Fradi: félúton az álmok rögös útján

A taps neki is szólt. Neki, és persze a csapatának, ám Lipcsei Péter, Szűcs Lajos, Gyepes Gábor s a többi ferencvárosi futballista már megszokta, ha megy nekik a játék, a hálás Üllői úti publikum felállva ünnepli kedvenceit. Ám László Csaba a korábbi győzelmek ellenére sem élt át még ilyet, mint most, vasárnap a Honvéd kiütését követően, amikor több ezren tapsoltak és skandálták a Ferencváros vezetőedzőjének a nevét, aki csak állt a kispadnál, nagy-nagy zavarában, és ha bizony egy pillanatra elbújhatott volna a világ elől, tán még meg is könnyezi ezt a hatalmas szeretetáradatot.
László Csaba fél év alatt belopta magát a Fradi-család szívébe.
Most már pontosan tudják róla, hogy milyen képességekkel megáldott szakember, és ami még ennél is fontosabb, a zöld-fehér hívek tisztában vannak vele, hogy jó kezekbe került rajongott csapatuk.
Ám nincs idő ünnepelni az őszi elsőséget, nincs idő optimista hangvételű értékelő cikkekkel előrukkolni, már ami az elmúlt szezont illeti, hiszen jön a szerda, ahol a Ferencváros immár a sokadik "év meccsét" játssza, és a jelző ezúttal aligha túlzó, hiszen most, a győzelem, csakis a győzelem az elfogadható teljesítmény. Annak a csapatnak, amely lefutballozta a Feyenoordot, s majdhogynem partiban volt a Schalkéval, igenis diadalmaskodnia kell szerdán a Puskás Ferenc-stadionban.
László Csaba tegnap délután ugyanezt mondta.

Fantasztikus ünneplés, láthatatlan könnyek

- Finoman fogalmazva, fél évvel ezelőtt fenntartásokkal fogadta a Fradi-tábor. Sokan azt kérdezték, honnan van bátorsága edzői múlt és tapasztalatok nélkül elvállalni Magyarország legnépszerűbb csapatának irányítását, amelynek a kispadján olyan elődök foglaltak helyet, mint Lakat Károly, Dalnoki Jenő, Novák Dezső, vagy éppen Nyilasi Tibor. Ehhez képest vasárnap az ön nevét kiabálta több ezer fradista. Mit érzett akkor?
- Arra gondoltam, hogy gyönyörű nappal ajándékozott meg engem az élet - felelte nagyot sóhajtva László Csaba. - Felejthetetlen volt ez a délután, és amíg élek, nem felejtem el. A lelkemben tán még meg is könnyeztem a szurkolók ilyen mérvű szeretetét. Ám ennél is fontosabb volt számomra, amit a játékosok mondtak az öltözőben, tudniillik azt emlegették, hogy a ferencvárosi publikum régen kiabálta: játszik a Fradi, játszik a Fradi! Mondom, káprázatos élményt kaptam, de ettől függetlenül tudom, hol a helyem, és hogy még mennyi munka vár rám céljaink eléréséhez.
- A cél pedig, ahogyan lapunkban nyilatkozta, az UEFA-kupa elhódítása. Mindezt csak azért hangsúlyozom újra, mert sokan kinevették ezért a mondatáért, holott ez a kijelentése még az UEFA-csoportmérkőzések kezdete előtt hangzott el.
- Ma is fenntartom amit mondtam, hiszen miért legyek kishitű, és miért ne álmodozzak! Amíg minimális esélyünk van az UEFA-kupa elhódítására, addig nekem igenis kötelességem arról beszélni, hogy megpróbáljuk a lehetetlent és a végsőkig harcolunk, elvégre ezt várja tőlünk a közönségünk is. Hangsúlyozom, mindez álom, de ne felejtse el senki, a Ferencváros még most is harcban áll a továbbjutásért, úgy hogy akár meg is valósulhatnak a céljaink.
- Fél év alatt az Üllői úti publikum kedvencévé vált, és mindezt szerény viselkedésével, de méginkább a csapat megalkuvást nem ismerő, és olykor lendületes játékának kialakításával érte el. Mondja, mit csinált a korábban olykor rendszerint visszafogottan kocogó ferencvárosi játékosokkal?
- Nincs itt semmi titok, egyszerűen elértem azt, hogy a csapat gyors, sokmozgásos, egyérintős futballt játsszon. Ez az alapja mindennek, ha nézi az angol, a német, vagy akár a spanyol bajnokságot, láthatja, hogy ott mennyire pergő a játék, a labdarúgók nem cipelik a labdát, hanem az imént említett egyérintős támadásokkal rukkolnak ki. ---- - Hol tart most az építkezésben, és az álmok felé vezető úton a Ferencváros?
- Mondjuk úgy, hogy félúton tartunk. Annyit már elértem, hogy egységes a csapatom, a fiúk tudnak egymásért is küzdeni, és ez nagy dolog. De… Többet, még többet kell mozogni, főleg labda nélkül. Itt van például Gyepes Gábor, akit most sokan negatív hősként állítanak be az öngóljai miatt, holott szenzációs képességekkel megáldott labdarúgóról van szó. Neki egyfolytában magyarázom, hogy nincs egy percnyi megállás a pályán, nem kapcsolhat ki egy pillanatra sem, kilencven percen át kell koncentrálnia, mozognia, s akkor kiküszöbölheti ezeket a szerencsétlen hibákat.

