Hazatérnek a kispesti asszonyok

A túráról többen nem tértek vissza Magyarországra, Puskás, Czibor és Kocsis ellen hazaárulás vádjával nyomozás indult, a sajtóban példátlan rágalomhadjárat indult a játékosok ellen. A hazatérő labdarúgók közül az első turnus február végén érkezett meg, de őket is megelőzte négy futballistafeleség: Bozsikné, Bányainé, Dudásné és Rákócziné január utolsó napjaiban érkezett az osztrák-magyar határra.

Érkezésükről terjedelmes cikkben számolt be akkor a Kisalföld újság, amely igencsak nehezményezte a feleségekkel való kivételező bánásmódot. A négy asszony fogadására a Honvéd részéről a fővárosból egy harminchat fős Ikarus busszal utazott eléjük Kubicskó százados és Mészáros főhadnagy. A lap elítélően írt e luxuskörülményről, és arról, hogy a négy asszony összesen 14 bőrönddel érkezett meg, csak Bozsikné 50 kg narancsot hozott magával…

A Honvéd nevében eljáró két hivatalos tiszt közül az egyik a forradalom után „Kajlik Sándor” fedőnéven az állambiztonság beszervezett ügynöke lett, és egy jelentésében beszámolt a futballistafeleségek érkezéséről. „Hegyeshalomban az okmányok (nyílt parancs, menetlevél) felmutatása után vártuk a feleségek megérkezését. Kezdett sötétedni, így nem maradtuk közvetlen a határon, hanem bementünk Hegyeshalomba az állomásra. Itt kaptuk az értesítést kb. 20.00 tájban, hogy az asszonyok megérkeztek.”

Ám nem ment minden zökkenőmentesen: a határőrség parancsnoka a vámolás során megmakacsolta magát és kijelentette, hogy minden bőröndöt itt kell hagyni, a vámolás elvégzése után a csomagokat majd a feleségek után küldi Budapestre. „Kajlik Sándor” azonban nem nyugodott bele a döntésbe, és magasabb politikai kapcsolataihoz fordult segítségért. „Én erről hallani sem akartam, és kértem őket, engedjenek fel Pestre, küldjenek velünk vámőrt kísérőnek és Pesten ejtsék meg a vámolást. Miután e javaslatomat nem fogadták el, felhívtam telefonon Ilku elvtárs lakását. Ismertettem elhatározásomat, a helyzetet, és kértem, intézkedjen, hogy Budapestre tudjunk utazni. Hajnali 3-kor végre Pestről megjött az engedély a Határőrség Parancsnokság ügyeletes tisztjétől, hogy Pestre utazhatunk.”

Győrbe érve az asszonyok az engedély nélkül külföldön tartózkodók hivatalos protokollját követve bejelentkeztek a Visszatérők Parancsokságán, majd a továbbindulás pillanatában egy váratlan fordulat történt.

„Indulás előtt azonban Mészáros főhadnagy és Rákócziné lehívtak az autóbuszról és közölték velem, hogy Rákóczinénak hiányzik 100 000 forintja, amit Bécsből hozott haza. Én azt mondottam, hogy induljunk el és menet közben mindenkit megkérdezek, véletlenségből nem-e tette el.”

Az ügynök a további utazás során magánnyomozásba kezdett, de az nem vezetett eredményre. Az mindenesetre kiderült, hogy a vámvizsgálat elől az asszonyok kézitáskáikat a buszvezetőre bízták, aki azokat a vezetőfülkébe dugta. Ezekben mind nagy mennyiségű pénz volt. Pestre érkezéskor „Kajlik Sándor” az eléjük érkező Madarász alezredes segítségével mindent és mindenkit átkutatott, de a pénz nem lett meg. Az ügynök felettesének írt jelentésében így foglalta össze az incidens részleteit.

„Én visszaemlékeztem a dolgokra: úgy gondolom, hogy az autóbusz vezetője tehette el a pénzt, vagy a két határőr, aki segített Hegyeshalomba a lerakodásnál, vagy valamelyik asszony nagyon ügyesen ellophatta. Mert sem a vámnál, sem az egyéni vizsgálatunk során az asszonyoknál nem találtunk pénzt. Csak később tudtam meg Dudásné egy elszólalásából, hogy valamennyiük hozott ilyen nagy összegeket a határon át. A vámhivatalban levámolták a bőröndöket, a vámolás befejeztével mindenkit hazaszállítottunk a lakására.”

Az ügy az újságokban megjelent lejárató cikkek után sem zárult le: a honvédség az esettel kapcsolatban belső vizsgálatot rendelt el, amely során fenyítésben részesítették az autóbusz megrendelőjét, a cikkeket közlő lapok szóbeli megrovást kaptak, „Kajlik Sándor” ügynököt
pedig fenyítésben részesítették, amiért engedély nélkül vitte magával Mészáros főhadnagyot.

„Kajlik Sándor” további jelentése tartalmaz egy olyan momentumot is, amely azon túl, hogy komoly sporttörténeti értékkel bír, eddig csak kevesek számára volt ismert. „Miután 1956 decemberében olyan határozatot hozott valaki, hogy a Honvéd labdarúgóitól megvonják a Honvéd nevet, elhatároztam, hogy harcolni fogok azért, hogy a labdarúgócsapat, ha hazajön, ne essen szét, maradjon együtt, mert így együtt maradva igen komoly értéket jelent a labdarúgás jövőjét illetően. Ez volt akkor Barcs Sándor és Honti György véleménye is. Miután a Honvéd SE-nél a labdarúgó-szakosztály szekere abban a napokban rosszul állott, fel akarták oszlatni.”

Sőt, az is szóba került, hogy az egyesület tulajdonjogilag visszakerül eredeti helyére, és Kispesti AC néven szerepel a továbbiakban. Miután ez kiderült, „Kajlik Sándor” több vezetőségi taggal karöltve megkereste a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének egyik vezetőjét, Ligeti Lászlót, hogy a szakszervezet bábáskodása alatt működő Vörös Meteornak átjátssza a klubot. „Megígértük neki, ha a csapat hazajön és a Honvéd elnöksége megszünteti a szakosztályt, akkor mi azon leszünk, hogy egységesen átadjuk a Budapesti V.M.-nek a szakosztályt. Ő ezt a tervünket helyeselte és megígérte, hogy átveszik a labdarúgókat, ha a Honvédnak nem kellenek.”

Mint tudjuk, a forradalmat követően nemcsak a kommunista hatalom, hanem a korábbi sportirányítás is visszatért a megszokott kerékvágásba. A kispestiek hazatért labdarúgói nem kerültek végül a Vörös Meteorhoz, igaz a Kispesti AC elnevezést sem vették fel újra: a honvédség bábáskodása is megmaradt.