Kardos József szerint Juhász mellett Gyepesnek kellene játszania

Vágólapra másolva!
2009.06.12. 08:19
Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon szereplő magyar válogatottnak, 33-szor húzhatta magára a címeres mezt, egyszer ünnepelhetett bajnoki címet és háromszor kupagyőzelmet az Újpesttel. Irigylésre méltó pályafutás. Kardos József 49 esztendősen sem szakadt el a futballtól, jelenleg a Magyar Labdarúgó-szövetség alkalmazásában ifjú futballistákat oktat a fejjátékra és a védekezés tudományára. Van mit tanulni tőle, pályafutása során hátvédként is 38 gólt szerzett, így most – az NS-rangsor alapján – ő értékeli a bekkek elmúlt évadbeli teljesítményét.
Kardos szerint Gyepesnek (jobbra) kellene Juhász mellett szerepelnie
Fotó: Action Images (archív)
Kardos szerint Gyepesnek (jobbra) kellene Juhász mellett szerepelnie
Kardos szerint Gyepesnek (jobbra) kellene Juhász mellett szerepelnie
Fotó: Action Images (archív)
Kardos szerint Gyepesnek (jobbra) kellene Juhász mellett szerepelnie

– Ki legyen a másik belső védő Juhász Roland mellett a svédek elleni, szeptemberi világbajnoki selejtezőn?
– Így, bele a közepébe? – kérdezett vissza Kardos József. – Rendben, legyen, nem szeretek mellébeszélni, ezért elárulom jelöltemet: Gyepes Gábor. Toronymagasan ő a legjobb ezen a poszton, rendkívül intelligens, erős futballista. Csak ne legyen sérült, s akkor biztosan számolhat vele a kapitány.

– Gondolom, Juhász Roland helye megkérdőjelezhetetlen.
– Egyértelműen ő a legjobb magyar hátvéd, nagyon szeretem a játékát. Megmozdulásain látszik, hogy csatárerényekkel is büszkélkedik.

– A honi mezőnyben van olyan futballista, akit bátran ajánlana Erwin Koemannak, ha már a válogatottról beszélgetünk?
– Ez már jóval nehezebb kérdés. Mielőtt bármiféle indoklásba kezdek, elmesélek önnek valamit, s akkor megérti, mi a bajom a magyar futballal, azon belül is a hátvédjátékkal. Mint ismeretes, az MLSZ kötelékébe tartozom, rengeteg utánpótlás-válogatott játékossal foglalkozom, leginkább az U15-ösökkel. Velük voltunk kint Olaszországban nemzetközi tornán, amelyen az Egyesült Államok válogatottjával játszottunk. Belső védőnk – neve most nem érdekes – hozta ki a labdát, aztán elveszítette, az ellenfél csatára pedig meg sem állt a kapunkig. Mit gondol, a másik három hátvédünk mit csinált? Állt a posztján, a jobb és bal szélen, s dermedten figyelte, hogy társuk egyedül próbál menteni. Kikaptunk három kettőre az amerikaiaktól, ám történetem veleje nem ez, hanem hogy a játékosok már fiatalon sem értik a hadrendet.

– Lehet, hogy túlságosan komplikált a taktika…
– Nem. A mi időnkben a jobbhátvéd a balszélsőt, a balhátvéd a jobbszélsőt fogta, volt egy centerhalf meg egy beállós, aki az ellenfél középcsatárát kísérte. Ma már vonalvédekezésről beszélünk négy hátvéd esetében, és ennél a taktikánál rendkívül fontos egymás kisegítése, a visszazárás, a területvédekezés, és akkor még nem beszéltem arról, illene fel- és belépni az akciókba is.

A KARDOS JÓZSEFFEL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT ÉS A SOPRONI LIGÁBAN SZEREPLŐ VÉDŐKNEK A BAJNOKI MÉRKŐZÉSEKEN KAPOTT OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN KÉSZÜLT RANGSORÁT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik