Az aszódi futballrapszódia

Meccs van vasárnap délután, bajnokit rendeznek, éppen úgy, mint régen, a klasszikus időkben, akkor, amikor Varga Zoltán nyolcas mezzel a hátán oda-vissza "felbőrözte" (más szóval: kötényt adott) az újpesti Noskó Ernőt. Akkor a Népstadion volt a helyszín, ezen a vasárnapon pedig az aszódi sporttelep. Valamelyest kisebb. De jön a nép ide is gyalog vagy kerékpáron, mosolyogva, bizakodva, hiszen meccs van, a futball pedig ma is szent dolog. Meg aztán elkél a szurkolás a helyi kedvenceknek, Pozdernek, Lénártnak, Markóczinak és a többieknek.
Jó csapat az Aszód, feljutásra is esélyes.
Meg aztán a hagyományok. Volt olyan időszak a városka életében, amikor egyszerre három csapata is volt, az emberek meg egyik pályáról a másikra igyekeztek. A hatvanas években az NB III-ban szerepeltek az aszódiak, jött ide bajnoki meccset játszani a Kőbányai Sörgyár, a Budapesti Postás vagy az ÉPGÉP együttese. Régi, szép idők. Sokszor állták körbe egy-kétezren a vasúti töltés mögött, már-már a városon kívül elhelyezett sporttelepet. Igaz, ezen a vasárnapon csak mintegy száz néző tette tiszteletét, amikor az aszódi fiúk nem a szokásos piros-fekete, hanem kék-fehér szerelésben futottak ki a pályára, míg az ellenfél Ráckeve-Szigetszentmárton piros-feketében pompázott.

Fontos meccs volt ez, hiszen az Aszód a héten Bagra látogat, és ez itt olyan, mint a Fradi-Újpest, azaz presztízsmeccs, az év találkozója, a szüretnél, az aratásnál és a sátoros lagziknál is fontosabb esemény.
De a főpróba nem sikerült.
Varga Zoltán csapata 0-2-es félidő után 4-3-ra kapott ki. Az egyszemélyes szentmártoni kemény mag, egy jókötésű hentesforma férfi gyakorlatilag végigtombolta a meccset, hol örömtáncot lejtett a vendéggóloknál, hol meg a bírót fenyegette, s böllérkést ígért neki, ha be meri tenni a lábát Szigetszentmártonba.
Szó, mi szó, nem lehetett panaszuk a játékvezetőre az aszódiaknak, aki kiállított két vendégfutballistát, s megítélt egy tizenegyest a hazaiaknak. Így sem sikerült nyerni, hiába készültek fotók a helyi magazin, az Aszódi Tükör számára, a tartalékos összeállításban pályára lépő, Varga Zoltán edzette csapat elveszítette a mérkőzést. Hiányzott például az a Dejan Milovanovics, aki korábban a Fradiban is játékosa volt a szakembernek, s aki amellett, hogy középhátvédként futkorászik, az ificsapatot is trenírozza.
Elkeseredett drukkerek indultak haza ezen az őszi délutánon, a legbosszúsabb talán a csapat fő-fő vezetője, Ágfalvi Imre volt, aki kijelentette, ilyen játékkal kapnak egy hatost Bagon.
Akkor lenne itt földindulás. De az emberek bíznak Varga Zoltánban, ő a kispadon azt a Kecskés Zoltánt váltotta, aki az Újpestben és a Fradiban is játszott, és akinek az irányításával már nem tudott megújulni a csapat.
De Varga Zoltán megoldott már ennél nehezebb problémát is - talán a Bag ellen is sikerül majd… ---- Lehet-e itt is lelkesedni, lehet-e ugyanúgy csapatot építeni, alkotni, sikeresnek lenni?
Mi motiválja manapság a magyar labdarúgás egyik leginkább ellentmondásos egyéniségét, a lázadó játékost, a forradalmár edző Varga Zoltánt?