Egy gólnál többet kell majd szerezni

- Mennyi esélyt ad most, egy nappal a sorsdöntő meccs előtt a továbbjutásra?
- A sorsoláskor mindenki tudta, hogy az öt klub közül a miénk a legszegényebb. A Fradi ilyen összevetésben eltörpül a riválisokhoz képest. A Schalkéról és a Feyenoordról mindenki tudja, hogy dúsgazdag sztárklub, de a Baselt is egy multimilliomos gyémántkereskedő hölgy irányítja, aki nem sajnálja a pénzt a csapattól. Nem véletlenül játszanak gyönyörű stadionban a svájciak. A skótokat se hagyjuk ki a sorból: a Hearts két stadionban rendezhet edzéseket, meccseket, és minden feltétel adott a kiugró teljesítményhez. Hozzájuk képest mi… De hagyjuk is ezt. A kérdésére válaszolva azt mondom, szerdán le kell győznünk a Baselt, amire képes lehet a csapat. Támadni fogunk, az a lényeg, hogy ne kapjunk a gólt. Abban biztos vagyok, hogy egy-nullára nem tudunk nyerni, mert ez a Fradi vagy több gólt rúg, vagy egyet sem. A hollandok és a németek ellen már megmutattuk, hogy a pályán egyenrangúak vagyunk velük. Most arra készülünk, hogy jobbak legyünk a svájciaknál, s akkor talán a döntetlen is elég Skóciában. Tovább kell jutnunk, mert azt ígértem, hogy megnyerjük az UEFA-kupát. Mondja, még most is viccesen hangzik?… ---- Sosem találnák ki, de Christian Giménezt valahogy nem érdekli, hogy egy isztambuli középkategóriás öltönyházban mennyit kell sorban állni egy leárazott nyakkendőért…
A svájci Axpo Super Liga góllövőlistáját tíz találattal vezető argentin támadó szemmel láthatólag mindenesetre halálosan unta, amikor régi "ismerőse", bizonyos Maria Pogran (a félreértések elkerülése végett: Maria férfi) a fentiekről tartott élménybeszámolót Giméneznek a margitszigeti Grand Hotelben. Maria Pogran lelkes ember. Az a fajta, aki immár több évtizede gyűjti futballisták aláírásait (kockás füzete Komora Imrétől Peter Beardsleyig rengeteg autogramot rejt), de ő az, aki nem elégszik meg ennyivel. A szlovák úriember - ha hiszik, ha nem - kizárólag arra a két órára érkezett tegnap Budapestre, amikor reményei szerint újabb trófeákat szerezhetett az FC Basel játékosaitól és edzőjétől. Christian Giménez egyébként emlékezett az egyetlen mondatban is négy (!) nyelvet keverő Maria Pogranra, hiszen néhány hónappal ezelőtt Bázelben már találkoztak. Igaz, az argentin játékos akkor türelmetlenebb volt, az ajándékba kapott Jézuska-fényképet a szlovák szeme előtt dobta ki a kukába…
Más miatt, de ideges lehet Christian Gross vezetőedző is. A kopasz szakember igencsak keserű emlékeket őrizhet a Ferencvárosról - a zöld-fehérek 1995-ben a Bajnokok Ligájában idegenben 3-0-ra verték az akkor általa vezetett Grasshopperst. A szakember most fogadkozik: eljött a visszavágás ideje. S mindezt a budapesti svájci nagykövetnél rendezett fogadáson is megerősítette: az FC Basel győzni jött Budapestre.
A csapat ugyanis a tegnap esti edzés után fogadáson és vacsorán vett részt a nagykövetségen, majd visszatért a Grand Hotelba, hogy aztán ma este pályára lépjen a Puskás Ferenc-stadionban. ---- Christian Giménezre mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy önbizalomhiányban szenved. A svájci bajnokság eddig lejátszott tizenhat fordulója alatt tíz gólig jutó, és ezzel a góllövőlistát vezető játékos pillanatnyilag Basel egyik legismertebb s egyben legveszélyesebb játékosa. Noha az argentin támadó megjelenésén és minden megmozdulásán látszott, hogy bár "tisztában van ömagával", tegnap a csapat ebédjének elfogyasztása után készségesen válaszolt kérdéseinkre.
