Négy ferencvárosi, három paksi játékos az NS álomtizenegyében

4–2–3–1

A bajnoki meccseken adott osztályzatok és a posztonkénti rangsor alapján összeállítottuk a 2023–2024-es idény csapatát. Nem véletlen, hogy az aranyérmes Ferencváros négy játékost ad, és az sem meglepő, hogy az ezüstérmes Paks hármat. A bronzérmes Puskás Akadémiából, a negyedik Fehérvárból, az ötödik Debrecenből és a hetedik Diósgyőrből egy-egy futballistát találhatunk az NS válogatottjában.

KAPUSOK

Bár az előző idény álomcsapatához képest Dibusz Dénes „kikerült” az NS kapujából, a helyére lépő Tóth Balázs méltó utóda a ferencvárosinak. A Fehérvár játékosa extra teljesítményt nyújtott, nyugodtan kijelenthető, ha nem így véd, a Vidi a mezőny második felében is végezhetett volna – nagy bánatára így is „csak” a tartalékok között kapott meghívót az Európa-bajnokságra. Szappanos Péter neve viszont ott szerepel a keretben, nem véletlenül: több alkalommal is parádézott, esetében is elmondható, ha nem úgy védett volna, a Paks biztosan nem szerez ezüstérmet az NB I-ben, a Magyar Kupát pedig szinte biztosan nem hódítja el a Ferencváros elleni fináléban. Dibusz Dénes is magabiztos volt, de kétségtelen, Tóth Balázs és Szappanos Péter is előtte járt az előző idényben. Meglepő Demjén Patrik nyolcadik helye, az MTK Budapest kapusa – még zalaegerszegi színekben – a második helyen zárt az előző évadban. A játékosnak nem ment úgy a védés, ahogyan elképzelte, a bajnoki hajrában Rácz Gergő szerepelt helyette. Az utolsó helyen Banai Dávid végzett – csakúgy, mint az Újpestnek, neki sem ment a játék.

JOBB OLDALI VÉDŐK

Alaposan átalakult az élmezőny, ugyanis tavaly ilyenkor a debreceni Kusnyír Erik végzett az élen, valamint a kecskeméti Nagy Krisztián ás a ferencvárosi Botka Endre volt még dobogós, a mostani idényben viszont egyiküknek sem volt tizenhét értékelhető bajnokija. Az újonc DVTK labdarúgója, Gera Dániel pályafutása legjobb bajnoki évét futotta, fáradhatatlanul robotolt a két alapvonal között, és hogy futballjában inkább a támadóvéna dominál, jelzi, öt góllal segítette csapatát. Cebrail Makreckisben minden megvan, ami a minőségi jobb oldali védőt jellemezheti: remek felépítés, óriási futómennyiség, de nem elhanyagolható szempont az sem, hogy beadásai általában nem a kapu mögött landolnak, és nem is az ellenfél legközelebb álló játékosát találják térden. Szolnoki Rolandtól a rá jellemző csupa szív futballt láthattuk, tartást, biztonságot adott a Puskás Akadémiának, ha arra volt szükség, védekező középpályásként is remekül teljesített.

KÖZÉPSŐ VÉDŐK

Ha az NB I legjobb belső védőiről kell beszélnünk, szinte biztosan nem a két paksi jutna először eszünkbe. Az azonban biztos, hogy Szabó János 34 évesen is óriási motivációval lépett pályára hétről hétre, eljutott négy bajnoki gólig, míg Kinyik Ákos 31 évesen csupán egy bajnokit hagyott ki, azt is sárga lapos eltiltása miatt, vagyis 32 mérkőzésen végig a pályán volt, ez kalapemelésre méltó teljesítmény. Ibrahim Cissé bizonyította, hogy a Ferencváros jó döntés hozott a szerződtetésekor, míg a felcsúti páros, Wojciech Golla és Patrizio Stronati megmutatta, erős duót alkotnak a védelem tengelyében. Az előző idényt a harmadik helyen zárta a debreceni Meldin Dreskovics, most is ott szerepel a neve az élmezőnyben, kijelenthető, jó légióst talált a DVSC. Érdekes, hogy bár a Vidi a negyedik helyen zárt, belső védői csak a középmezőnyben találhatók. A mezőny végén kullog például az újpesti Jorgosz Andzulasz vagy a mezőkövesdi Andrej Lukic – senki sem tudja, miért szerződtették ezeket a játékosokat…

