Jó szórakozást kíván Bodnár György!

Mindenekelőtt megköszönte Szieben Lászlónak, hogy ő is a tiszteletét tette a sajtótájékoztatón - igaz, amit a labdarúgóliga első embere később kapott, abban nem volt köszönet…

Aztán elkezdődött a műsor, a jó szórakozásról ezúttal a Szaknévsor helyett maga Bodnár György gondoskodott. Az egészet úgy tessenek elképzelni, hogy az egyik asztalnál ültek a klubok képviselői (Kuti István Diósgyőrből, Kerekes Györgyné, Juditka Békéscsabáról, Gál László Székesfehérvárról és Tepszics Ignác a Ferencvárosból; a többieknek bizonyára jobb programjuk akadt), a másiknál újságírók, valamint Tornyi Barnabás sporttelevíziós szakkomentátor, sokan pedig álltak, mint nyáron a sífelvonók. Bodnár György a főasztalnál, robinsoni magányában meg csak mondta, mondta a magáét.

Amíg Szieben László szorgalmasan jegyzetelt, Kerekesné diktafonra vett mindent. A legtöbben már a harmadik percben elveszítették a fonalat, így akinek volt újságja, az újságot olvasott, aki nem kapcsolta ki a telefonját, az sms-üzeneteket váltott, aki előtt meg volt sütemény, az fogyasztott a hátralevő másfél órában. Holott érdemes lett volna fülelni, hiszen a Ligák Ligája ügyvezetője olyan sziporkákat engedett el, mint: "…remélem, doktor Szieben Lászlóból csak egy van, és ő van itt"; avagy "…leültem az RTL illetékeseivel, habár nem tudom, hogy ott ki az illetékes"; avagy "…gondoltam, nincs ember, aki a Bodnárnak még egyszer kétszázötvenmilliót akar fizetni, de tévedtem: volt".

Mivel a nemrég még Miamiban napozó vendéglátónk az RTL Klubot okolta a "hat pont kettes megszegéséért" (hogy legalább ez érthető legyen: a tavaly áprilisi Magyarország-Brazília mérkőzés előtt elmaradt szaknévsoros reklámspot elmaradásáért, és erről bővebben a Jövedelmező fociszámtan című írásunkban), nem meglepő, hogy a kereskedelmi csatorna mikrofonja nem ágaskodott Bodnár György szája előtt. Igaz, a rivális TV2-é sem; a Róna utcában foghatják a fejüket, mekkora ziccert hagytak ki…

A csúcspontjára alighanem akkor jutott a "one man show", amikor az ügyvezető (tudják, a Ligák Ligájáé) szinte azért fohászkodott, hogy jelentessük meg: "Besenyei úr, az a sz..ott csavargó". Célja ugyanis: úgy megsértse az RTL Klubot és a bizonyos Besenyei urat, hogy az perre menjen vele szemben, mert "…így legalább kiderülne, hová lett a lé".

Az össznépi pénzkeresés közben jutott idő rövid, velős, tömör és értelmetlen párbeszédekre is. A Bodnár-Szieben diskurzust például azzal zárta le a házigazda, hogy "…félre ne értsetek, én tényleg szeretem Lacit. Nem is mondom, hogy minden szar azóta született, amióta Szieben jött. Ô már a félig szarba jött, csak úgy látszik, szeret a félig szarban ülni".

Kerekes I. Györgyné, Juditka Békéscsabáról próbálta elszivatni a békepipát az úriemberek módjára csak verbálisan egymásnak feszülőkkel, azonban hasztalan igyekezett: a "holló hollónak nem vájja ki a szemét" bölcselet még rendben volt, ám amikor Bodnár György azzal állította le, hogy "…bocsánat, Juditka, ha butaságot beszél, akkor közbe kell szólnom", a lilákat képviselő hölgy hirtelen tűzpiros lett… Aztán mégis felcsillant a szeme, midőn azt hallotta, hogy az ügyvezető a Békéscsabát is megveszi, ha mutatnak neki egyvalakit, akire a háta mögött mondott rosszat, de mivel senki sem jelentkezett, Csabán egyelőre hiába várnak az üzletember tízmillióira.

Másutt (szinte biztos, hogy Diósgyőrött) viszont új bankszámlát nyithatnak, merthogy nagyon úgy fest, hogy Bodnár György hamarosan átutal egy kisebb összeget a DBFC részére. Ebbéli szerepkörben kéretik őt mecénásnak tekinteni, mivel befektető nem kíván lenni, ellenben "…Brüll Alfréd, és az a bácsi, akinek ott áll a szobra a Fradi-pályán, na, ők megtehették, hogy a futball iránti szeretetből adjanak pénzt. Én is ezt tenném, adok ennyi meg annyi pénzt, cserében azt kérem, hogyy hagyjanak lógva. No meg adjanak két jegyet, aztán vagy kimegyek a meccsre, vagy nem". Ja, Bodnár György még annyit akar tudni, hogy a csapatnak milyen kötődése van, mert ha például "…azzal a Diánának a pártjával áll kapcsolatban, arra nem áldozok".
Kabátot öltve, illedelmesen elbúcsúzva eztán léptünk ki történetből.

A szemközti állatkertben irigylésre méltóan nyugodtnak tűnt minden. ---- J ---- A