Davison célja, hogy a Championship színvonalára hozza a Fradit

– Merre jár?
– Még Sheffieldben, nemrég végeztem az erősítéssel, most pedig a csomagjaimat tuszkolom az autómba – mondta a Nemzeti Sportnak Bobby Davison, amikor vasárnap kora délután felhívtuk, hogy értékelje a Fradi angliai edzőtáborát. – Lassan indulunk, konvojban tesszük meg az utat: Mark Pease és Paul Shaw is velem tart, mindannyiunknak annyi cucca van, hogy képtelenség lenne felpakolni a repülőre. Nem először vágunk neki együtt a kétezer kilométernek, váltogatjuk majd, ki halad elöl, Németországban alszunk, s kedd dél körül tervezzük a budapesti érkezést.

– Akkor ezért adott szabadságot a Hertha-meccsig a csapatnak?
– Nem, dehogy. Ráfér a keret tagjaira a regenerálódás, mert intenzív volt a felkészülés első szakasza, és ahhoz, hogy a második periódust is hasonló erőbedobással teljesítsék a labdarúgók, muszáj pihentetni az izomzatot. Angliában elsősorban az erőnlét megszerzése, a fizikai állapot feljavítása volt a célunk, amit a United szakemberei, illetve Mark Pease előírása szerint egészítettünk ki labdás képzéssel. Miközben teszteltük a futballisták tűrőképességét, és főleg a futóteljesítményre helyeztük a hangsúlyt, nem feledkeztünk meg futballelemeket is beépíteni a napi edzésekbe, hogy azok az izomcsoportok is dolgozzanak, amelyek a hirtelen irányváltoztatásoknál, felugrásoknál, passzoknál, lövéseknél fejtenek ki erőt.

– Olyan, mintha atlétákat nevelne, nem labdarúgókat...
– Saját pályafutásom példája határozza meg edzői felfogásomat: mindig is munkamániás voltam, aki hetekkel a közös edzéseket megelőzően elkezdte a mozgást, különféle sportágak űzésével egészítettem ki a programomat, teniszeztem, golfoztam, csak azért, hogy erőállapotom minden téren a határokat feszegesse. A Premier League bizonyítja, hogy a modern labdarúgást a gyorsaság, a kirobbanó fitnesz szolgálja leginkább, az angol élvonalban atlétákra van szükség. Nemrég Sam Allerdyce-szal, a Blackburn menedzserével beszélgettem, aki elárulta, a Formula–1 szakembereit hívta segítségül, és kérte tőlük, árulják el, a pilóták miképpen képesek másfél-két órán át hiba nélkül teljesíteni. Nos, kollégám megtudta: bár nem feltűnő, az autóversenyzők a legjobb fizikai állapotban lévő sportolók, akik azért képesek folyamatosan koncentrálni, mert nem érzik a fáradtságot. Ha a futballisták is elérik ezt a szintet, kevesebb lesz az eladott labda, ritkább a téves döntés – a rossz megoldások ugyanis a korai fáradtság jelei.

– Szóval egy fáradhatatlan Fradi indul az NB I-ben?
– Egy olyan Ferencváros, amely folyamatosan nyomás alatt tartja az ellenfelét, és játékban is felveszi a versenyt a legjobbakkal. Felhívtam a játékosok figyelmét, hogy felejtsék el az NB II-es idényt, ne számítsanak gólzáporos győzelmekre, hanem állítsák át az agyukat egy új stílusra. Támadnunk és letámadnunk kell. A csapatból mindenki ismeri már a „push, push” kifejezést, mert ennek a szónak kell meghatároznia a szezont.

– Mi a célja az élvonalba feljutó FTC-nek?
– Bennünket kizárólag a bajnoki cím megszerzése motiválhat, ezt várják tőlünk, ezért küzdünk majd. A Barnsley elleni edzőmeccs megmutatta, elérhető az angol másodosztály szintje, hiszem, hogy sikerül Championship-színvonalra hozni a Fradit. A nemzetközi kupában indulásra jogosító helyezést akarunk elérni, ahhoz pedig legalább olyan játéktudást kell elérni, mint amilyet a közvetlenül a Premier League alatt álló csapatoknál tapasztalni. A jelszó végtelenül egyszerű: futballmeccseket kell nyerni – egymásután.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.