Kunticsnak és Méyének sem sikerült, Kinknek fog?

MONYE, KOPUNOVICS, KUNTICS – ELSŐRE NAGYOBBAT ALKOTTAK

Emlékeznek még Monyére? A Precious Onyeabor Monye néven anyakönyvezett nigériai középpályás vissza-visszatért Magyarországra. 1995 nyarán érkezett Fehérvárra, az akkor éppen Fehérvár '96 FC néven futó Vidihez, majd egy év múlva az olasz élvonalban szereplő Reggianához igazolt. 1997 tavaszán játszott néhány meccset a szintén olasz Cosenzában is, de még a szezon közben visszatért Fehérvárra, majd a nyáron Újpestre került – mindkét magyar együttesnél kölcsönben szerepelt. A lila-fehérekkel az 1997–1998-as szezonban bajnoki címet nyert, ám a BL-selejtezőt már nem várhatta meg, kölcsönszerződésének lejárta után távozott. A Reggiana, a szaúdi al-Hilal és az aradi UTA érintésével aztán 2002 februárjában megint Magyarországra jött, és másfél évet lehúzott a Videotonban, de már nem játszott olyan jól, mint első légióskodása alkalmával. A Vidiből a máltai Birkirkarához szerződött.

A két, talán legismertebb visszatérő az 1990-es években a Zoran Kuntics, Goran Kopunovics kettős volt, de a korábbi Fradi-kedvencek második magyarországi vendégjátékuk alkalmával már nem nyújtottak annyira kiemelkedő teljesítményt.

Nem sok labdarúgó mondhatja el magáról, hogy a Ferencvárossal és az Újpesttel is bajnoki címet szerzett, légiósként pedig tényleg különlegességnek számít ez a tett. A szerb Goran Kopunovics mind a két nagy múltú magyar csapatot megjárta, és szerették őt az Üllői úton, valamint a liláknál is. 1994 őszén érkezett az FTC-hez, november közepén, a Parmalat elleni székesfehérvári mérkőzésen debütált az NB I-ben, és becserélése után négy perccel (Christiansen helyett lépett pályára...) be is köszönt: a Fradi második gólját szerezte, így nyertek a zöld-fehérek 2–0-ra. Ebben és a következő szezonban is bajnok lett a Ferencvárossal, az egyik legemlékezetesebb gólja viszont nem az NB I-hez, hanem a Bajnokok Ligájához kötődik: az 1995 őszén lejátszott selejtezőben az Anderlecht elleni itthoni visszavágón szerzett fontos találatot, amely gyakorlatilag a továbbjutást, azaz a BL-csoportba kerülést jelentette a Fradinak. Betalált Madridban a Real elleni (6–1-es vereséget hozó) meccsen is.

Kopunovics gólja az Anderlecht ellen a BL-ben (5:20-nál)

1996 nyarán csapat- és honfitársával, Zoran Kunticcsal együtt a ciprusi AEK Larnacához szerződött, majd jó másfél év múlva tért vissza Magyarországra: 1998 tavaszán Újpestre igazolt.

Ebben a szezonban a lila-fehérekkel nyert bajnoki címet (többek között a fentebb említett Monye klubtársaként), és az Újpestben is szerzett egy emlékezetes gólt: az utolsó előtti fordulóban, a Videoton otthonában ő egyenlített a 85. percben, s ezzel a találattal vált biztossá, hogy az Újpest megnyerte a bajnokságot – éppen Kopunovics korábbi együttese, az FTC előtt. A szerb légiós még két szezont játszott az Újpestben, majd Németországba, a negyedosztályú FSV Zwickauhoz ment. Bár a lila-fehérekkel is bajnok lett és bronzérmes csapat tagja is volt, a Ferencvárosban jobban teljesített, mint magyarországi visszatérése után, a Megyeri úton.

