„A türelem a kulcsszó, amit én nagyon hiányolok a magyar labdarúgásból – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a 77 esztendős Garami József. – Mögöttünk van az emlékezetes pillanatokat hozó Európa-bajnokság, és itthon sokan azt gondolták, ennek hatására majd csoda történik, hirtelen megtelnek a stadionok nézőkkel, a klubcsapataink végigverik Európát, a válogatott pedig meg sem áll a világbajnoki döntőig. Tisztelettel kérek mindenkit, legyen legalább évtizednyi türelme ehhez a gyönyörű sportághoz."
„Hagyjuk az állandó múltidézést, ne jöjjünk folyamatosan az Aranycsapattal, a régi szép időkkel, mert az már elmúlt – folytatta a mesteredző. – Várjuk ki, hogy fiataljaink felnőjenek, beérjenek. Csak így és ettől lehet újra erős, sikeres a magyar futball. Optimista vagyok, mert épülnek a stadionok és ez fontos része a folyamatnak. Korábban mást sem hallottunk, mint hogy itt is, ott is, amott is lebontottak, eltüntettek, beépítettek pályákat, olyan sporttelepeket, ahol sok száz fiatal kergette a lasztit. Ez nagy hiba volt, majdhogynem a sportág tönkretétele. Most ez is változhat. Meg kell szerettetni a gyerekekkel a labdarúgást, és megfelelő körülményeket kell számukra biztosítani a játékhoz, a fejlődéshez. És még valami: az évtizednyi türelem arra is vonatkozik, hogy ne szidják a játékosokat. Járok utánpótlásmeccsekre, NB III-as találkozókra, és mást sem hallok a nézőtérről egy-egy hiba után, mint a szentségelést, a pocskondiázást. Könyörgöm, szeressük azt, amit látunk. Irigylem azokat az országokat, például Hollandiát, Ausztriát vagy még sorolhatnám, ahol akkor is tapsolnak a lelátón, amikor a játékos a közeli erdőbe rúgja a lasztit beadás helyett..."