- Tud valamit a magyar futballról?
- Bevallom, nem sokat - felelte Christian Giménez. - Eddig még soha nem jártam itt, és bár nem sokat láttam a városból, ennyi idő is elegendő volt ahhoz, hogy megállapítsam: Budapest szép város, és a lányok is gyönyörűek.
- Udvarias, profi válasz volt, mindenesetre aligha ez foglalkoztatja a szerdai talákozó előtt…
- Természetesen nem. A Hearts elleni vereségünk után a Ferencváros ellen nem lehet más célunk, csakis a győzelem. Számomra az eredmény teljesen mindegy, a lényeg, hogy a végén mi szerezzük meg a három pontot. Tisztában vagyok azzal, hogy a Ferencváros Magyarország legnépszerűbb csapata, és hogy rendkívül egységes, de mostanra mi is azok lettünk…
- A végeredmény?
- Minden bizonnyal telt ház, és így magyar sikerre éhes szurkolók, valamint egy nehéz mérkőzés vár ránk, de mint mondtam az imént: mi győzni jöttünk Budapestre.
A ferencvárosi védőknek Christian Giménez mellett egy másik argentin játékosra, Julio Hernán Rossira is fel kell készülniük. A River Plate korábbi futballistája tudja, hogy a ma esti találkozón mindkét csapat számára egyaránt csak a győzelem lenne az elfogadható, ám csapattársához hasonlóan ő is a győzelemben gondolkodik.
"Jelenlegi helyzetünkben nem tehetünk mást, minthogy saját otthonában győzzünk a Ferencváros ellen - fogalmazott Julio Hernán Rossi. - Tudom, hogy a magyaroknak is létkérdés a három pont, ám ne felejtsük el, hogy a mi továbbjutásunkra is csak akkor maradna reális esély, ha a szerda esti párharcból a Basel kerül ki győztesen. Ezzel azt is elárultam, hogy az egy pont számunkra nagyon kevés lenne, hiszen az utolsó fordulóban a Feyenoordot fogadjuk hazai pályán, és a hollandok azért más kategóriát képeznek - ne sértődjön meg - a Ferencvárosnál. Így ha valóban túl szeretnénk jutni a csoportkörön, akkor most kell mindent megtennünk ennek érdekében. Hogy mit gondolok az esélyekről? Most úgy látom, egyelőre ötven-ötven százalék mindkét csapatnak esélye a győzelemre. Személy szerint egyébként én nagyon szeretem az ilyen kiélezett helyzeteket, hiszen ilyenkor tudjuk bebizonyítani, hogy valójában mire is vagyunk képesek. Ezen a meccsen is minden azon múlik majd, hogy mi milyen teljesítményt nyújtunk. Ha a jobbik arcunkat mutatjuk, akkor könnyen megvalósíthatjuk azt, amit elterveztünk." ---- Ralf Rangnick, a Schalke 04 edzője a Baslerstab című svájci lap kérdésére elárulta a Fradi elleni siker receptjét. A szakvezető bevezetőként leszögezte, hogy a Ferencvárosból két dolog hiányzik: egyrészt a kiemelkedő egyéniségek, másrészt - legalábbis a gelsenkircheni mérkőzésen - a kellő bátorság.
Ralf Rangnick azt tanácsolja a svájciaknak, úgy játsszanak, mint ellenük az AufSchalke Arénában. Biztonságosan védekezzenek, de erőltessék a támadófutballt is, s ne becsüljék le a budapesti stadion atmoszféráját.
Végül Ralf Rangnick kijelentette: "Szerintem a Baselnek jobb játékosai vannak, és jobb csapat, tippem a mérkőzésre kettő egyes vendégsiker."