BAL OLDALI VÉDŐK

Ahogy az előző idényben, úgy a mostaniban is ferencvárosi labdarúgó bizonyult a legjobbnak: Eldar Civicet Cristian Ramírez váltotta. Nem kérdés, az ecuadori futballistával erősödött a bajnokcsapat, első bajnokiját, a Fehérvár elleni 5–3-as találkozót azonnal góllal tette emlékezetessé, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a tavasszal egyáltalán nem számított kihagyhatatlan embernek. Ferenczi János harmincnégy évesen is biztos pont volt a Lokiban, beadásaival többször is helyzetet teremtett a társainak, a felcsúti Brandon Ormonde-Ottewill olyan megbízhatóan futballozott ebben a szerepkörben, hogy Hornyák Zsolt vezetőedző egy sorral feljebb játszathatta a válogatott Nagy Zsoltot, ez a húzás elengedhetetlenül kellett a bronzérem megszerzéséhez. Ami a mezőny végét illeti, Tamás Krisztián helyezése is mutatja, miért az Újpest kapta a legtöbb gólt a bajnokságban – bár a Kecskemét ellen fantasztikus gólt szerzett, játékával sokszor okozott csalódást.

VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁSOK

Mohammed Abu Fani egy éve szerződött a Ferencvároshoz, s azonnal megmutatta tudását, rendre kiemelkedően futballozott, a csapat erősségének bizonyult, ezután viszont akadtak gyengébb teljesítményei. A második, harmadik, negyedik helyen paksi futballista található, nem véletlenül: Windecker József kilenc góllal a házi góllövőlista második helyén zárt védekező középpályásként, s rendszerint fáradhatatlanul játszott. Őt követő társa, a hírek szerint Újpestre tartó Mezei Szabolcs több alkalommal is megmutatta kiemelkedő rúgótechnikáját, öt gólig és hat gólpasszig jutott, míg Papp Kristóf játékintelligenciája, meglátásai alapján (két gól, nyolc gólpassz) magasabb szinten is futballozhatna. Úgy tűnik, hogy a Kecskeméten parádézó Szuhodovszki Soma egyelőre nem találta meg a helyét és számítását Debrecenben, míg a válogatottba is meghívott Kata Mihály sem élete évét tudhatja maga mögött. Az előző idényben a ZTE-ben jó idényt futó Tajti Mátyás is gyengélkedett Újpesten, ahol sokkal többet vártak tőle.

TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁSOK

A válogatottsági rekorder Dzsudzsák Balázs mérkőzésről mérkőzésre bizonyítja, nem az számít, kinek mi a születési dátuma, még most is ugyanúgy szeret futballozni, mint amikor kisgyerekként barátságot kötött a labdával. Decemberben harmincnyolc éves lesz, az élvonalban csak Böde Dániel korosabb nála, ám óriási alázattal játszik, igazi példakép a fiataloknak. A versenyfutásokat már nem feltétlenül ő nyeri meg, ám játékintelligenciája, egyedülálló rúgótechnikája egyértelműen a mezőny fölé emeli. Az újpesti vezetők utólagos kritikája lehet, hogy könnyű szívvel lemondtak Yohan Croizet-ről, aki Zalaegerszegen régi fényében tündökölt, és nem keveset tett azért, hogy a ZTE-nek ne legyenek kiesési gondjai. Bognár István erőssége volt az MTK-nak, Tobias Christensennek is remek meccseit láttuk, Zsótér Donát, Rafal Makowski és David Babunszki pedig jobb játékos annál, mint amit a helyezése mutat.

