A csapat tagjai szombaton a város egyik patinás éttermében ünnepelték a kerek évfordulót. Bódi az MTI-nek úgy nyilatkozott: a feljutás a sikersorozatuk egyik állomása volt, hiszen egy évvel korábban, 1984-ben első, és azóta is egyetlen másodosztályú együttesként megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát, egy esztendővel később pedig benn maradtak az NB I-ben.
„Az évek során az NB I felé menetelve kialakult egy közösség, ami olyan erőt képezett, amivel ezeket az eredményeket el tudtuk érni. Igazán nagy eredményt rövid idő alatt nem lehet elérni. Ahhoz is kettő-három-négy szezon, tehát több év közel változatlanság kellett, hogy ez a csapat ilyen magas szinten összekovácsolódjon” – magyarázta a korábbi kiváló középpályás.
Bódi Zoltán kiemelte Szigeti János szakosztályvezető szerepét, aki rendkívüli érzékkel igazolt játékosokat, ennek köszönhetően a keretük évről évre erősebbé vált. Ez a Rába ETO elleni kupadöntőben csúcsosodott ki, és a feljutásnál, majd a bennmaradásnál is megmutatkozott, de már akkor is voltak jelei, amikor a másodosztályban szerepelt a Siófok. Példaként felidézte, hogy abban az idényben csak úgy estek ki a Budapesti Honvéddal szemben az MNK-ból, hogy ő kihagyott egy büntetőt, Horváth I László lövése után pedig a labda megállt a hatalmas esőzés miatt kialakult tócsában.
A volt csapatkapitány szerint az is jelentősen közrejátszott a sikereikben, hogy a játékosok egy része már a pályafutása vége felé járt, és úgy tekintettek a lehetőségekre, mint egy-egy utolsó nagy eredményre. Hozzájuk fizikálisan felnőttek olyan meghatározó fiatalok, mint Brettner Csaba, vagy a néhai Olajos Sándor.
„Olyan élmények voltak ezek, amelyeknek köszönhetően a mai napig összejövünk, ez nagyon szép és felemelő érzés. Mindannyian büszkék lehetünk egy ilyen csapatra. A halandóság nagyon fontos kérdés, és ha van lehetőségünk látni egymást, akkor mindenképpen összejövünk. Már kerek évforduló sem kell hozzá” – mondta Bódi.
Lenzsér Bence hátvédként is gólveszélyes
Szabó István: Nekem is van bőven hiányérzetem