Kopunoviccsal kapcsolatban meg kell említeni, hogy öccse, Velibor Kopunovics is a visszatérő légiósok közé tartozik. 1998 nyarán a szerb Csukaricski Beogradból érkezett Vácra, és az akkor éppen a Zollner cég által névszponzorált csapatban 15 bajnokin lépett pályára. Német, osztrák, finn és kínai légióskodás után 2007 elején került vissza Magyarországra, az Újpesthez, ám a lila-fehéreknél mindössze öt bajnoki meccsen jutott szóhoz, többnyire csereként, majd a nyáron a szabadkai Szpartak Zlatibor Vodához távozott.

Akik az alsóbb osztályú bajnokságokat is figyelemmel kísérték, azok már 1994 őszén megismerhették Zoran Kuntics nevét. A szabadkai születésű, szerbiai csatár az NB III Alföld-csoportjában szereplő Kecskeméti TE-ben – ahol akkoriban a korábbi válogatott center, Dajka László, valamint egy itthon még nem igazán ismert, Tomiszlav Szivics nevű labdarúgó is játszott... – rugdosta a gólokat, 15 mérkőzésen 10-szer talált be az ellenfelek kapujába. Nem csoda, hogy felfigyelt rá a Videoton (egészen pontosan a Parmalat FC), és januárban már a fehérváriakkal kezdte el a felkészülést.

Kuntics gólja az Anderlecht ellen (3:25-től)

A tavaszi szezonban 13 bajnokin 11-szer volt eredményes, a Vác elleni 6–3-as győzelmet hozó meccsen négy gólt szerzett – meg is kapta a 10-es osztályzatot a Nemzeti Sporttól. Aligha meglepő, hogy a BL-kalandra készülő Ferencváros lecsapott rá, 1995 nyarán az Üllői útra szerződött. Az Anderlecht elleni brüsszeli mérkőzésen pedig ő lőtte a Fradi győztes gólját, amellyel a visszavágó előtt megalapozta a zöldek továbbjutását. Az FTC-ben 27 bajnokin hat gólt szerzett, majd a szezon végén Kopunoviccsal együtt az AEK Larnacához szerződött. Egy évvel később tért vissza Magyarországra, előbb a Vasasban töltött egy szezont, majd fél idényt a Videotonban, de már nem volt olyan gólerős, mint korábban (ebben sérülések is közrejátszottak), s eztán már csak alsóbb osztályban – BKV Előre, Ladánybene – futballozott.

DEBRECENBEN SZERETIK A „FELMELEGÍTETT" KAPCSOLATOKAT

A DVSC-Teva az elmúlt évek tapasztalatai alapján kimondottan szívesen igazol olyan játékosokat, akik korábban már bizonyítottak a honi élvonalban.

2003-ban nagy szónak számított, hogy a korábbi jugoszláv válogatott, a 30 éves Igor Bogdanovics a Crvena zvezdától Debrecenbe igazolt, először kölcsönbe, majd végleg. Első ottani időszakában 47 tétmeccsen 25 gólt jegyezve fontos szerepet játszott a DVSC első bajnoki címében. A transfermarkt.de adatai szerint 2005 őszén 350 ezer euróért (mai árfolyamon 102 millió forint) szerződött a török élvonalbeli Genclerbirligihez, amelynél azonban csak négy mérkőzés jutott neki. 2006 telén ingyen tért vissza Debrecenbe, ám a második időszaka már közel sem volt annyira sikeres, mint az első.

Az akkori vezetőedző, Miroslav Beránek nem számított rá, kölcsönadták a Honvédnak és Győrbe is, de egyik klubnál sem bizonyult már annyira hatékonynak, mint első hajdúsági éveiben. Később ugyan még játszott a Lokiban is (34 találkozón 13 gól), de már nem emelkedett ki. Utána megfordult Nyíregyházán, Szombathelyen, 2010 óta pedig a Hajdúböszörmény futballistája a csatár, aki azért is ragaszkodott ennyire Magyarországhoz, mert feleségül vette a DVSC kézilabdázóját, Orbán Annamáriát.

