Gyász: „Hatalmas fájdalom Törőcsik Andris elvesztése” – reakciók

FAZEKAS László, az Újpest korábbi 92-szeres válogatott csatára:

„Hatalmas fájdalom Törőcsik Andris elvesztése. A legendás újpesti csatársor (Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó) tagja lehettem, de ezután együtt futballozhattam Törőcsik Andrással és Fekete Lászlóval – Törő elképesztő, kivételes tehetségű futballista volt, akivel ráadásul a pályán kívül rengeteget lehetett nevetni. Ez a sors, a halál egyszer mindenkit utolér. Négy évvel ezelőtt, amikor a hetvenedik születésnapomon köszöntöttek, sokan összejöttünk, ott volt Törő is, örültem, hogy láttam őt és a nővérét. Tudtam, nehéz helyzetben van, amelyből csak óriási akarattal és türelemmel lehetne visszakapaszkodni a normális kerékvágásba.”

KARDOS József, az Újpest korábbi 33-szoros válogatott hátvédje:

„Hat és fél évet ültünk egymás mellett az öltözőben, Törő a jobbomon öltözött, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy én készülődtem az ő bal kezénél... Sokat hülyültünk, szerencsés voltam, hogy ismerhettem. Elővettem egy régi újpesti csapatképet, sajnos meg kellett állapítanom, hogy egyre kevesebben vagyunk már: nincs közöttünk Fekete László, Szűcs János, vagy Kolár Endre. Sokáig, tizenöt évig technikai vezetője lehettem az öregfiúk-válogatottnak, Törőt mindig vittük, segítettünk neki minden szempontból. Bármerre jártunk, érezni lehetett, hogy az emberek még mindig imádják Törőcsik Andrist.”

NAGY László, az Újpest korábbi 25-szörös válogatott játékosa:

„Tudtam, milyen állapotban volt, tisztában voltam vele, hogy nagyon beteg. Az Újpestben és a válogatottban is játszottunk egymás oldalán, sőt, az 1978-as argentin világbajnokságon is együtt voltunk. Csodálatos futballista volt, ha ő játszott, akkor ötezer szurkolóval több jött ki a stadionba. Mai napig híres a rigmus: „Táncolj, Törő!” Fantasztikusan cselezett, óriási meglátásai voltak a pályán. Jól emlékszem, az 1983-as, Köln elleni, 3–1-re megnyert KEK-meccsen gyakorlatilag bolondot csinált a német védőkből. Hogy milyen volt mellette játszani? Azt nem lehet elmondani szavakkal. Mindig koncentrálnunk kellett, nem tudtuk, hogy mikor húz számunkra is váratlant. Nem tudtuk, hogy mikor lő kapura, mikor passzol, mikor cselez, mindent ösztönösen művelt. Zseni volt, azt csinált a labdával, amit akart: ha kellett, az alapvonalról rúgott gólt, ha kellett, kicselezett mindenkit. Emlékszem, 1977-ben a Bolívia elleni vb-selejtezőn 6–0-ra nyertünk, az utolsó gólt én lőttem, miután gyönyörűen lekészítette nekem mellel a labdát. Biztos vagyok benne, hogy soha nem felejtik el a magyar futballban.”

KISS LÁSZLÓ, a Vasas és a francia Montpellier korábbi 33-szoros válogatott játékosa:

„Letaglózott a hír. Törőt a válogatottból jól ismertem, de még szorosabb lett a kapcsolatunk, amikor Montpellier-be igazoltunk. Andrist kevesen ismerték – igazán. Egyszerre volt zseniális és teljesen amatőr a pályán: mindent tudott a labdával, de őt ez nem érdekelte. Nem érdekelte, hogy nyertünk vagy kikaptunk, nem készült, ha fontos mérkőzés előtt voltunk, ő a pályán és azon kívül is azt tette, ami neki jó volt. Ahogy a futballpályán, úgy azon kívül is úgy viselkedett, ahogy azt ő jónak gondolta. Ez a tulajdonsága néha bosszantó volt mérkőzés közben, mert az ember tudta, ha akarná, képes lenne hozni azt a teljesítményt, amelyre nagyon kevesen voltak képesek, és azzal a csapata is, az edzői is, a nézők is csak nyertek volna. Ugyanakkor a pályán kívül nagyon szerethető ember volt, és nem tudtam, kire haragudjak: a barátokra, akik rossz utakra vitték, a vezetőkre, akik mindent megengedtek neki? Nagyszerű ember volt, aki mindenét odaadta volna, ha arra van szükséged, egyben zseniális futballista, aki a töredékét sem hozta ki önmagából. Rá gondolva mindig a fájdalom és a harag keveredett bennem. Miért kellett ennek így történnie?”