A Fradi továbbjut, ha…
… mindkét hátralévő meccsét megnyeri
… legyőzi a Baselt, és idegenben a Hearts ellen döntetlent ér el
… döntetlent játszik a Basellal, majd több góllal nyer Skóciában, mint a svájci csapat a Feyenoord ellen (ha a Basel nem győz, elég a minimális siker is)
… kikap a Baseltől, ám nagy gólkülönbséggel veri a Heartsöt, és az utolsó körben a svájciak sem szereznek pontot a Feyenoord ellen ---- A ma esti mérkőzésen minden bizonnyal ismét zsúfolt ház várja a csapatokat (ismert, hogy a Puskás-stadionban biztonsági okokból manapság már csak az alsó szektorokba ültetnek drukkereket), így a torlódás elkerülése érdekében fontos információ, hogy a jeggyel rendelkezők csak a belépőjükön feltüntetett oldalon - a Dózsa György út vagy a Stefánia út felől - próbáljanak belépni a Puskás Ferenc-stadionba. A kapuk csaknem két órával a mérkőzés kezdése előtt, 19 órától tartanak nyitva.

A Ferencváros a Feyenoord elleni mérkőzés kedvező tapasztalatai után ezúttal is arra kéri a szurkolókat, hogy tartózkodjanak minden olyan megnyilvánulástól, cselekedettől - így a pirotechnika alkalmazásától is -, amely az UEFA esetleges büntetését vonhatja maga után.
A drukkerek a Feyenoord ellen már bizonyítottak: a korábbi kupameccsen a Nemzeti Sport lapszámának hátoldalát a magasba tartva jelezték, ők is a világon eluralkodó rasszizmus ellen vannak.

Érdemes lesz időben kiérni a mérkőzésre, hiszen a kezdést megelőzően a Ferencváros illetékesei egy, a klub jövőjét meghatározó hír bejelentésével próbálják fokozni a remélhetőleg amúgy is emelkedett hangulatot. ---- Miután a Ferencváros számára az UEFA-kupa-továbbjutás szempontjából élethalálharcot kell vívnia a Basel csapatával, így kíváncsiak voltunk azok véleményére, akik továbbröpíthetik a csapatot. Azokról a csatárokról, illetve támadó középpályásokról van szó, akik ma este gólt, és éppenséggel győztes gólt rúghatnak, avagy fejelhetnek a Puskás Ferenc-stadionban. Nézzük, vajon ők hogyan álmodnák meg ezt a találatot.

