Minden nap lehet békés

Azóta több mint tíz év telt el, és mi, magyarok úgy vagyunk Puhl Sándorral, mint valami becses ereklyével, azaz mutogatjuk, beszélünk róla, újra meg újra felemlegetjük, hogy íme egy honfitársunk, akinek valóban szerepe volt (méghozzá milyen fontos szerepe!) a világ futballjában. De az a tíz év irtózatosan gyorsan vágtatott el, és Puhl Sándorról újabb meg újabb képek rögződtek bennünk. Láthattuk őt hevesen szónokolni a Magyar Labdarúgó-szövetség fontos és kevésbé fontos eseményein, a televízió képernyőjén egy-egy interjú közben, vagy épp valamelyik soros elbukott válogatott tétmeccs után. S persze megint a képernyő: hiszen Puhl Sándor mindig is közszereplő maradt, a Sport1 csatorna adásaiban elemez, taktikáról, támadásvariációkról beszél, miközben mindig hozzátesz valamit a mi gondjainkról, bajainkról, és ez így van rendjén.
Ám Puhl Sándor pillanatfelvételei közben még véletlenül sem bukkan fel egy-egy kép a magánéletéről.
Semmit sem tudni arról, hogy miként éli a hétköznapjait, hogy kik az igazán fontosak a számára, és most, karácsony előtt hogyan is készül az ünnepre.
Nehéz dió ez - Puhl Sándor megpróbálja megőrizni a titkát.

Gyűlöli a tolakodást, a városi rohanást

A futballról órákat tudna mesélni, de a szerelemről, az emberi kapcsolatokról, egy kandalló mellett eltöltött estéről nem szívesen nyilatkozik. Úgy gondolja, hagyják őt békén ezzel. A magánélet szent és sérthetetlen. Az egykoron a világ legjobb bírójának választott Puhl Sándor a nagy karácsonyi rohangálás és vásárlás közepette adott interjút lapunknak. Afféle ünnepi beszélgetésnek indult ez, de ha a magyar futball kerül szóba, akkor bizony nekünk visszafogottan kell ünnepelnünk…
- Túl van már a bevásárláson? Mindent megvett, amit eltervezett?
- Már a kérdésfeltevéstől is feláll a hátamon a szőr. Úgy beszél a karácsonyról, mintha az valamiféle nyűg, vagy kötelesség lenne. Az a legnagyobb baj, hogy az emberek többsége is így éli meg mindezt. Nekem megvan a külön véleményem erről az ünnepről, az ilyenkor kialakult hisztérikus bevásárlásról, s persze az emberi kapcsolatokról. Tudja, nálam egész évben karácsony van, ami azt jelenti, ha nekem fontos valaki, akkor nem ezen az egy napon lepem meg valamivel, nem szenteste fejezem ki, hogy mennyire szeretem, hogy mit jelent számomra. Egyébként is, nézze meg, mi zajlik a városban. Tolakodó, idegbeteg emberek lökdösik egymást a bevásárlóközpontokban. Nekem a szeretet nem erről szól.
- Ha már ilyen szépen kiosztott, akkor azért is megkérdezem: ki az az ember, akinek nem csak karácsonykor mondja azt, hogy fontos vagy nekem?

- Na, látja, ez az, amit nem mondok meg…
- Biztos voltam benne, de azért ilyen könnyen nem adom fel. Tudom, hogy soha nem beszél a magánéletéről, de egy közszereplőnek valamit igen is "csepegtetnie" kell, hiszen az emberek nem csupán arra a Puhl Sándorra kíváncsiak, aki szakmailag elemezgeti az Arsenal, az Inter vagy a Barcelona olykor lenyűgöző futballját.
- Próbálkozhat így is, vagy úgy is, belőlem bizony nem szed ki semmit. A magánéletem szent és sérthetetlen. Nem tartozik senkire az, hogy én kivel töltöm a karácsonyt, és egyáltalán milyen életet élek. Nem azért, mert ez olyan fene nagy titok lenne, csupán személyes ügyként kezelem. Annyit megmondhatok, hogy van az életemben olyan ember, aki nagyon is fontos, ha kérhetem, elégedjen meg ennyivel.