JOBB OLDALI SZÉLSŐK

Érdekes idényt tudhat maga mögött az élen végző Komáromi György: az ősszel mindössze kétszer kapott szerepet kezdőként, tizenháromszor (!) csereként, gólt pedig nem szerzett, gólpasszt nem adott. A tavasszal viszont fordult a kocka: tizenkétszer kezdőként, háromszor csereként jutott szóhoz, s neve mellett pedig hét gól és öt gólpassz áll… A szolnoki születésű, 22 éves szélső kulcsszerepet játszott abban, hogy csapata bronzérmet szerzett. Az előző idényben Kristoffer Zachariassen az élen zárt az NS-nél a jobb oldali szélsők között, most egy helyet visszacsúszott. A harmadik Mim Gergely kellemes meglepetést szerzett, öt gólig, két gólpasszig jutott, több alkalommal is zavart okozott az ellenfél védelmében. Az ötödik helyen záró húszéves Vajda Botond szép gólokkal vétette észre magát, bizonyította tehetségét, szép jövő áll előtte. Branko Pauljevics az előző idényben az utolsó helyen zárt, s bár egy helyet „javított”, nem véletlenül távozott Újpestről… Varju Benedek több pozícióban is lehetőséget kapott az MTK-ban, de kifejezetten haloványan teljesített.

BAL OLDALI SZÉLSŐK

Minden kétséget kizáróan a Ferencváros egyik legjobb teljesítményt nyújtó futballistája volt Marquinhos, akit egy az egyben csak ritkán lehetett megállítani. Robbanékony, indulósebessége kimagasló, jól cselez és a rúgótechnikája is kimagasló. Állítása szerint szívesen lenne magyar válogatott – maradjunk annyiban, nem csak többen lennénk vele… Hogy Nagy Zsoltnak milyen jól sikerült az idénye, arról csak annyit, hogy a bajnoki rajt előtt tíz gólja volt az első osztályban, most pedig már huszonegy. Előrébb játszott, mint a korábbi években, végig vezéregyéniségnek bizonyult, nem kis mértékben neki köszönhető, hogy a Puskás Akadémia a dobogón zárt. Katona Mátyás a bajnokság első felében parádézott, nyolc találatából hetet is akkor szerzett, tavaszra visszaesett a teljesítménye. Csoboth Kevin hétszer is betalált, ott van Marco Rossi Európa-bajnokságra készülő keretében, ám alighanem ő is tudja, sokkal többre képes, mint amit ebben az idényben láthattak tőle a futballrajongók.

CSATÁROK

Az álomszerű történet folytatódik: két éve szerződött Gyirmótról Paksra Varga Barnabás, huszonhat gólig és két gólpasszig (meg gólkirályi címig) jutott a tolnai együttesben, majd tavaly nyáron aláírt a Ferencvároshoz. Bár az idényben hat góllal kevesebbet szerzett, adott hat gólpasszt, s újra gólkirályi címnek örülhetett – ráadásul úgy, hogy ősszel másfél hónapig nem is lépett pályára sérülés miatt. Gólérzékenysége, fizikai ereje, fejjátéka az átlag fölé emeli, s noha októberben lesz harmincéves, nem lenne meglepő, ha egy sikeres Eb-szereplés után légiósnak állna és topbajnokságba szerződne. Az idényben egyszer négy gólig, kétszer mesterhármasig jutott, s a 19. fordulóban az FTC–MTK örökrangadón a teljesítményéért lapunk legmagasabb osztályzatát, a 10-est kapta! A második helyen záró Horváth Krisztofer is bizonyította tudását, meglepő lenne, ha Kecskeméten maradna a Torino kölcsönjátékosa. A harmadik Antonio Mance élete idényét futotta: tizenöt gólig és hét gólpasszig jutott, feltartóztathatatlannak bizonyult, a góllövőlista második helyén zárt. Böde Dániel 37 évesen is megmutatta, jó az öreg a háznál, a bikaerős csatár rendre remek cserének bizonyult. Az úgyszintén a Paksban szereplő Könyves Norbert tizenegy góllal a házi góllövőlista élén végzett, de Tóth Barna egyelőre nem találta meg a helyét az ezüstérmes csapatban.

A statisztikákat készítette: T. SZABÓ Gábor