Bogdanovics-dupla a Hajduk Split ellen

Ugyanilyen, családi szálak kötik Magyarországhoz a szenegáli Ibrahima Sidibét, aki 2005 és 2008 között 69 bajnokin 33 góllal járult hozzá a Debrecen három bajnoki címéhez. Jó teljesítményére Belgiumban is felfigyeltek, Magyarországról a St. Truidenhez igazolt, majd a Beerschotban és a Westerlóban is megfordult, mielőtt tavaly nyáron, immár 32 esztendősen újra magára öltötte a DVSC szerelését. A teljesítményével azonban csak nyomokban idézte korábbi önmagát: két bajnoki meccsen is duplázott ugyan (a Győr és a Honvéd elleni is 4–1-re nyert a Loki), de több találkozón nem volt eredményes, így 14 találkozón négy találattal zárta az őszi szezont.

A gaboni válogatott Roguy Méyé a Zalaegerszegben 2007 és 2009 között 35 NB I-es összecsapáson 17 találattal hívta fel magára a figyelmet. A ZTE nagy üzletet csinált vele: a transfermarkt.de szerint a zalaiak egymillió euróért (mai árfolyamon 291 millió forintért) adták el a Genclerbirliginek, ám a csatár nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 2011-ben ingyen tért vissza Zalaegerszegre, majd fél év múlva Debrecenbe igazolt. Egyik csapatnál sem tudta megismételni korábbi gólerős játékát, 19 meccsen négyszer volt eredményes.

Méyé gólja 2011-ben a Kaposvár ellen (0:46-nál)

AKINEK SIKERÜLT – DUSAN VASZILJEVICS

A jelenleg Újpesten futballozó Dusan Vasziljevics is azok közé tartozik, akik Magyarországról külföldre mentek, majd visszajöttek az NB I-be játszani. Neki azonban a második érája eredményesebb, mint amilyen az első volt, igaz, ebben az is közrejátszott, hogy jobb csapat(ok)ba került.

A szerb középpályás 2004 nyarán érkezett hazánkba, Békéscsabára, s bár az Előre kiesett az élvonalból, a kaposváriak felfigyeltek rá, és 2005 nyarán szerződtették.

Mivel a felkészülési időszakban eltört a lába, így csak a felépülése után, novemberben tudott bemutatkozni a Rákócziban. Két és fél szezont húzott le Kaposváron, a 2006–2007-es idényben hét találatával a két csatár, Oláh Lóránt és André Alves mögött a csapat harmadik legeredményesebb futballistája volt. 2008 januárjában a Kaposvár eladta őt az Energie Cottbusnak 250 ezer euróért. Németországból Csehországba, a Slavia Prahához került, majd 2008 februárjában – tehát két évvel azután, hogy Magyarországról elment – Újpestre szerződött.

Öt hónappal később pedig a Videotonhoz, és a 2010–2011-es szezonban bajnok lett a fehérváriakkal (27 mérkőzésen 4 gólig jutva), ám Paulo Sousa érkezése után a vártnál kevesebb lehetőséget kapott, és 2012 februárjában visszatért Újpestre.

Válogatás Dusan Vasziljevics legjobb megmozdulásaiból

...ÉS MÉG PÁR VISSZATÉRŐ VÁNDOR

A Julinho művésznéven szereplő brazil Júlio César Gouveia Vieira 2001 tavaszán játszott először a Videotonban (14 bajnoki, 7 gól), majd hat évvel később, 2006 őszén – koreai légióskodást, illetve brazíliai játékot követően – visszatért Fehérvárra, és 20 meccsen ötször volt eredményes.

A szintén brazil Welton Carlos Silva 2003 és 2005 között az MTK-ban húzott le két és fél szezont, ezalatt 69 bajnokin 16 gólt szerzett. Aztán játszott az al-Hilalban, majd Brazíliában, a Rio Pretó-i América színeiben, ezután tért vissza Magyarországra. Előbb az NB II-es Lombard Pápában futballozott, majd 2008 tavaszán az első osztályban, a Nyíregyháza Spartacusban – de itt már csak három NB I-es meccsen lépett pályára.

