Csank: a vadász nagy durranást ígér

Bajnoki cím a "névtelenekből álló" Váccal, aranyérem a fénykorától messze lévő Ferencvárossal, mindezen kívül négy tökéletesre sikerült feljutási akció a másodosztályból a legjobbak közé. S akkor még nem is említettük, hogy utoljára éppen a Csank János által irányított nemzeti csapatnak sikerült továbbjutnia világbajnoki selejtező- sorozatból.

Csendes kuporgás a rekettyésben

Ám a korábbi kapitány, a mesteredző 58 évesen parkolópályára került, és így annyi ideje van, hogy akár az afrikai szavannákon is vadászhatna oroszlánra, elefántra, de ő beéri a magyar vadonnal, a nyulakkal, a fácánokkal és a vaddisznókkal.
Meddig kell várnia, hogy a "Lődd már le!" kiáltás helyett ismét a "Lődd már be!" kezdetű mondat legyen a fontos számára. Csank Jánost vasárnap kora délután természetesen vadászat közben értük utol…

- Halló, halló… Itt van Csank úr?
- Igen, persze, hogy itt vagyok, csak várjon már… Na, most felrebbent egy fácán… Na jól van, jól van, itt vagyok, ne zavartassa magát, ha már bekapcsolva hagytam a telefonomat, kérdezzen csak bátran, addig elleszek itt a bokorban, ebben a gyönyörű rekettyésben, úgyis régen nyilatkoztam már. Már az is eszembe jutott, hogy elfelejtettek.
- Restellem, hogy vadászat közben zavarom, bár őszintén szólva azon sem lepődtem volna meg, ha valahol szafarin vesz részt és meszszire megy Magyarországról, a magyar futballtól…
- Miért kellene nekem innen elmennem, cseppet sem vagyok csalódott ember, még akkor sem, ha nincs munkám és nincs csapatom. Az edzői sors már csak ilyen, bár nekem ritkán volt részem ilyesfajta munkanélküliségben, utoljára, amikor kirúgtak a szövetségi kapitányi posztról a jugoszlávoktól elszenvedett vébé-pótselejtezők után. No, hát… Az sem mostanában történt… Most furcsa is volt, hogy indult a bajnokság, nekem pedig nem edzéstervet kellett készítenem, hanem azon törtem a fejem, hogy hova menjek vadászni. Most éppen a megszállott Loki-drukker Lévai György barátommal s néhány vadásztársammal hódolunk a szenvedélyünknek.
- Ha már a debreceni csapatot hozta szóba: legutóbb épp a Loki irányítóival tárgyalt, és sokan kész tényként könyvelték el, hogy Csank János kezébe kerül Szentes Lázár után a bajnokaspiráns debreceni gárda. A kispad Supka Attiláé lett. Miért nem sikerült Debrecenbe szerződnie? A pletykák szerint túl sok pénzt kért. Igaz ez?

- Ez jó. Ezek a legendák kísérik a pályafutásomat. Én mindig annyit kérek, amennnyire a pályafutásom és a sikereim feljogosítanak. Bevallom, a legutóbbi debreceni tárgyaláson engedtem az igényeimből, mégpedig azért, mert szerettem volna bajnoki címet nyerni a Lokival, hiszen ez a csapat és az ottani körülmények alkalmasak a nagy célok elérésére is. Úgyhogy nem a pénzen múlott, hogy én nem lettem Sándor Tamásék edzője, egyszerűen nem rám volt szükségük, de azért nincs bennem harag. ---- N ---- -