- Azt meg szabad kérdeznem, hogy élnek-e még a szülei?
- Igen, szerencsére édesapám, édesanyám és a nővérem is él még, úgyhogy természetesen velük is találkozom az ünnep alatt. ---- - Képes lesz kikapcsolni? Például a mobiltelefonját vagy azt a rohanást, amelyben egész évben benne van?
- Persze. Nem vagyok egy különösebben stresszes pali, tudom, hogy hol a helyem, tudom, hogy mit kell tennem, és tudom mik a céljaim. Nincs min idegeskednem, illetve ez úgy pontos, hogy nekem éppen annyi idegeskednivalóm van, mint minden más embernek.
- Azt tudom, hogy az MLSZ-ben fontos funkciót tölt be, és azt is látom, hogy a Sport1 képernyőjén szakkomentátorként dolgozik. Ezenkívül mivel foglalkozik még?
- Maradjunk annyiban, hogy üzletember vagyok.
- Hol? Még mindig Egerben?
- Egerben és Budapesten. Itt is vagyok, és ott is vagyok.
- Fárasztó lehet… Egyébként lehet, ezzel kellett volna kezdenem: hogy szolgál a kedves egészsége?
- Hát ez meg miféle felvetés? Betegnek látszom?
- Nem azért kérdeztem, csak néha olyan nyúzottnak és fáradtnak tűnik a képernyőn. Úgy gondoltam, illik megkérdezni, miképpen is van.
- Köszönöm, remekül érzem magam.
- Gyanítom, ha futballal kapcsolatos kérdéseket teszek fel, mindjárt bőbeszédűbb lesz. Árulja el, milyen volt a magyar labdarúgás számára ez a 2004-es esztendő?
- Jó is, meg rossz is. Azt mondom, Lothar Matthäus érkezésével nagyon sok pozitív változást tapasztalhattunk, és ezt őszintén vallom, nem afféle süket duma, hogy tessék a Puhl kötelességből kiáll a Lothar mellett. Én tisztelem, becsülöm őt, és tudom, hogy amit vállalt, azt végigviszi.
- Ha már Lothar Matthäust említette… Gyanítom, gyakran beszélgetnek egymással, éppen ezért kíváncsi lennék, nem érezte soha rajta, hogy tele van a hócipője az egésszel, hogy legszívesebben meg sem állna Tanzániáig vagy Grönlandig, csak hogy minél távolabb kerüljön a magyar futballtól?
- Soha egyetlen pillanatra sem éreztem ezt. Lehet, hogy érték meglepetések, de Lothar Matthäus értelmes ember, és nagyjából tudta, mire számíthat. Azt mondom, ne várjon senki csodát tőle, de az már most megállapítható, hogy az ő német precizitása, minden áron való győzni akarása, pozitív gondolkodása igenis látszik a válogatott produkcióján. Ha eredményességben nem is, de hozzállásban már előre léptünk, és ez is nagy szó. Tudom én, hogy vannak, akik nem kedvelik, hogy már egyesek kritizálják, hogy csak a pénzt nézi, meg hasonlók, de én maximálisan bízom benne, aki százötvenszer szerepelt a német válogatottban, annak lehet adni a szavára, és arra lehet építeni hosszú távon. ---- - Merthogy Lothar Matthäus hosszú távon gondolkodik a magyar futballban?
