Öt paksi, négy felcsúti játékos az idény NS-álomcsapatában

AZ NB I LEGJOBBJAI

A bajnoki meccseken adott osztályzatok és a posztonkénti rangsor alapján összeállítottuk a 2024–2025-ös idény csapatát. Összesen 138 futballista került fel a listára, ebből hét kapus, 131 mezőnyjátékos. Fontos megjegyezni, hogy legalább 17 bajnokin kellett osztályzatot kapni ahhoz, hogy valaki szerepelhessen a legjobbak között. A legjobbak közé a tavaszi teljesítménye alapján bekerülhetett volna a ferencvárosi Tóth Alex, de az NB I-es mezőnybe berobbanó fiatal középpályás csak 16 bajnokin kapott osztályzatot. A zöld-fehérek ráadásul a nemzetközi kupaszereplés miatt meglehetősen sokat rotáltak, a bajnokságban nyújtott produkció sem volt mindig a korábbi években megszokott, és nyilván a váratlan edzőváltás (Pascal Jansen az Egyesült Államokba igazolt, a helyére érkezett Robbie Keane) is olyan szerkezeti váltásokat (is) eredményezett, amelyek befolyásolták az egyéni teljesítményeket. A hadrendről a középső védők esetében annyit meg kell jegyezni, hogy Vas Gábor többször is a paksi védelem tengelyében futballozott, de előfordult, hogy a háromvédős rendszerben ő szerepelt a jobb oldalon, sőt még védekező középpályásként is szerepet kapott. A legjobb tizenegyben mindenképpen helye van a ferencvárosi Stefan Gartenmann-nak, aki a belső védők között a jobb oldalon szerepelt, így rangsorunkban is az ezen a poszton szereplők közé helyeztük.

KAPUSOK

Tavaly ilyenkor a Fehérvár alkalmazásában álló Tóth Balázs bizonyult a legjobbnak, ám ő az 5. forduló után a Championshipben szereplő Blackburnhöz igazolt, az egy éve negyedik Vidi pedig nélküle (és a többi eladott kulcsjátékos nélkül…) nem tudta kiharcolni a bennmaradást. A dobogóra akkor még Szappanos Péter és Dibusz Dénes fért fel, és bár mindketten okkal válogatott kerettagok jelen pillanatban is, az őszt a szaúdi Al-Fatehnél töltő paksi kapus és a Ferencváros csapatkapitánya sem kapott annyi osztályzatot, hogy rangsorolni lehetett volna. Gyorsan tegyük hozzá, az élvonalban az első teljes idényét töltő Pécsi Ármin nem érdemtelenül bizonyult a legjobbnak, rengeteget tett azért, hogy a Puskás Akadémia az utolsó fordulóig versenyben tudott maradni a bajnoki címért. A 20 éves kapus válogatottsága alighanem csak idő kérdése, és nem lepődnénk meg, ha hamarosan a magyarnál erősebb bajnokságban találkoznánk a nevével. Az Újpest gyenge szereplése biztosan nem Riccardo Piscitellin múlott, Tóth Balázs bemutatkozó idénye jól sikerült Nyíregyházán, Samuel Petrás pedig előrébb is végezhetett volna, ha a bajnokság elején nincs néhány hajmeresztő hibája.

JOBB OLDALI VÉDŐK

Végig megbízhatóan teljesített a ferencvárosi Stefan Gartenmann, igaz, az ő szerepköre is megváltozott Robbie Keane érkezésével, ugyanakkor a svájci válogatottnál is számításba vett játékos amolyan univerzális labdarúgóként a felfutó szélsőjátékból is kivette a részét, ráadásul néhány alkalommal ő volt a legveszélyesebb befejező játékosa is a Ferencvárosnak. A ZTE-hátvéd Szendrei Norbert megbízhatóságát mindennél jobban jellemzi, hogy a szakmai stáb 28 alkalommal számított rá, rendre kezdőként, ráadásul a meccseken három gólpasszt adott, stabilan védekezett, nem miatta szerepelt gyengén a csapat. Gera Dánielnek voltak jó mérkőzései (négy gól, egy gólpassz), de nem nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményt. A negyedik és az ötödik helyen záró MTK-s duó helye reális, akárcsak az utolsó Huszti Andrásé, aki éppen úgy futballozott (amíg meg nem sérült), ahogyan a Fehérvár szerepelt…

KÖZÉPSŐ VÉDŐK

A Paks kispadján ülő vezetőedző, Bognár György egyik hitvallása, hogy nem baj a sok kapott gól, ha sikerül többet rúgni – ilyen megközelítésből érdekes, hogy a dobogóra három paksi labdarúgó ért oda. Közülük éppen a legfiatalabb, Vas Gábor lett az első, bár az is igaz, tavasszal nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott, 21 évesen elsőrangúan dirigálta a hátsó alakzatot. Lenzsér Bencének a bajnoki hajrát sérülés miatt ki kellett hagynia, előtte viszont nemcsak a masszív védőmunkájával tűnt ki, hanem a támadójátékhoz is sokat hozzá tudott tenni. Nem kérdés, Ötvös Bence leigazolásával nagyot húztak a paksiak (a játékos az új idényben már az FTC-t erősíti majd), védőként és középpályásként is nagyon jól futballozott, játékintelligenciája, rúgótechnikája az egész mezőnyben kiemelkedő volt, a nyolc gólja önmagáért beszél. Sztefanosz Evangelu stabil játéka kellett a ZTE bennmaradásához, meglepő, hogy a felcsúti védőpáros, Patrizio Stronati és Wojciech Golla a középmezőnyben található, annál ők feltétlenül jobb futballisták.

