Szancsó, a nagy küzdő – Thury Gábor jegyzete

SZALAI ATTILÁVAL, a 27 éves, 49-szeres válogatott labdarúgóval készített lapunk interjút, amelynek apropója, hogy „Szancsó” visszaverekedte magát a válogatottba. A Kasimpasa védője 2024 és 2025 januárjában is kísértetiesen hasonló helyzetben volt: az Európa-bajnokság évében a Hoffenheimtől a Freiburghoz került kölcsönbe, s Marco Rossi szövetségi kapitány annak ellenére kivitte a németországi Eb-re – Svájc és Skócia ellen pályára is küldte –, hogy klubjában mindössze három meccsen lépett pályára, igaz, 2024 őszen már kimaradt a keretből. Idén az év elején a belga Standard Liege-hez került, ám nem sok sót evett meg, mi több, rendszeres játéklehetőség híján Rossi nem is hívta a válogatottba. Ezzel párhuzamosan Dárdai Márton egyre jobb teljesítményt nyújtott Szalai posztján, a szövetségi kapitánynak volt kivel pótolnia.

Nyilván a Kasimpasához való kölcsönszerződésében közrejátszott, hogy a Fenerbahcéban sikeres időszakot töltött el – Szalai önbizalmának sem tesz rosszat, hogy olyan országban futballozhat, ahol bajnoki ezüst- és bronzérmet, továbbá kupát nyert –, élt a lehetőséggel, vissza is került a válogatott keretbe, az Írország és Portugália elleni vb-selejtezőt végigjátszotta, mind a három-, mind a négyvédős rendszerben megoldotta feladatát, mondjuk úgy, visszaszerezte a kapitány bizalmát – talán azért is, mert Dárdai Mártonnak nemigen ment a Herthában.

Szalai Attila mindig felismerte, mi szükséges, hogy Marco Rossinál válogatott legyen. Egy labdarúgó komfortérzetét nyilván nem erősíti, ha más klubhoz kell igazolnia a több játéklehetőség érdekében, de Szalai Attilánál sohasem a komfortzóna megőrzése, hanem a motiváció volt az első. A védőt 2023-ban 12.3 millió euróért igazolta át a Fenerbahcétól a Hoffenheim, mégsem eresztett gyökeret, ahogyan Sallai Roland együttesénél, a Freiburgnál sem. Nem siránkozott, hogy nem fér bele az edző elképzelésébe, s arra sem panaszkodott, hogy a Hoffenheim-szurkolók céltáblája lett, minek vették meg ennyi pénzért, ahogyan a Standardnál eltöltött időszak sem viselte meg.

Vélhetően ezt érzi benne a szövetségi kapitány, hiszen ő az egyik bizalmi embere, aki azt hozza, amit elvárnak tőle.

Ugyanazt teszi az életben, amit a pályán: nem adja fel.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!