Így focizott Welton Silva

Folytassuk egy újabb brazillal: Alex José de Paula 2000 és 2002 között előbb a Haladásban, majd a Kispest-Honvédban, ismét a Haladásban, utána a Dunaferrben szerepelt. Aztán öt évre eltűnt a szemünk elől, és 2007 nyarán bukkant fel ismét, amikor a görög Levadiakosztól Pápára szerződött. Tagja volt a Lombard NB I-be felkerülő csapatának (a 2008–2009-es szezonban az NB II-ben 21 mérkőzésen 14 gólt ért el), majd a másodosztályú Szolnokhoz igazolt, és a MÁV FC-vel is feljutott az élvonalba 2010 nyarán. A Tisza partjáról Veszprémbe, onnan pedig Ausztriába, az SC Pinkafeldhez vezetett az útja.

Szintén a Haladásban lett NB I-es labdarúgó Nélio da Silva Melo, aki Brazíliában elismert játékos volt, többek között a Flamengóban és a Fluminensében is futballozott. 2000-ben jött először Magyarországra, a Haladásban szerepelt egy évig, majd visszatért a hazájába, a Sao Pauló-i (tehát nem a „nagy", a riói) Botafogóhoz. 2004 elején újból Szombathelyen bukkant fel, a Lombard FC Haladásnál, de amíg korábbi itteni légióskodása során 9 NB I-es és 3 NB I B-s pályára lépése alkalmával háromszor volt eredményes, addig 2004 tavaszán mindössze kétszer játszott a Haliban.

Említsünk meg még egy brazil vándort: Jerson José da Silva már 2000-ben itt járt Magyarországon, akkor a Siófok szerződtette, és fél év alatt 12 bajnokin szerepelt az élvonalban. Ezután évekig a szülőhazájában futballozott, majd 2004 nyarán a Vasasban láthattuk ismét magyar földön. 7/1-es mutatóval zárta az őszt, aztán visszatért Brazíliába, de fél év múlva újból Magyarországra érkezett, és a 2005–2006-os kiírásban a Tatabányával 19 meccsen egy gólt szerzett. Még fél évet lehúzott az NB II-ben, a győri Integrál-DAC-nál, aztán 2007 februárjában hazament Brazíliába.

A szerb Micso Szmiljanics is többször visszatért ide. Az 1998–1999-es szezonban Diósgyőrben futballozott, majd egy évig Izraelben, az Asdodban. Onnan visszajött Magyarországra, az MTK-ba, és a kék-fehéreknél három idényt játszott, sőt a 2002–2003-as idényben bajnok lett. 2003 nyarán Görögországba, a Panionioszhoz vezetett az útja, majd játszott a délvidéki Apatinban, aztán ismét határainkon belül szerepelt: 2007 tavaszán a Bp. Honvédhoz szerződött. Innen ment 2009-ben a Soproni VSE-hez, majd a nyáron Biatorbágyra.

A szlovák középpályás, Frantisek Kunzo 1999-től egy évig Diósgyőrben, majd három és fél évig Újpesten játszott, és magyarországi pályafutását a Videotonban fejezte be – gondoltuk 2003 őszén. Ám 2006 nyarán megint felbukkant hazánkban, Besztercebányáról az NB I-be frissen feljutott Váchoz szerződött, de itt csak az őszi szezonban szerepelt, tavasszal már az osztrák alsóbb osztályú Kottingbrunnban láthatták a szurkolók.

A szerb Darko Ljubojevics 2002 tavaszán érkezett Zalaegerszegre, tagja volt a ZTE bajnokcsapatának, játszott a BL-selejtezőkön is (többek között a Manchester United ellen), majd 2005 nyarán búcsút intett a zalaiaknak, és a görög Panszerraikoszhoz igazolt. Egy év után azonban visszatért a Zetéhez, és egy szezont még lehúzott Egerszegen.

