Laczkót levegőnek nézték a Ferencvárosnál

„Az előző szezon végén keresett meg Benczés Miklós, a jövőmről érdeklődött – emlékezett vissza Laczkó Zsolt. – Akkor még nem tudtam semmi biztosat, aztán a nyár elején én kértem edzéslehetőséget a csapattól. Hálás lehetek a klubnak, hogy ott készülhetek, mert a körülmények kifogástalanok, és a szakmai munkára sem lehet panaszom. Az erőnlétem egyre jobb, már csak a mérkőzések hiányoznak. Ám egyelőre nem szerepel a terveim között a magyar élvonal, külföldi csapatban gondolkozom.”

A huszonkétszeres válogatott labdarúgó minden bajnokságban lát fejlődési lehetőséget, így semmilyen lehetőségtől sem zárkózik el. Korábban futballozott már Olaszországban, Görögországban és Angliában is, megfelelő ajánlat esetén a visszatérés sincs kizárva.

„Nem az ország a lényeg, hanem hogy olyan együttesben futballozzak, amelynek erős a kerete, és kihívást jelentő célokért küzd. Nem tudom, meddig érdemes várni a csapat kiválasztásával, még türelmes vagyok, meglátjuk, mikor érkezik a legkedvezőbb ajánlat.”

Az ügyben megkerestük Szabó Tibort, a játékos menedzserét is, aki elmondta, eddig nem érkezett konkrét ajánlat a védőért, európai és ázsiai csapatok azonban már érdeklődtek iránta.

A szezon végén lejárt a szerződése a Sampdoriánál, ahova 2011-ben igazolt. Az olasz klub háromszor is kölcsönadta, előbb a Vicenzának, majd a Padovának, végül idén tavasszal a Ferencvárosnak. A zöld-fehéreknél eltöltött fél évet azonban szívesen kitörölné karrierjéből.

„Egyik klubomnál sem tapasztaltam hasonlót, egyszerűen levegőnek néztek. Nagy reményekkel érkeztem a Fradihoz, örültem, hogy visszatérhetek a klubhoz, aztán minden rosszul alakult. Már az elején sem a saját posztomon kaptam szerepet, de ekkor legalább még számoltak velem. Aztán jött egy kisebb sérülés, majd Thomas Doll az Újpest elleni rangadó előtt közölte velem, hogy nem szerepelek a keretben, játsszak inkább az NB III-as csapatban, hogy visszanyerjem a formám. Mondtam neki, hogy inkább edzek napi kétszer, de nem szeretnék a tartalékoknál pályára lépni, mert az sem nekem, sem a padra kerülő tizennyolc éves labdarúgónak nem használna. Innentől kezdve kegyvesztetté váltam, a csapat ráadásul sorra nyerte a mérkőzéseit, így az edzőnek nem is volt oka változtatni.”