Kovácsik Ádám: Dolgozott bennem  az adrenalin Dzsudzsák Balázs lövésénél

Szappanos Péterrel a kezdőben állt fel a DVSC elleni bajnokira a Paksi FC, ám Kovácsik Ádámmal a kapuban fejezte be: a válogatott keretébe kedden is meghívott kapust a találkozó 72. percében kiállította a játékvezető (miután úgy ítélte meg, gólhelyzetben szabálytalankodott Szűcs Tamással), így a cserekapusnak tulajdonképpen bemelegítés nélkül kellett pályára lépnie, miközben Dzsudzsák Balázs kitűnő szögből készülődhetett szabadrúgáshoz.

„Olyan még nem fordult velem elő, hogy kiállítás miatt álltam be, a kapustársam sérülése miatt viszont, ha jól számolok, ötször is... – árulta el Kovácsik Ádám. – Legutóbb nem mostanában, még kétezertizenhatban volt erre példa, az volt az első találkozóm a Videotonban. A Magyar Kupában a Ferencváros elleni első meccsen egy-nullára nyertünk meg idegenben, és otthon is vezettünk, amikor már látni lehetett, a kapusunk, Braniszlav Danilovics nincs teljesen rendben. Egy darabig még a pályán maradt, Böde Dani egyenlített, és csak utána kért cserét. A hajrában tizenegyeshez jutott a Ferencváros, Roland Lamah lövésénél eltaláltam az irányt, de a labda a kapufáról a hátamra pattant, onnan pedig a hálóba, ezzel az öngóllal estünk ki… Ami a debreceni esetet illeti, ültem a kispadon, békésen csordogált a mérkőzés, nem lehetett érezni, hogy ilyen forgatókönyv jöhet. A kiállítás előtt Szappanos Peti arra számított, a füvön megcsúszik a labda, ám az inkább »megfogta«, aztán amikor a játékvezető sípolt, már tudtam, be kell állnom. Dolgozott bennem az adrenalin, mondtam a kapusedzőnknek, Csernyánszki Norbertnek, semmiképpen nem lépek be a sorfal mögé, a helyemre nem kaphatok gólt, ha Dzsudzsák Balázs az ő rúgótechnikájával kaput talál, és a sorfal fölött ellövi a labdát, akkor viszont sok sansza nincs az embernek. Fölé lőtt, azonnal megvolt az első vetődésem, és mert bemelegítés nélkül álltam be, Ötvös Bence kérdezte, elvégezze-e a kirúgást. Aztán talán pályafutásom legnagyobb kirúgása következett, jó húsz perccel később pedig a pályán ünnepelhettem a megszerzett bronzérmet.”

Az utolsó fordulóban a Paks a már kiesett KTE-vel játszik hazai pályán, alighanem sokan lesznek kíváncsiak a kedvencekre a Magyar Kupa-győzelem, és a harmadik hely megszerzése után.

„Nem bánom, hogy ilyen szempontból nincs tétje a pénteki bajnokinak: ami megvan, az nem vész el – folytatta Kovácsik Ádám. – Ha visszaidézem, tavaly nyáron nemigen érdeklődtek irántam, most meg elmondhatom, a Magyar Kupa-arany »zsákban van«, ráadásul tettem is az első helyért, hiszen a döntő kivételével végig védtem, és a bajnokságban is van már tíz meccsem. Az volt a nagy álmom, legyen még egy olyan idényem, hogy valamit ünnepelhetek, ez összejött ötvenötezer ember előtt a Puskás Arénában. Abba is jó belegondolni, hogy szombaton a hétéves fiam, Zalán is ott lehet velem a bronz­érem átvételekor. Hálás vagyok a sorsnak, Paksnak, a klubnak, a lehető legjobb helyen vagyok. A KTE ellen felszabadultan játszhatunk, nem úgy akarjuk átvenni a bronzot, hogy nem sikerül nyerni.”