Most, a döntővel lett igazán tekintélye a Magyar Kupának. Hiába övezi a kelleténél – illendőnél – kisebb érdeklődés a küzdelmeket az előcsatározások során, ilyenkor már korántsem mindegy, mire viszik a csapatok. Elvégre más a leányzó fekvése, ha a szakmai elöljárók kupagyőztesként értékelhetik a szezont a tulajdonos előtt. A siker elhomályosíthatja az esetleges évközi ellentéteket, viharokat.
Történelmi siker kapujában a Puskás Akadémia |
Az Újpest kivédekezte Balmazújvárosban, és bejutott a kupadöntőbe |
Az idei csúcsmeccs előtti érdekesség, hogy mindkét edző többszörös finalista. A Puskás Akadémia vezére, Pintér Attila ötödször, az újpesti Nebojsa Vignjevics harmadszor küldheti harcba játékosait a trófeáért. Pintér kétszer nyert, kétszer veszített, Vignjevicsnél is döntetlen az állás (1–1), ám ez csak játék a számokkal. Nem hiszem, hogy lenne jelentősége.
Annak már inkább, hogy mennyire magyar a kupa, amikor a patinásabb, kilencszeres győztes újpesti csapatban hét légiós volt a pályán az elődöntőben (a felcsútiaknál négy, de ezt csak a tények kedvéért).
Ez azonban egy másik történet. Aktualitása csak annyiban lehet, hogy a sorozat rangját leginkább a játék, szűkebben a futballisták adhatják vissza, s lehet bármennyire is globális a világ, a drukker jobb szereti, ha a „mi kutyánk kölykeinek” szoríthat. A „mi fiunk” sikere inkább bennünk marad, mint az ideiglenesen hazánkban állomásozó munkavállalók legprofibbjáé. Legalábbis szerintem.
Mindez persze mellékszál, ahhoz képest mindenképpen, hogy mindkét csapat történelmet írhat. Az Újpest legújabb korit, hiszen amikor legutóbb 2014-ben nyert, a kalapja mellé tűzhette a címet, a klublicencszabályzat megsértése miatt ugyanis az UEFA eltiltotta az európai kupákban való indulástól.
Most viszont nincs büntető akadály Európa felé. A 2005-ös alapítású Puskás Akadémiánál a klub fiatal kora tenné különlegessé a sikert, arról nem beszélve, hogy NB I-es újoncként érheti el története legnagyobb diadalát.
De ez még a jövő zenéje. Egyelőre ott tartunk, hogy „Le a kalappal a játékosok előtt. Büszke vagyok.” (Pintér Attila) és „A kupadöntő estéjén egy lapra kell feltennünk mindent.” (Nebojsa Vignjevics).
Induljunk ki ebből. Ha pedig a szavakból tett lesz, nő a Magyar Kupa rangja is. Kívánom, hogy így legyen. Ráfér.