BAL OLDALI VÉDŐK

Lehet, hogy a Dinamo Zagreb visszarendeli győri kölcsönadásából Daniel Stefuljt, de a hírek szerint az is benne van a pakliban, hogy az ETO megtartja a horvát védőt – sokat tett azért a ballábas játékos, hogy harcoljanak érte. A légiós négy góllal és hat gólpasszal zárta a bajnoki idényt, kulcsszerepet játszott csapata tavaszi remeklésében. A második helyen záró Fiola Attila több poszton is helyet kapott az Újpestben, csakúgy, mint a harmadik Artem Favorov, balbekként is megállták a helyüket. Az utolsó három helyen csak külföldit találunk: a ferencvárosi Cristian Ramírez teljesítménye már meg sem közelíti régi önmagáét, a kilencedik Ivan Milicevic és a tizedik Sinisa Sanicanin tucatlégiós, velük kapcsolatban az lenne a legfőbb kérdés, ki és miért gondolta úgy, hogy Magyarországra kell csábítani őket…

VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁSOK

Kellett idő ahhoz, hogy Laros Duarte kiharcolja a biztos csapattagságot a Puskás Akadémiában, utána viszont többször is megmutatta, értéke a felcsúti klubnak. Hornyák Zsolt vezetőedző többek között azt mondta a zöld-foki-szigeteki légiósról, élvezet nézni, ahogyan a labdához ér: tucatjátékosok nem szoktak ilyen dicséretet kapni. Papp Kristóf már tíz éve erősíti a Paksot, ő az a labdarúgó, aki nemcsak a futball védekező részét oldja meg, de támadásban, befejezésben is erős. Windecker Józsefnek már szeptemberben öt gólja volt, és bár később olyan szerepkörben játszott, amelyből kevesebbszer tudott odaérni a kapu elé, megkérdőjelezhetetlen a vezérszerepe. Az MTK szurkolói közül sokan várnak már egy igazán kimagasló idényt Kosznovszky Márktól, míg az FTC légiósa, Mohammed Abu Fani messze volt a legjobbjától, de az is érdekes, hogy csapattársa, Habib Maiga is csak átlagos teljesítményt nyújtott.

TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁSOK

Élete egyik legjobb bajnoki idényét tudhatja maga mögött Jonathan Levi: 11 gólja mellett adott hat gól­passzt, így csapata húzóembere volt. Váratlan megoldásai az átlag fölé emelték, megmozdulásai sokszor élményszámba mentek. A napokban Hornyák Zsolt, a felcsútiak vezetőedzője nyilatkozta lapunknak, hogy a játékos szerződése lejártával várhatóan távozik, mert családalapítás előtt áll, s mivel a barátnője odahaza, Svédországban él, s az ottani munkáját nem adhatja fel, a labdarúgónak kell költöznie. Ha a 29 éves játékos valóban búcsút int, a csapat sokat veszít vele. A második Dzsudzsák Balázs hozzáállása még mindig példaértékű, a harmadik Kovácsréti Márk pedig leginkább ősszel brillírozott, tavasszal a csapattal egyetemben ő is gyengébben teljesített, utána pedig vállsérülést szenvedett. Bár Mezei Szabolcs a negyedik helyen zárt, a Paks egyik legjobbja volt, szabad- és szögletrúgásai életveszélyesen csapódtak az ellenfél kapuja elé, játékintelligenciája magas szintű. Bár Horváth Krisztofer érkezésekor minden újpesti örömtüzet gyújtott, a játékos meg sem közelítette kecskeméti önmagát, igaz, az utolsó néhány fordulóban már a régebbi formáját mutatta, első (majd a második) gólját is megszerezte. Az utolsó helyen záró Zseljko Gavrics valóban haloványan futballozott, nem miatta verekedte fel magát a negyedik helyre az ETO FC Győr.

 JOBB OLDALI SZÉLSŐK

Pályafutása eddigi legjobb idényét tudhatja maga mögött Osváth Attila. A mérkőzések többségén alapvonaltól alapvonalig közlekedett, rengeteg sprintet vállalt, sorozatban jöttek tőle a beadások a kapu elé, és míg korábban kilenc idény alatt csak három gólt szerzett, a mostaniban négyszer is betalált. Elton Acolatse lendülete, góljai és gólpasszai sokat értek a DVTK-nak, a 20 esztendős Dénes Vilmos pimasz, bevállalós futballján egy pillanatig sem látszott, hogy az előző idényt az NB II-ből kieső Siófokban töltötte. Sok van Bakti Balázsban is, nem véletlenül vásárolta ki a felcsúti szerződéséből a Zalaegerszeg, Mikael Soisalónak és Molnár Ádinnak is voltak jó meccsei, a ferencvárosi Cebrail Makreckisnek viszont a képességei alapján minimum dobogósnak kellene lennie. Katona Mátyás hozzászürkült a Fehérvárhoz. Nála is nagyobb talány az FTC-ben játszó Kristoffer Zachariassen, aki fényévekre van a korábbi önmagától. 

