Szieben László a visszalépésérôl: „A magyar futballban az állandóság a legfôbb érték. Bozóky Imre már jóval az én szerepvállalásom elôtt benne volt a labdarúgásban, és azt mondom, fejezze is be azt a munkát, amit elkezdett. Ezért sem akartam vele szemben harcba szállni az MLSZ-elnökségért, mint ahogy az állandóság szükségszerûségét már 2003-ban is kijelentettem, és ma is betartom.”
"Tudom jól, a liga elnökének lenni nem egy sikerorientált pozíció - nyitott Szieben László. - Ehhez a tisztséghez komoly mazochizmus kell, és én a jelek szerint komolyan az is vagyok. Néhány klubvezetőnek fáj, hogy időnként kellemetlen lépéseket kellett megtennünk, és bizony egyszerűbb azt mondani, hogy a ligavezetőség a hülye, mintsem megoldani a problémákat. Egy számot említenék: az elmúlt négy évben a csapatok összesen több mint hárommilliárd forintot kaptak a központosított jogaik ellenértékeként és további több mint egymilliárdot folyamatosan kihelyezett hitelként… Természetesen törvényesen, hiszen nincs olyan forint, amit a liga az elnökség, a közgyűlés vagy a ligatanács felhatalmazása nélkül költött volna el."
Mindezt megerősíti a liga pénzügyeiről készült jelentés is, amely többek között leszögezi, a Magyar Labdarúgóliga "kifizetései minden esetben jogszerűek, szerződésekkel, testületi határozatokkal alátámasztottak voltak, megfeleltek a kötelezettségvállalási szabályoknak".
Néhány esztendeje előfordult, hogy az a másodosztályú együttes kapott hirtelen 50 millió forintos ligahitelt, amelyik két hét múlva megszűnt… Szieben László reméli, hamarosan ilyen jó híreket olvashat az MLSZ, a JT, az amatőrliga vagy a megyei szövetségekben folytatott vizsgálatokról is…
"Amikor Demján Sándor elment a ligából, a bevétel negyven százalékkal visszaesett, és csak ötszázharmincmillió forintból lehetett gazdálkodni. A liga mai árbevétele ugyanakkor megint a korábbi csúcs felé közelít, ami nem érdem, hanem kötelezettség. Ha nem így gondolnánk, nagyobb lenne a tűz, pedig nem célom a tüzet gázolajjal oltani."
Márpedig ez a tűz igen nagy.
Eltűnt milliók, pirulásra késztető sértések, nevetséges ügyek borzolják a kedélyeket.
Szóval nincs túl nagy nyugalom a magyar labdarúgásban.
"Kétségtelen, folyamatos tűzoltás folyik - mondta Szieben László. - A döntéseink száz százalékban jogszerűek voltak ugyan, de nem biztos, hogy valamennyi célszerű is. Ez viszont olyan játék, amelyben együtt sírunk, és együtt nevetünk. A csapatok sorsközösséget vállaltak egymással, holott például a Lombard-Pápa, a Vasas, a Nyíregyháza, Kaposvár vagy a Debrecen joggal mondhatná, hogy náluk aztán tényleg minden rendben. Mégis elfogadják, hogy sokan életképtelen profifutballról beszélnek, amelynek ők, az életképesek is a részesei. Hálát egyetlen csapattól sem várok, ám furcsa az elmarasztaló nyilatkozatokat olvasni az újságban. Akadt olyan tulajdonos, akinek a kft.-jét végigcipeltem az országon, hátha befogadják valahol, erre most hátba szúr."
Az a sok-sok döfés pedig akár végzetes is lehet, bár Szieben Lászlónak esze ágában sincs feladni.
"Sokan fogadtak, hogy nagy bukás lesz ennek a vége - huszonhét hónapja mégis itt dolgozom. Megterveztünk egy reformjavaslatot, amely egy jóval egyszerűbb struktúrát jelentene, és az átszervezés bizony hamarosan vezéráldozatokkal járhat. Persze akár én is vezéráldozat lehetek…" - nyugtatta meg befejezésül ellenfeleit. ---- H ---- F