Csercseszov: Kerestek Szaúd-Arábiából, olyan fizetést ajánlottak... Nekem a Fradi többet jelentett ennél!

–  Itt ülünk a Duna parton, a Marriott Hotelben, és némileg meglepő módon egyáltalán nem tűnik csalódottnak... Nem is az?     
– Annak kellene lennem? – felelte lapunknak adott exkluzív interjújában Sztanyiszlav Csercseszov, a Ferencváros korábbi edzője, akitől a Klaksvík ellen 3–0-ra elveszített BL-selejtezőt követően váltak meg. – Az elmúlt napokban már-már úgy éreztem, a körülöttem kialakult helyzetben én vagyok a legnyugodtabb, mindenki más kapkod, ideges. A pulzusom nekem végig ugyanannyi volt.

– Mégis, mi történt a Klaksvík elleni mérkőzés utáni másfél órában? Az orosz sajtóban megjelent, hogy Kubatov Gábor magához hívta, és közölte, nem dolgoznak önnel tovább.     
– Így történt! Felmentem hozzá az elnöki boxba, ahol közölte velem, nem dolgozunk tovább együtt.

– Meglepettségében „lefordult a székről”?     
– Higgadtan vettem tudomásul. Végighallgattam, elfogadtam a döntését, majd kijöttem a teremből.

– Ennyi?     
– Igen. A magam részéről bölcsebbnek tartottam volna, ha alszunk egyet a történtekre, kielemezzük és megbeszéljük a rosszul sikerült mérkőzést. De nem így alakult. Kubatov Gáborral azóta sem beszéltem, nem keresett.

– Haragszik emiatt a Ferencvárosra?     
– Dehogy haragszom! Nehéz lenne tagadni, meglepett a klub döntése, de elfogadtam. Az más kérdés, hogy korábban kikaptunk a Qarabagtól, hazai pályán az egyik nagy rivális Slovan Bratislavától, három nullára a Pakstól a Groupama Arénában, vagy éppen a Magyar Kupában az Iváncsától is, és akkor mégsem rúgtak ki. Most vereséget szenvedtünk a Klaksvík ellen, rosszul sikerült mérkőzés volt, de ki tudja, az sincs kizárva, hogy az Európa-konferencialiga döntőjéig meneteltünk volna.

– Végül is, mi volt a csúfos vereség oka?     
– Azóta sem tudom. Normális esetben már aznap éjszaka nekifogtam volna az analizálásnak, de így nem láttam értelmét. Még az is lehet, hogy egyszer újra megnézem a mérkőzést, és ízekre szedem.

– Nem volt rossz érzése a mérkőzés előtt?     
– Nem. Tudtam, hogy nehéz visszavágó vár ránk, már a párharc előtt is láttam, mennyire egységes csapat a Klaksvík, de ilyen eredményre nem számítottam.

– A találkozó alatt kikezdték a szurkolók, és többször is a távozását követelték. Elképzelhetőnek tartja, hogy a lelátói nyomás miatt köszönték meg a munkáját?     
– Nem hinném. És igazából nem is érdekel. A szurkolók reakcióját el kell fogadnom, mindig is elfogadtam. A drukkereket az érzelmeik vezérlik, ha megy a csapatnak, a magasba emelnek, ha kikapunk, a földbe döngölnek. Ezzel nem lehet mit kezdeni, el kell fogadni... Sohasem volt gondom a szurkolókkal, és most sem haragszom rájuk. A Ferencvárosnak nagyszerű tábora van, a klub büszke lehet rájuk. Talán azt mégsem felejtik el, hogy sorozatban hat Újpest elleni derbit nyertünk meg, egyet a Megyeri úton hat nullára, igazi revansot véve. Az igazi Fradi-drukkerek talán arra is emlékezni fognak, hogy a Slovannak is visszavágtunk az évtizedekkel korábban történtekért.

– A játékosoktól elbúcsúzott már?     
– Elmentem a Népligetbe, ott volt az egész csapat. Szóltam néhány szót, elbúcsúztam tőlük, és sok sikert kívántam nekik. Vasárnap este aztán az edzői stáb tagjaival külön is találkoztunk, közösen elmentünk vacsorázni. Máté Csaba, és a többiek is ott voltak. Szóba került a szerda esti összecsapás is, próbáltuk megfejteni a vereség okát – nem sikerült.

– A segítői mind távoznak?     
– Ez így természetes. Több mint tizenkét éve együtt dolgozunk, sohasem válnánk meg egymástól.

– Az elmúlt másfél évből mire a legbüszkébb?     
– Amikor idejöttem, rögtön azt kérdeztem Kubatov Gábortól, hogy hol vannak a magyar fiatalok, hol vannak a magyar játékosok. A Klaksvík elleni első összecsapáson hat magyar volt egyszerre a pályán. Vagy ott van a két bajnoki cím, a Magyar Kupa-győzelem, s hogy az Európa-ligában a legjobb tizenhat közé jutottunk. Ezeket az emlékeket mind magammal viszem. A Leverkusen elleni El-nyolcaddöntő után nem véletlenül mondtam, egy fejezet lezárult, új kezdődik a csapat életében. Felhívtam a játékosok figyelmét, ha hátradőlünk, óriási hibát követünk el. A siker automatikusan senkinek sem jár.

– Igaz, hogy az elmúlt hónapokban több olyan mesés ajánlatot kapott, amelyet a Fradi kedvéért utasított vissza?     
– Ezt a menedzseremtől kérdezze meg! Varga Sándort arra kértem, bárki keres, mondja, hogy a Ferencváros vezetőedzője vagyok, a magyar bajnokcsapatot szolgálom. Kerestek Szaúd-Arábiából, olyan fizetést ajánlottak, hogy tízből kilenc vezetőedző csapot-papot otthagyva indult volna azonnal. Nekem a Fradi többet jelentett ennél!

– Hogyan tovább? Pihenni szeretne?     
– Remélem, két hónapig senki sem keres... A viccet félretéve, a családom most is itt van, Budapesten, azt már nem is merem mondani, hogy a kisunokámnak a Klaksvík elleni volt élete első meccse. No, de az edzők sorsa ilyen. Kedden mindenesetre vonatra ülünk, és hazamegyünk Ausztriába. A feleségemmel nagyon megszerettük az országot, Budapestet, jól éreztük itt magunkat, de az élet másként alakult...

– Visszatér még egyszer Magyarországra? Lesz még edző nálunk?     
– Ki tudja?! A Ferencváros az ország legnépszerűbb klubja, valóban fantasztikus egyesület, de nehogy azt higgye bárki is, hogy nálam csakis a topklubok jöhetnek szóba! Dolgoztam annak idején az Amkar Permnél vagy a Tyerek Groznijnál is. Nem milliókra, hanem célokra van szükségem. További sikereket kívánok a Ferencvárosnak, bennem semmiféle rossz érzés nem maradt.