BAL OLDALI SZÉLSŐK

Nagy Zsolt újra bizonyította, nem véletlenül alapember nemcsak csapatában, hanem a válogatottban is: a bajnoki idényben 12 gólt szerzett és adott 11 gólpasszt. A második Claudiu Bumba is eljutott kilenc gólig és hét gólpasszig: a román futballista remekelt az ETO-ban, döntő szerepet játszott abban, hogy együttese nem a kiesés ellen, hanem a nemzetközi kupaindulásért harcolhatott. Molnár Rajmund és Mim Gergely is jó idényt futott, de ez elmondható az ötödik Brandon Dominguesről is, aki 12 gólja mellett három gólpasszt adott. Az utolsó két helyen két fehérvári zárt: Pető Milán egyelőre nem bizonyította, hogy felvette volna az NB I nem túl magas iramát (26 bajnokin nem szerzett gólt és gólpassz sem fűződik a nevéhez), míg Holender Filip évek óta gyengélkedik, meg sem közelíti kispesti formáját, amikor például a 2018–2019-es idényben Davide Lanzafaméval holtversenyben az NB I legjobb góllövője lett 16-16 góllal.

CSATÁROK

Böde Dániel pályafutása eddig is remek volt, de most hihetetlen idény van mögötte. Két percre sem volt szüksége ahhoz, hogy már az első bajnokiján csereként beállva betaláljon, és bár az egész idényben csak nyolcszor kezdett, 15 találattal így is gólkirály lett! A 39. évében járva, ennyi játékperccel a háta mögött – nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne emelnének kalapot az ilyen teljesítmény előtt. Ragyogó éve volt Bárány Donátnak, a góljai nélkül a DVSC most biztosan az NB II-re készülne, és bár az egerszegi Yohan Croizet nem feltétlenül tipikus befejező ember, ebben a szerepkörben is feltalálta magát. Meglehet, ha Nejc Gradisar tavasszal is Fehérváron futballozik, nincs kiesés, Tóth Barna gólerős futballja sokat ért a Paksnak, s hogy a Fradinak az utolsó pillanatig harcolnia kellett a bajnoki címért, abban Varga Barnabás visszaesése vastagon benne van. Eppel Márton a bajnoki hajrában fontos gólokat szerzett, Fran Brodicban több van annál, mint amit a helyezése mutat.

A FERENCVÁROSI TÓTH ALEX VOLT AZ ÉLVONAL LEGNAGYOBB FELFEDEZETTJE

Tóth Alex volt az NB I-ben a tavasz felfedezettje. A Ferencváros 19 éves támadó középpályása a RangAdó-díjátadón az év felfedezettje lett, s nem véletlenül készül a napokban a nemzeti csapattal a Svédország és az Azerbajdzsán elleni felkészülési mérkőzésekre. Lapunktól 16-szor kapott osztályzatot (a rangsorba kerüléshez 17 érdemjegy szükségeltetik), mert ősszel nem vagy csak ritkán kapott lehetőséget Pascal Jansen vezetőedzőtől (a Soroksár színeiben az NB II-ben futballozott), ám Robbie Keane téli érkezésével hatalmas fordulatot vett a pályafutása. Az ír szakvezető – nagyszerű érzékkel – már ferencvárosi munkavállalása kezdetén meglátta benne a tehetséget, s az első tétmeccsén, az Eintracht Frankfurt elleni Európa-liga-mérkőzésen csereként pályára küldte. Az ifjú onnantól kezdve fokozatosan verekedte be magát a csapatba, február második felére pedig kirobbanthatatlan lett a zöld-fehérek kezdőjéből. Marco Rossi szövetségi kapitány figyelmét is felkeltette, s a márciusi Törökország elleni NL-osztályozó budapesti mérkőzésén bemutatkozott a nemzeti csapatban. Az NB I-ben 1328 percet játszott, két gólt szerzett és nyolc gólpasszt adott, a Cube adatelemző rendszer statisztikái alátámasztják, hogy kimagasló idényt zárt. A következő kategóriákban volt kiemelkedő a futballja: helyzetkialakítás, beadás, lövésminőség, védekezési intenzitás, megelőző szerelés, labdaszerzés, szerelés, tizenhatoson belüli jelenlét, labdavezetés, támadóharmadbeli jelenlét és labdabirtoklásban való részvétel. Az adatelemzés szerint átlag felettit nyújtott a labdabiztonság, a cselezés és a támadó légi párharcok terén. J. Á.