Bujka Barbara edzősködik, viszont a játékkal sem hagyott fel     

Tizennyolc másodperc volt hátra, amikor időt kért a Spandau. A győzelemért támadtak a németek, ám az ötödik passz után kontrát ítéltek a játékvezetők, mire Gabrielle Milicich azonnal szerelt. Négy másodperc volt hátra, amikor Bujka Barbara megkapta tőle a labdát, három, amikor befordult – kettő, amikor gólt lőtt. Öt méterről, védővel a nyakán. A berlini csapat 13–12-re megverte a jóval esélyesebb görög Alimoszt, majd a francia Lille elleni 18–12-es sikerrel tette biztossá továbbjutását a női vízilabda Bajnokok Ligája selejtezőjéből.

„Nem is tudnám visszaidézni az Alimosz elleni meccs utolsó másodperceit, olyan gyorsan történt minden. Csodálatos pillanat volt – mondta lapunknak a győztes gólt szerző Bujka, majd a társait méltatta. – A labdaszerzés is kellett a gólhoz, csapatmunka eredménye a sikerünk. Senki sem adta fel, mindenki hitt a fordításban, egymást hajszoltuk bele a győzelembe. Visszaigazolást kaptak a lányok, hogy nem véletlenül járnak le nap mint nap az uszodába, nagyon megérdemelték a főtáblára kerülést. Jó úton haladnak, hogy magasabb szintre emeljék a német vízilabdázást. Egyelőre sajnos kevés a női játékos az országban, mindössze három versenyképes csapat játszik az élvonalban.”

Az Európa-bajnok Bujka Barbara öt éve fejezte be profi pályafutását, a pandémia idején költözött újra Németországba. Civil munkája mellett a Düsseldorfer SC-ben kezdett edzősködni, amelyben az utánpótlás vezetőjeként fiatalokkal foglalkozik. Méghozzá ugyanazzal a maximalizmussal, amit játékosként megszoktunk tőle. A német pólókultúra jelentősen eltér a magyartól, növendékei mégis elsajátították a hozzáállását.

„ Azért kellett hozzá néhány év, hogy elfogadják ezt a szemléletet, mert itt nem nemzeti sportág a vízilabda – hangsúlyozta Bujka. – Megszerettem az edzős­ködést, szívesen csinálom, de azért teljesen más a parton, mint a medencében. Amikor visszajöttem, úgy voltam vele, hogy abbahagyom, csakhogy egy idő után kicsit hiányzott, aztán már nagyon hiányzott… Időközben megkeresett a Spandau, szimpatikus koncepciót vázoltak fel a berliniek. Már évek óta úgy játszom náluk, hogy közben itthon, Krefeldben készülök édesapámmal, Bujka Gáborral – nagyon hálás vagyok a családomnak a segítségért. Amíg úgy érzem, hogy ezzel az edzésmunkával tudom hozni azt a formát, amit elvárok magamtól, örömmel csatlakozom a csapathoz.”

A 39 éves vízilabdázó élvezte a kihívást, hogy a selejtezőben újra magas szinten játszhatott, ugyanakkor elmondása szerint hobbiként tekint a vízilabdára, elsősorban a játék élvezetéért pólózik. A medencében és azon kívül egyaránt utat mutathat a fiataloknak: a hétvégi selejtezőtornán is vezérré lépett elő, kulcsszerepet vállalt a továbbjutásban. A főtáblán jelentős erőpróbák várnak a Spandaura, amely a görög Vuliagmeni mellett Bujka két korábbi csapatával, az olasz Rapallóval, valamint a magyar bajnok Ferencvárossal került egy csoportba.

„Nagyon örülök, hogy a Fradival játszhat a csapat, mert a szívemhez nőtt a klub. Ott voltam, amikor elindult a női szakosztály, sohasem felejtem el azt az időszakot – ecsetelte a rutinos center. – Nagyszerű lehetőség a Spandaunak, hogy megmutathatja magát a Bajnokok Ligájában, mert látják a játékosok, sok munkával meddig juthatnak el. A tapasztalatomnak köszönhetően könnyen alkalmazkodom hozzájuk, ahogy ők is ismernek már engem. A főtáblán is szívesen játszanék, meglátjuk, sikerül-e elszakadnom a munkából a meccsekre.”

Köztudott, hogy Bujka Barbara nagyon szeret sütni, csapattársai pedig mindig örülnek, amikor finomsággal kedveskedik nekik. Nem ám puszedlivel, hanem…

„…általában magyar sütivel, például gyakran csinálok Rákóczi-túróst. Más ízvilág, mint amihez hozzászoktak, de a legtöbben szeretik, a múltkor is elfogyott – mondta mosolyogva Bujka. – Rugalmas vagyok, kiválaszthatják, hogy mit szeretnének. Már megbeszéltük, hogy amikor legközelebb találkozunk, sütök nekik valamit.”