A Sopron is legyőzte a Fortuna kegyeiből is kieső Ferencvárost

Pintér Attila fanatizmusa a legtöbb találkozón csapatára is átragad, míg - pénztelenség ide vagy oda - a Ferencvárosnak most már igencsak hajtania kell, ha utol akarja érni az éllovas, a találkozó előtt már hét ponttal vezető Debrecent. Ezek alapján hatalmas küzdelemre lehetett számítani, és a két csapat ebből a szempontból nem is okozott csalódást.

Szinte a kezdő sípszó pillanatában egymásnak rontottak a felek, de az első félidőben mindkét csapat tevékenységét is leginkább ezzel a szóval lehetett jellemezni: a sok hiba rányomta a bélyegét a játékra. A hazaiak letámadták a Fradit a félpályánál, így a vendégeknek csak Takács Ákos révén futotta egy-két jobbszélen vezetett akcióra. Elöl Thomas Sowunmi magára hagyatottan őrlődött a soproni védők szorításában, mivel Alekszandar Bajevszki híres, szintén macedón névrokonával, a hódító Nagy Sándorral ellentétben nem annyira legyőzhetetlen, mint inkább észrevehetetlen volt az egész találkozón.

A soproniak viszont sokat járatták a labdát, és gyors kombinációik révén veszélyeztethettek volna, de az ő átadásaikba is rengeteg hiba csúszott. Emellett mindkét gárda játékosai bátran, ám elég gyatrán lőttek kapura, így komoly védenivalója egyik hálóőrnek sem akadt. Nem úgy viszont az orvosoknak és a gyúróknak: számos tisztátalan, a durvaság és a sportszerűtlenség határmezsgyéjén mozgó belépő miatt szörnyülködhetett a közönség érzékenyebb része: Adem Kapic például egymaga egy fél idényre elegendő sárga lapot szedhetett volna össze egy szigorúbb játékvezetőnél, de nem kellett félteni a hazai védőket sem. Nem mintha különösen gyűlölték volna egymást a fiúk - ez már csak azért is furcsa lett volna, mert a Sopronban például számos ex-fradista szerepel. A szabálytalan belépők oka inkább a nagy akarás lehetett: a játékosok az ellenfélé mellett a saját testi épségüket sem kímélve léptek oda, legtöbbször azonban éppen úgy késve egy-egy ütemet, hogy a látványos szerelésből durva belemenés legyen.

Félóra után Pintér Attila váltott is: hiába játszott jól Sira István, le kellett jönnie, hogy helyet adjon egy harmadik soproni csatárnak, Csordás Csabának. A csere pedig be is vált: az apró termetű, villámléptű támadó a negyvenedik percben remekül kamatoztatva gyorsaságát talált a hálóba, bár a gólhoz kellett az is, hogy Balog Zoltán kissé elaludjon.

A második játékrészre még aktívabban jöttek ki a csapatok. A Ferencváros próbált többet támadni, ám igazi helyzetbe csak ritkán kerültek az első húsz percben. A Sopron jobbára már a védekezésre koncentrált, és csak szórványos akciókat vezetett, de a vendégek hiába rohamoztak, a döntő pillanatokban hibáztak, nem volt szerencséjük, vagy Szekeres Tamás, illetve a kapus Balogh János tisztázott a legjobbkor.

Ahogy aztán telt-múlt az idő, egyre jobban ki kellett nyílnia a különben többé-kevésbé zártan védekező Ferencvárosnak, ami megteremtette a hazaiaknak a lehetőséget a kontrák vezetésére, ezek pedig Csordás, Bárányos Zsolt, és a csereként beállt Károlyi Sándor illetve Somorjai Tamás révén rendkívül veszélyesnek bizonyultak. A sokadik gyors ellenakció után pedig Szűcs Lajos hiába mentett először remek érzékkel, Somorjai jó helyzetfelismerése után hatalmas balszerencsével nézett bele a Napba, és paskolta emiatt saját kapujába a labdát. Ez pedig meg is pecsételte a Ferencváros sorsát, így a végén Károlyi jó elfutása után Bárányos találata már csak a kegyelemdöfés volt az eddigre reményüket vesztett vendégeknek.

Habár a Ferencváros megtette, amire csak jelen helyzetében képes lehet, a góllövő csatárok továbbra is hiánycikknek számítanak a zöld-fehéreknél. Amíg ősszel Bajevszki, Marek Penksa és Robert Vagner többé-kevésbé hozta magát és a meccseket, most a csatársorból csak Thomas Sowunmit lehet dicsérni, de őt is inkább csak küzdeni akarása miatt. A középpályások sincsenek életük formájában: Rósa Dénes és Huszti Szabolcs is tud a mostaninál sokkal jobban focizni, nekik is - ha valami, akkor - az akarásuk dicsérhető. Mindenesetre amíg a BKV Előre ellen a hétközben már úgy tűnt, a Ferencváros ha nem is lábalt ki a hullámvölgyből, de felfelé tart a mélyből, ma kiderült, egy NB I-es védelem ellen újra kiütköznek a gárda problémái. Ezeknek köszönhetően nemcsak a bajnoki címtől kerülnek egyre távolabb, de a Győr, az Újpest és az MTK jó formájának köszönhetően dobogós helyezésük is veszélybe kerülhet. Sőt, akár a nemzetközi kupaindulás is veszélybe kerülhet, hiszen a Magyar Kupa fináléjában bizonyos Matáv FC Sopron vár majd a zöld-fehérekre. Ha pedig a nemzetközi porondra nem sikerül kijutni, az nem csak újabb milliók hiányát eredményezi az amúgyis lyukas költségvetésben, de az egyelőre még kitartó szponzorok sem igen fognak repesni az örömtől... Hogy eközben a nézőszám is egyre csökken az Üllői úton, az már csak sós hab az amúgy is savanyú tortán, hogy egy ízléstelen gasztronómiai hasonlatal éljünk.

A Ferencvárossal ellentében a Sopronnak viszont nem lehet oka panaszra: Pintér Attila időben észlelte csapata hiányosságait, és ennek megfelelően jól is cserélt, Csordás pedig meghálálta a bizalmat. A vezetés megszerzése után már könnyebb dolga volt a hazaiaknak, bár azt meg kell jegyezni: ha ez a mérkőzés az esti órákban zajlik, aligha így szerzik meg a második találatot... Gyors kontráik azonban megoldhatatlan feladat elé állították az FTC védelmét, míg hátul a rutinos Szekeres Tamás irányításávall jobbára stabilan állt a soproni védőfal, küzdőszellemükre pedig az egész találkozó során nem lehetett panasz, így megérdemelten szerezték meg a győzelmet.







Fejezet cím:




Percről percre, Mestermérleg, A játékvezető értékelése, Fény és árnyék ---- P ---- &</td></tr>