A szlovén középpályás, Adem Kapic német légióskodás után 2002 tavaszán került Magyarországra, a Ferencvároshoz. Három és fél évet húzott le a zöld-fehéreknél, bajnok lett velük, majd 2005 nyarán Izraelbe, a Beitar Jeruzsálemhez távozott. Mindössze fél évig volt távol, aztán visszatért, de nem a Fradihoz, hanem a Vasasba, onnan pedig a másodosztályú Lombard Pápához. Jelenleg a Szeged 2011-nél sportigazgató.

Különösen Pécsen őriznek szép emlékeket Catalin Azoiteiről: a román csatár nemcsak itt kezdte a magyarországi karrierjét 1993-ban, hanem gólerősen is futballozott. A PMSC-től Csepelre, onnan Győrbe került, majd 1996 januárjában a Royal Antwerphez igazolt. Ám nem sokáig szolgálta a belgákat, másfél hónappal később már az ETO-ban játszott ismét bajnokit. Aztán Magyarországon belül indult vándorútra: Pécs, Kispest, Nyíregyháza és Nagykanizsa voltak az állomások, majd némi kihagyás után Ausztriában, az SV Stegersbachban játszott, de közben Nagykanizsán utánpótlásedzőként dolgozott. Jelenleg Szombathelyen, az Illés Akadémián pallérozza a fiatalokat, s még mindig aktív labdarúgó: azok után, hogy előbb Semjénházán volt játékos-edző, most a Vas megyei I. osztályban szereplő Tanakajdon tölti be ugyanezt a funkciót. Az ősszel 15 bajnokin 1 gólt szerzett, az előző szezonban 28/4 volt a mérlege, hét sárga lappal megspékelve.

Nemcsak az egyik, NB I-es terembajnokságban szerzett elképesztő öngóljáról (lásd a videón!), hanem nagypályás megmozdulásairól is emlékezhetünk a bosnyák Almir Filipovicra, aki már 1993 őszén Magyarországon játszott, a BVSC-ben kezdte itteni pályafutását. Aztán Pakson, Nagykanizsán, a Videotonban és Siófokon futballozott, majd Németországba, a Sachsen Leipzighez került. Négy évig szerepelt Lipcsében, utána visszatért hozzánk, és előbb a Haladás, majd a Siófok és a Tatabánya játékosa lett. A 2000-es évek közepétől már csak alacsonyabb osztályú csapatokban (Enying, Budafok, Újireg, Zamárdi, Balatonszabadi) lépett pályára, de nem felejtett el gólt lőni: Balatonszabadiban a megyei II-ben 13 bajnokin 26-szor volt eredményes, majd egy osztállyal feljebb 10 meccsen 9 gólt szerzett.

Almir Filipovic elképesztő öngólja

KINKNEK SIKERÜLHET?

A fenti példák nagy része azt bizonyítja, hogy először, kvázi ismeretlenül még sokkal könnyebb nagyot dobbantani, mint aztán néhány év múlva (pár évvel öregebben), egy kevésbé jól sikerült külföldi játék után visszatérni, és megfelelni a másodjára már jóval nagyobb elvárásoknak.

A Győrbe visszatérő észt válogatott támadó, Tarmo Kink remek korban van, hiszen 27 évesen még véletlenül sem nevezhető kiégett futballistának. Ám az előző néhány évben sem a Middlesbrough-ban, sem a Karpati Lvivben és legutóbb az olasz Vareseben sem váltotta meg a világot.

Kíváncsian várjuk, hogy az ETO-ban meg tudja-e ismételni korábbi hatékonyságát, a 40 bajnokin elért 15 gólját.

Tarmo Kink góljai

GYŐRBEN FOCIZIK AZ ÉSZT CSODAFEGYVER