- Biztos vagyok benne, hogy igen. Értse már meg, a szövetségi kapitány nem taníthatja meg labdát kezelni a válogatott játékost. A szövetségi kapitány nem építhet fel olyan stadiont, amely alkalmas lehet mondjuk, a brazilok fogadására, ahol legalább hatvan-hetvenezren ülhetnek a lelátón. Ugyancsak nem a kapitány dolga, hogy olyan pályákat építsen, ahol a gyerekek megtanulhatnak futballozni, s ahol a feltételek adottak az utánpótlás-neveléshez. De beszélhetnénk erről órákig, mint ahogy korábban megtették már sokszor. Ez a téma kimeríthetetlen. Nevetségesnek és felháborítónak tartom, hogy az MLSZ kasszáját húszmillió forinttal terheli egy válogatott mérkőzés megrendezése. Ha az állam nem képes támogatni a futballt - márpedig ez egyértelműen kiderült… -, akkor legalább adja oda egy forintért a jogokat, hogy hadd éljenek a lehetőséggel olyan üzletemberek vagy üzleti csoportok, amelyek hajlandóak áldozni a magyar labdarúgásra. Olyan törvényt kellene hozni, de ezt már, azt hiszem, korábban is mondtam, amely kedvezményt biztosítana a futballba befektetni szándékozóknak az adózás területén. Mindjárt több szponzorunk lenne.
- Szokták mondani ilyenkor, hogy a rossz minőségű árut szinte lehetetlenség eladni, márpedig a magyar futball jelenleg - mit jelenleg: évek, évtizedek óta - nem piacképes.
- Igen, már megint a tyúk meg a tojás elméleténél tartunk, hogy azért nincs befektető, mert rossz a futball vagy azért rossz a futball, mert nincs, aki szponzoráljon. Én azt mondom, hogy ez a kettő így együtt igaz, a feltételrendszeren kell változtatni. De viszszatérve Lothar Matthäusra, ő hadvezér, akinek a keze alá kell dolgozni, hogy igazán sikeres legyen.
- Nem haragszik, ha most nem elemezgetjük tovább a futball aktuális kérdéseit, hanem inkább a karácsonyról kérdezem? Ha a mostani szentestéről nem hajlandó beszélni, akkor legalább a gyerekkori élményeit elvenítse fel.
- Vártam a Jézuskát, méghozzá nagyon. Talán nyolcéves koromig hittem benne, aztán egyszer kilestem a szüleimet, ahogy pakolják a fa alá az ajándékot, nem kis trauma volt, de túltettem magam rajta. Nem dúskáltunk a javakban, úgyhogy mindig meg kellett elégednem szerény ajándékokkal, de én akkor is boldog voltam. Nem a pénz számít, sokkal inkább a szeretet. Egyszerűen nem juthatunk el oda, hogy a karácsony olyan nap legyen, amelyet az ember kipipál a naptárjában, jó ezen is túl vagyunk, aztán futunk, rohanunk tovább. Én megpróbálom mindezt megvalósítani. Tudom, hogy a huszonegyedik században gyakorlatilag lehetetlen feladatra vállalkozom, mert ez a kor nem erről szól… ---- "Jó néhány évtizede annak, hogy az ifjú játékvezetők között felfigyeltem Puhl Sándorra - emlékezett a nem is olyan régi időkre a korábbi olimpiai bajnok labdarúgó, a hajdani sikeres FIFA-bíró, Palotai Károly. - A vagánysága fogott meg leginkább, úgy ítéltem meg, ez az, ami nemzetközi szinten is naggyá teheti, és az alázat, amelyet a labdarúgás iránt tanúsított. Olyan helyzetben voltam, hogy segíthettem a portugáliai ifjúsági világbajnokságra való kijutásában, és nagy örömömre ott már a világ is felfigyelt rá. Hogy most mit tennék Puhl Sándor karácsonyfája alá? Erre könnyű válaszolni, hiszen látom, milyen sokat dolgozik, ezért úgy vélem, leginkább a pihenés lenne az az ajándék, amely jót tenne neki. Hogy mit várnék tőle cserébe? Mivel a következő esztendőben kerek évfordulóhoz érkezem, hetvenéves leszek, így nem kérnék mást tőle, minthogy egy nagy csomag egészséget küldjön a Jézuskával."