NB I: Sokan kérdezik, biztos-e, hogy befejezem – Juhász

„Sokan kérdezik, biztos-e, hogy befejezem, a válaszom: igen. Ennek ellenére nem gondolom, hogy másképpen kellene bármit is csinálnom, ugyanúgy készülök, mintha a nyáron folytatnám. Április tájékán nyilván felerősödnek bennem az érzelmek, ha azzal találom szemben magam, hogy az utolsó hónapom, hetem, majd az utolsó meccsem következik. Egyszer minden véget ér, de egyelőre ez most még távolinak tűnik, pedig igazából közel van.”

A téli felkészülés végén, öt nappal a „tavaszi” folytatás előtt nyilatkozta ezt klubja honlapjának Juhász Roland, a Mol Fehérvár FC csapatkapitánya, vagyis akkor még úgy volt, ha pályára lép az utolsó fordulóban, május 16-án Zalaegerszegen búcsúzik az NB I-től.

A helyzet annyiból változatlan, hogy a 33. fordulóban a Mol Fehérvár valóban a ZTE vendége lesz, ám mert az MLSZ a koronavírus-járvány miatt felfüggesztette a bajnokságot, borítékolhatóan nem május közepén ér véget az idény. Vagyis néhány héttel kitolódhat a védő pályafutása – s talán az is elképzelhető, hogy már nem látjuk az élvonalban futballozni?

„Nem, nem fordult meg a fejemben, hogy esetleg két héttel ezelőtt, a Puskás Akadémia ellen játszottam utoljára az NB I-ben. Pozitív beállítottságú emberként bízom benne, lesz még lehetőségem bajnoki és Magyar Kupa-meccset játszani – reagált felvetésünkre Juhász Roland. – Talán túl szép forgatókönyv lett volna, ha napra pontosan húsz évvel azután, hogy az MTK színeiben a DVTK elleni, három-egyre megnyert találkozón bemutatkoztam az élvonalban, május huszadikán a kupadöntővel zárult volna a pályafutásom – nem feledve persze, hogy még az elődöntő is előttünk van. Nekem kedvező lenne, ha valamivel az eredetileg tervezettnél később, de az MTK elleni, remélhetőleg megnyert fináléval búcsúznék, de most tényleg az a legfontosabb, hogy legyünk túl ezen a nehéz időszakon!”

Március 7-én, a Puskás Akadémia otthonában 4–1-re megnyert bajnoki első félidejében még játszott, majd sérülés miatt cserét kért, és a DVTK (1–1) ellen már a meccskeretben sem szerepelt a neve. A bajnokság felfüggesztése miatt van ideje felépülni, több ideje jut kislányára és párja kisfiára is, ráadásul az elmúlt napok azt is megmutatták, a kertészkedés igazán kikapcsolja.

„A mostani mindannyiunknak új élethelyzet, de semmi sem történik véletlenül, ennek most így kellett alakulnia – folytatta a fehérváriak 36 esztendős védője. – Ha lehet ilyet mondani, az ülőideg-gyulladásom miatt jól jött a szünet, de múlt szerdán megkaptuk a klubtól a polárórákat és az elvégzendő edzésprogramot, mindannyiunk érdeke, hogy a lehető legjobb állapotban legyünk, amikor folytatódik a bajnokság. Nekem viszonylag egyszerűbb a helyzetem, hiszen a családdal lejöttünk a Balatonra, a kert végében ott az erdő, gond nélkül tudok olyan helyen futni, ahol nem találkozom emberekkel, ugyanakkor az már nehezebben tudja megoldani, aki, mondjuk, társasházban lakik. A stábtagokkal, csapattársakkal tartjuk a kapcsolatot, ha arra van szükség, tanácsot adok, már csak azért is, mert felelősséggel tartozunk egymásért. Egyébként sohasem gondoltam, hogy a kertészkedés ennyi örömöt ad: kikapcsol és kellemesen el is fáraszt, hogy formára nyírom a futónövényeket és gondozom a tujákat. A gyerekek is itthon vannak, délelőtt tanulunk, aztán örülnek, mert délután együtt mozgunk a kertben, persze a labdás edzést, a csapattal gyakorlást semmi sem pótolhatja. Nem lehet tudni, meddig tart ez az időszak: remélhetőleg nem sokáig, de még az is megtörténhet, hogy idővel a lakóhelyünket sem hagyhatjuk el – na, akkor még jobban oda kell figyelni a közösségünkre!”