Ha valaki nem tudta volna, akkor is könnyen kitalálhatta, hogy a pécsi és a békéscsabai csapat közül melyiknek sikerült megőriznie első osztályú tagságát. A mérkőzés előtt az öltözőfolyosón a hazai oldalon csupa mosolygós, kiegyensúlyozott játékos készülődött, míg a másikon a igencsak kedvetlen futballisták próbálták erre az utolsó összecsapásra felpörgetni magukat és persze egymást is. A pécsiek amolyan jutalomjátékra készültek: hazai pálya, a szurkolók számára ingyenes belépés, napfény, ellenfélnek pedig a már kiesett Előre FC. Mi kellhet még?
Montvai Tibor (pirosban) fejese után a békéscsabai kapus, Zankarlo Simunic még hárított, ötször azonban a légióst is mattolták a pécsiek
Montvai Tibor (pirosban) fejese után a békéscsabai kapus, Zankarlo Simunic még hárított, ötször azonban a légióst is mattolták a pécsiek
Pécs-Békéscsaba 5-0 (0-0) Pécs, 3000 néző, vezette: Világi Balázs.
Pécs: Németh G. - Schindler, Dienes, Szabados, Szekeres Zs. - Sipos, Pavicsevics, Erôs G., Kulcsár - Montvai, Horváth Gy. Menedzser: Ott József Békéscsaba: Simunic - Lengyel, Vilotics, Brlázs, Kocsis - Lázok, Grujics, Pozsár, Polczer - Drobnjak, Bozsovics. Megbízott edzô: Jakab Péter
Csere: Simunic helyett Matkó (55.), Erős h. Dávid (62.), Polczer h. Balogh (62.), Montvai h. Sztepanovics (73.), Sipos h. Berdó (76.), Lázár h. Niklya (84.) Sárga lap: Kocsis (45+1.), Drobnjak (54.) Kiállítás: Vilotics (60.)
Egy utolsó győzelem, péntektől pedig jöhet a jól megérdemelt szabadság. A hazaiak szakvezetője, Ott József láthatóan felszabadultan sétálgatott a klub székházában, mindenkihez volt egy kedves szava, maga volt az elégedettség szobra. Tán nem véletlenül, hiszen a PMFC nagyrészt neki is köszönheti, hogy a csapat kikapaszkodott egy mély gödörből, a néhány utolsó fordulót pedig már tét nélkül játszhatta le.
És ha már Ott József… A PMFC honlapján taláható szavazás alapján a szurkolók többsége elégedett volt a szakember munkájával és több mint fele látná jövőre is a piros-feketék kispadján (tudni kell, hogy Ott József egyelőre menedzsere a csapatnak).
A csabai játékosok, ha dacból nem is, de becsületből még öszszekapták magukat a pécsi mérkőzésre. A pécsiek a védelmi zavarok gyors elhárítása után megpróbáltak jobban futballozni a középpályán, átvenni a játék irányítását, és még ha ez nagyrészt sikerült is nekik - gólt is szereztek -, az első félidő ettől még unalmas, sőt már-már kiábrándító volt.
Fordulást követően aztán Horváth Gyula idénybeli hatodik góljával nagyot lendített az addig csak bóbiskoló pécsi csapat játékán, ezt követően ugyanis futószalagon érkeztek a helyzetek. Az utolsó fél órára tíz emberre fogyatkozott az Előre FC ellen, hol jobbról, hol balról, hol pedig középről próbálkoztak, ám ekkor még a jogosan megítélt büntetőből sem tudtak újabb gólt rúgni. Na, nem úgy az utolsó negyed órában, amikor szinte minden lövés beakadt az addigra totálisan széthullott lila-fehérek kapujába.
A mérkőzés ekkor már egyfajta gálamérkőzéssé csapott át, a pécsi játékosok úgy és akkor lövöldözték a gólokat, amikor éppen eszükbe jutott. Horváth Gyuláék az utolsó tizenöt percben még négyszer zörgették meg Matkó Zsolt kapujának hálóját, a vendégek pedig ekkor már a felezővonalig sem igen jutottak el. A hazaiak a kiütéses győzelemmel joggal ünnepeltették magukat lelkes szurkolóik előtt, miközben a vendégek lehajtott fejjel kullogtak le a pályáról.