Felrázta az újpestieket a büntetés, simán verték a Vasast

Az első percekben még úgy-ahogy tartotta magát a Vasas, de a hazaiak aztán fokozatosan átvették a játék irányítását. Sok volt a rossz átadás a piros-kékek részéről, míg az újpestiek szinte minden párharcot megnyertek a középpályán, így a Vasas helyzetek lehetőségéig sem jutott.

Az újpestieknél Simek Péter, Fehér Csaba, Tóth Norbert és Farkas Balázs is jól lépett fel a támadásokhoz, illetve hosszú indításokkal próbálták játékba hozni a két villámléptű csatárt, Rajczi Pétert és Feczesin Róbertet.

A vendégek azonban jól alkalmazták a lescsapdát, így a lilák támadói nem tudtak kapura törni, amikor pedig a felállt Vasas-védelemre kellett vezetniük a labdát a hazaiaknak, nem jutottak gólhelyzetekig, így inkább küzdelmes, mint látványos játékot láthatott a 2500 néző.

Félóra múltán három perc alatt gólokra is váltotta a második negyedórában már-már nyomasztóvá váló mezőnyfölényét az Újpest. A tizenegyesnél még lehetett vitatkozni, hogy szabálytalansággal indult az újpesti akció (Egervári Sándor élt is evvel a lehetőséggel, természetesen mindhiába), a második hazai találat azonban már szemre is tetszetős, gyors akció végén született. A két gyors találat teljesen összezavarta a vendégeket: Simek ebben az időszakban kedve szerint forgatta meg a Vasas bal oldalán Gaál Lászlót és Kiss Györgyöt, Rajczi és Feczesin el-elmozgott Ivan Janjics és Tóth András mellől, Erős Károly és Farkas továbbra is jól játszotta meg a megszerzett labdákat, így az Újpest továbbra is veszélyes támadásokat vezetett. A harmadik hazai gól is egy ilyen akciót követő szöglet után született, ekkora előny tudatában pedig már nyugodtan vonulhattak az öltözőbe az újpestiek.

A Vasasnak mindenképpen változtatnia kellett a második játékrész előtt: Walner Róbert és Horváth Péter megjátszhatatlan volt, de nem is igen akadt, aki megjátszotta volna őket. Szanyó Károlynak talán egy jó indítása volt (szabálytalan megmozdulása annál több), a szélsők pedig nem tettek hozzá semmit az angyalföldiek játékához, egyedül Kiss Györgyben lehetett némi igyekezetet felfedezni, ám ő is sok hibával futballozott. Egervári Sándor azonban az egyetlen olyan poszton kényszerült cserélni, amelyre nem lehetett panasza: a második gól előtti ütközés során megsérült Posza Zsolt helyett a 19 éves Tóth Zoltán állt a piros-kékek kapujába. Emellett Kovrig Ákos is pályára lépett Kiss helyett.

A második félidőben kissé visszavett az Újpest, de ez csak annyi változást eredményezett, hogy a korábbi óriási hazai nyomás alól alkalmanként ki tudott szabadulni a Vasas, sőt, 62 perc után Vlaszák Gézának már védenie is kellett. Aztán halvány reménysugár csillant a vendégek előtt, Tóth Norbert ugyanis háromgólos vezetésnél teljesen feleslegesen szabálytalan- kodva kiállíttatta magát. Lehet azonban, hogy az újpesti csapatkapitány mindössze a magyar mezőny egyik legjobb pedagógusa, tíz emberrel ugyanis varázsütésre újra hajtani kezdtek a lilák. A Vasas sem állt már úgy vissza, mint korábban, így egészen lendületes játék kerekedett az utolsó negyedórára.

Negyedórával a vége előtt egy Simek-vezette gyors kontraakció végén Rajczi a kegyelemdöfést is megadta az angyalföldieknek, és Mészöly Géza azonnal le is hozta csapata legjobbját, Simeket, majd a szintén sokat dolgozó Fehér Csabát is leültette. Kulcsembereit pihentetve, emberhátrányban már kevesebbet birtokolta a labdát az Újpest, de még így is meg tudta akasztani a Vasas-támadásokat, és gyors ellentámadásokra is futotta a hazaiak erejéből. Végül a találkozó utolsó momentumaként az újonc Vasas-kapus, Tóth Zoltán előbb elütötte Rajczit, utána azonban remek vetődéssel tornázta ki az újpesti támadó büntetőjét.

Az Újpest győzelme ekkora arányban is teljesen megérdemelt: a lila-fehérek a játék minden elemében felülmúlták a vendégeket. Nagyobb hittel, akarással, pontosabban és erőszakosabban játszottak, Kovács Zoltán és Polonkai Attila hiányát pedig egyáltalán nem érezte meg a csapat, így elmondható: a vezetőség hét eleji döntése helyesnek bizonyult. Ami pedig a Vasast illeti, a játékosállományuk ugyan nincs egy súlycsoportban a lilákéval, azonban a tudáskülönbséget akarattal, küzdeni tudással, lelkesedéssel pótolhatták volna. Azonban a jórészt a magyar futball nevesebb "örök vándormadaraiból" összeverbuvált angyalföldieknél ezen a találkozón éppen ez a harcosság hiányzott. Kevésbé erős ellenfelek ellen azonban annyi is elég lehet, amennyit Waltnerék hajlandóak kiadni magukból, így csak Egervári Sándoron múlik, mennyire hajszolja csapatát.

Elégedett angol megfigyelők

A Megyeri útra visszatértek az angol megfigyelők. A csaknem két hete a Szusza Ferenc-stadionban rendezett Magyarország-Bulgária világbajnoki selejtezőt is a helyszínen tekintette meg egy-két szakember, s most vasárnap ifjabb Laczkó Mihály menedzser társaságában is felbukkantak a szigetországi vendégek. Információink szerint különösen Simek Péter játéka nyerte el a tetszésüket, konkrétumok híján egyelőre annyit fűzhetünk mindehhez hozzá: a válogatott középpályásnak jó esélye van arra, hogy a nyáron Angliába szerződjön.

---- P ---- &