"Nem nagy gólról álmodom, bőven beérném olyannal, amilyet a Zalaegerszeg ellen rúgtam. Akkor nagyon szerencsés voltam, sikerült lecsapnom egy lepattanó labdára és elfektetni Varga Zoltán kapust. Bizony megfordult a fejemben, hogy ha csak hasonló találatot szereznék a Basel ellen, akkor mennyire ünnepelne lelkes közönségünk. Ám nem az a legfontosabb, hogy ki lövi a gólunkat, ennél fontosabb az, hogy győzelmünk esetén kézzelfogható közelségbe kerülne a továbbjutás."
Alekszandar Bajevszki

"Mondhatnám azt, hogy szeretném például egy harminc méterről küldött bombával »lepókhálózni« a felső sarkot, de semmiféle csodagólról nem álmodom. Számomra az is fantasztikus élmény lenne, ha fél méterről gyötörném be a labdát a kapuba, de az a találat a győzelmünket jelentené. Szerintem csak a siker a lényeg, és ha ehhez csúnya gól kell, akkor legyen csúnya, sőt még az sem fontos, hogy én rúgjam vagy fejeljem, csak nyerjünk a svájciak ellen, és harcoljuk ki a továbbjutást."
Huszti Szabolcs

"Úgy tudom, sok szurkolónknak tetszett a Honvéd ellen vasárnap rúgott gólom. Ez mindenképpen inspirál arra, hogy eredményes legyek. Azt mondják, szemtelen megoldást választottam, mert a kapus lábai között rúgtam el a labdát. Ez esetben számomra nem a vagányság számított, sokkal inkább az, hogy újra eredményes lettem. Maximalista vagyok, ezért én is elvárom minden meccsen magamtól a gólt, és ha nem is a kapus lábai közt, de mindenképpen szeretnék betalálni a Basel hálójába is."
Robert Vagner

"Egyszerű és hatásos gólról álmodom. Nem számít, hogy milyen szögből és milyen távolságból lövöm a labdát a kapuba, csak nyerjük meg a Basel elleni mérkőzést. A siker most mindennél fontosabb, és nagy bízom abban, hogy mi örülhetünk majd. Nem tudom még, hogy kezdő leszek-e, vagy csak csereként számít rám László Csaba, de akármennyi időt töltök majd a pályán, minden idegszálammal arra koncentrálok majd, hogy megszerezzem azt a gólt, amivel megnyerjük a mérkőzést."
Sowunmi Thomas

"Ez lesz az év meccse számunkra, amelyen rengeteg minden eldől, hiszen ha kikapunk a Baseltől, akkor elveszítjük a továbbjutási esélyeinket. Ami az álomgólt illeti: most az a fontos, hogy mi harcoljuk ki a győzelmet. Igaz, azzal tisztában vagyok, hogy sokan várnak tőlem egy újabb szabadrúgásgólt, akár olyat, amilyet a Feyenoordnak lőttem. No, hát ezt, persze, én sem bánnám, de ha közelebbről végezhetek el szabadrúgást, az még jobb lenne. Rajtam nem múlhat a siker."
Tőzsér Dániel

"Nagy vágyaim nincsenek… Mégpedig azért, mert a pályafutásom során rúgtam már bombagólt, rúgtam már ollózós gólt, volt már enyém az év találata, lőttem már a kapuba jobb és bal lábbal, fejelve is találtam kapuba, de olyan gólom még nem volt, amit egy méterről lőttem volna. Mostanában erről beszélünk az öltözőben is, és még az sem lenne fontos, hogy a hálóig elguruljon a labda, csak a gólvonalon menjen át valahogy, és ezzel nyerjük meg a meccset."
Zavadszky Gábor