Emlékezés: „Figyelj, papa…” – 20 éve ezen a napon hunyt el Knézy Jenő

Az úgy kezdődött, hogy megvert gombfociban.

Tizenhárom esztendős voltam, s a (máig legjobb) barátomnál időztem. Vasárnap délelőtt volt. Csöngettek, s megjelent egy magas, mosolygós ifjú, a család távoli rokona, aktuálisan mérnökhallgató. Ebédre hívták, de még volt idő a terítésig, így – némi ismerkedés után – előkerült a gombfoci.

Simán legyőzött mindkettőnket, még szó volt valamiféle visszavágóról, de teríteni kellett, kész volt az ebéd.

Ez volt az első találkozásom Knézy Jenővel. Akiből hiányzott a „nagyfiúkra” jellemző fölényeskedés, mintha nem is lett volna közöttünk majd' egy évtizednyi korkülönbség.

Aztán már a BMG mérnökeként, igazi sportrajongóként jelentkezett a Telesport jó érzékkel Pályabelépőnek elnevezett vetélkedőjére – s nem csupán belépett a pályára, hanem legenda lett.

Már sportújságíróként az első külföldi utam Prágába vezetett, az 1978-as világbajnokságra készülő magyar futballcsapat barátságosára. Köd volt, Budapest nem indított, Prága nem fogadott repülőgépeket, vonattal mentünk. Hajnalig beszélgettünk, ki tudja, hányadszor, újra felidéztük a Keleti Károly utcai gombfocit, aztán a főpályaudvarra érkezve azonnal magyarázni kezdte a Vencel tér szépségeit...

Meg nem mondom, hány közös külföldi utunk volt, de Prága nekem mindörökké Knézy Jenőt jelenti. Talán ott voltunk a legtöbbet együtt. Felfedezve nem csupán a várost, hanem a klasszikus sörözőit is. A legendás U Flekúban elintézte, hogy kinyissák a különtermet, remek sajtkrémet rendelt, mielőtt betértünk volna az U Dvou Kocekbe (Két macska) az óratornyot (Orloj) mindig megcsodáltuk, az U Jelinku (Szarvaspark) sóskiflijének íze ma is a számban van. És a Károly-híd „budai oldalán” lévő, egyetemista kocsmának hívott söröző hosszú asztalai, padjai.

Közben jártuk a várost – nemcsak Prágában, Moszkvában, Varsóban, mindenütt. Majd a meccs délelőttjén visszavonult, jött a felkészülés, filctollakkal, kiemelésekkel, cetlikkel, a játékosnevek kiejtésének gyakorlásával. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy mérnökember volt. Alapossága hatott rám, intései is, fogta a kezemet amolyan jóságos bátyként.

„Figyelj, papa...” – kezdte, és utána jött a véleménye, cáfolhatatlan, vagy az, hogy „Mi lenne, ha meginnánk egy jó sört...”

(Fotók: a Knézy. Jó estét, jó szurkolást című könyvből)

Nyugalma legendás volt, nyitottsága is. Ahogy a családjáé szintén. Lányának, fiának még fogtam a kezét séta közben gyerekkorukban, Zsuzsa pedig... Mert mondjanak nekem egy olyan asszonyt, aki a borozgató férfiak mellől föláll este tízkor, hogy rósejbnit (tudják, mi az?) süssön, mert hirtelen megkívánták.

De, száz szónak is egy a vége:

figyelj, papa... – hiányzol.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 17-i lapszámában jelent meg.)