupákban jobbára a legerősebb országok csapatai dominálnak, ez vitathatatlan, sőt a korábban alacsonyabb rendűnek tartott Konferencialigát is komolyan veszik a nagy klubok. A Ferencváros tavaszi továbbjutása is országos ügy lett, mindannyiunknak nagy öröm volt tavaly.

– Úgy tudom, utazik a klubvilágbajnokság döntőjére, New Yorkba. Látott valamennyit az eddigi meccsekből? Jó ötlet volt elindítani ezt a tornát?
– Ebben a formában a mostani az első torna, amely még véget sem ért, ezért rendkívül korai lenne máris ítéletet mondani róla. Később kell értékelnünk a tornát, akár majd a második, harmadik kiírást követően. Az értékek mellett meg kell hallani azokat a kritikákat is, amelyek szerint túl magas a mérkőzések száma és túl hosszú a versenynaptár. Azzal együtt talán pozitívabb az összkép annál, amilyen erős kritikákat lehet olvasni. Valóban volt negatív csúcsot jelentő, alig háromezres nézőszám, de az átlag meghaladja a harmincezret, és a helyszínen, a torna elején nagyszerű hangulatot tapasztaltam, amely csak fokozódik, ahogy egyre erősebb csapatok kerülnek szembe egymással. Fontos továbbá, hogy a kezdeményezés pénzügyi siker, amely közvetve minden szövetségnek, a magyar futballnak is több bevételt eredményez a FIFA büdzséjéből. Gianni Infantino elnöki tevékenysége során a nemzeti szövetségeknek juttatott összeg közel megnégyszereződött, és ezzel a tendenciával próbálja a versenyt tartani az UEFA is. Összességében azt mondanám, pénzügyileg és szurkolói szempontból életképesnek látszik az ötlet, de a játékosok leterheltségére és a túlzsúfolt versenynaptárra vonatkozó kritikákra én még nem látom a megnyugtató választ.

– Annyiban sajnos nem különbözik a közelmúlt nagy tornáitól a klub-vb sem, hogy ezúttal sincs magyar játékvezető a kijelölt bírói keretben. Ezen a területen, amelyen korábban rendre világklasszisaink voltak, miként távolodtunk el ennyire a nemzetközi elittől, miközben a magyar szövetség eddigi utolsó világhírű játékvezetője, Kassai Viktor már a harmadik külföldi szövetségnek, most éppen az osztráknak segít menedzselni a bíróikat?

– Kezdem azzal, hogy ezen a területen nagy kihívásokkal küzdünk, elsősorban abban az értelemben, hogy azt a trendet, miszerint csökkent az európai játékvezetők száma, megállítsuk, esetleg megfordítsuk. A hazai játékvezetés színvonala semmivel nem rosszabb, mint a nemzetközi átlag, ugyanakkor abban van talán elmaradásunk, hogy a legjobbjainkat fiatal korukban eljuttassuk az élvonal közelébe. Találkoztam Budapesten Roberto Rosettivel, az UEFA játékvezetésért felelős igazgatójával, és ez a kérdés is szóba került. Bízom benne, hogy a folytatásban több lesz az El-, BL-mérkőzéseken működő magyar játékvezető. Az UEFA legjobb bíróinak kerete harminc főből áll. Ennek a létszámnak a felét az öt nagy szövetség játékvezetői jelentik, érthető okokból. Ez a csoport kiegészül a portugál, a holland, az orosz – van kerettaguk, bár nem küldik jelenleg – játékvezetőkkel. Mindez azt jelenti, hogy a fennmaradó tizenkét helyre negyvenhét ország játékvezetői pályáznak. Nehéz bekerülni, nincs az elit keretbe tartozó játékvezetőjük az osztrákoknak, a cseheknek, a skótoknak és más, a nemzetközi labdarúgásban jelentős országnak sem. Ami a magyar helyzetet illet: a nemzetközi szint legmagasabb fokára eljutó játékvezetőink, Zsolt István, Palotai Károly, Puhl Sándor, Kassai Viktor színre lépése között tíz-tizenkét év telt el. Ez akkor is így volt, amikor az UEFA-hoz csak 38 tagország tartozott, a konkurencia jóval kisebb volt. Kassai Viktor pedig 2019 decemberében vonult vissza. Jelenleg a legjobb játékvezetőket követő második szinten Berke Balázs és Bognár Tamás található. Közvetlenül a nyomukban van Bogár Gergő is. A FIFA-keret másik felét az utóbbi másfél évben kicseréltük, fiatalítottunk. Csonka Bence, Káprály Mihály és Rúsz Márton most kezdi nemzetközi pályafutását, bízunk benne, hogy a következő években töretlenül haladnak előre. És büszkék lehetünk a női játékvezetőkre, friss hír például, hogy Kulcsár Katalin vezeti a svájci női Európa-bajnokság szerdai nyitómeccsét. És bár a közvetlen siker a román szövetségé, természetesen mi is büszkék vagyunk Kovács Istvánnak, többek között a müncheni BL-döntő játékvezetőjének az eredményeire.

– Mire a legbüszkébb MLSZ-elnöksége eddigi tizenöt évéből?
– Nagy utat járt be a magyar futball 2010 óta, az infrastruktúra terén és gazdaságilag is fejlődött a sportág, háromszor vett részt az Európa-bajnokságon a férfi A-válogatott, felépült a Puskás Aréna, számos szép stadion, de én nemcsak ezt nézem, hanem például azt is, hogy miként használtuk fel a hozzánk érkező hazai és nemzetközi támogatásokat: amikor azt látom, hogy százezres számban fociznak gyerekek szerte az országban vagy éppen a külföldi sztárcsapatok mellett a magyar válogatott mezét is sokszor látni a drukkereken, akkor azt gondolom, hogy nem dolgoztunk hiába – és ezért is kell folytatnunk a munkát.