A múlt nem érdekli, csak a jelen számít

Mi az erősebb benne, a keserűség, avagy a dac?
Megmutatja még legalább egyszer a világnak, vagy végképp elveszett a magyar futball számára?
Erről is beszélgettünk vasárnap késő délután az aszódi sporttelepen.
Furcsa helyszín volt… Varga Zoltánt láttam már munka közben Athénban, Newcastle-ben, hallottam taktikáról beszélni az Üllői úti vagy a Megyeri úti stadionban, körötte sok-sok ember, rajongók és gyűlölködők, ám ez az aszódi csend sehogyan sem illett hozzá.
- Bármibe lefogadtam volna, hogy négy négy lesz a vége, és akkor máris előrukkolhatnék egy felejthetetlen emlékkel: a négy négy meglehetősen ritka eredmény, de ha ezt hallják, az idősebb focirajongók, már mondják is kapásból azt a réges régi Fradi-Vasast, amelyen Albert Flórián elegáns mozdulattal gurította a tizenhatoson belül földön fekvő Mészöly Kálmán kezére a labdát, Vadas István játékvezető pedig tizenegyest adott. Emlékszik erre?
- Emlékszem a meccsre - válaszol egy félmosollyal Varga Zoltán. - Az eset szépséghibája, hogy azon én nem játszottam. A másik pedig… A mi meccsünk, itt, Aszódon a Ráckeve ellen nem négy négy lett, hanem kikaptunk négy háromra, ami azért a futballban már jókora különbség. Kétgólos hátrányból felálltunk, aztán láthatta, micsoda egyéni hibák miatt kaptunk újabb két gólt, és megint csak futottunk az eredmény után. Boszszantó vereség volt. ---- - Látom, valóban elkeseríti a vereség. Mindegy, hogy a Fradit, vagy az Aszódot irányítja?
- Ezen csodálkozik? Edző vagyok, lehetőség szerint mindig győzni szeretnék. Magam sem hittem volna, hogy egyszer a megyei első osztályban kell dolgoznom, de mit csináljak, ha egyszer nem kellek sehová. Sehonnan sem kerestek, de erről nagyrészt önök is tehetnek. Ha nem írnak rólam annyi negatív cikket, nem állítanak be engem valamiféle üldözési mániás, kibírhatatlan embernek, akkor most talán nem itt tartanék. De ezen már felesleges rágódni, Aszódon bíznak bennem, és nekem most az a dolgom, hogy kihozzam a maximumot a csapatból.
- Milyen gyakran kell Aszódra jönnie?
- Heti háromszor. Szeretek idejönni, az emberek kedvesen fogadtak, és bárhol játszunk a csapattal, mindig odajönnek hozzám, csak azért, hogy néhány szót váltsanak velem.
- Értem, hogy örül a szurkolók szeretetének, de azt nem hiszem, hogy kielégíti ez a munka. Nem lehet könnyű megszokni, hogy a Newcastle United és Alan Shearer után most a szigetszentmártoni center ellen kell felkészítenie csapatát.
- Most ez van, és kész. Egyébként valószínűleg a télig maradok itt, addig keresek magam helyett valakit, akit nyugodt szívvel ajánlhatok az aszódi csapathoz. Már nincsenek illúzióim, tudom, hogy nemkívánatos személy vagyok a magyar futballban.

Manapság a bag elleni rangadóra készül

- Feladta?
- Nem adtam fel semmit, mert láthatja, képes vagyok még a megyei első osztályban is edzést tartani, de nem ajánlkozom sehová, ha nem kellek, akkor nem kellek. Megvan a véleményem mindenről, a magyar labdarúgásban zajló eseményekről és a szereplőkről. Meglehetősen lehangoló a kép, de ezzel most aligha mondtam újat. Annak örülök, hogy békén hagynak, sőt hogy legalább itt hagynak dolgozni. Legközelebb rangadót játszunk, megyünk Bagra. Jöjjön el arra a meccsre, lehet, hogy kétezren is lesznek a lelátón. Pedig nem az ön által emlegetett Newcastle, hanem, az én csapatom, az Aszód szerepel. ---- A jó barát. Egy férfi aki évek óta segíti Varga Zoltánt, egy férfi, aki kiállt az edző mellett, akkor is, amikor mindenhonnan elüldözték, amikor nemkívánatos személlyé vált Budapesten, Győrött, s ki tudja, még hol.
Buzás János üzletember Aszódon él, és addig kérlelte a barátját, hogy a városka csapatát irányítsa, amíg az igent mondott neki. Persze Buzás János is tudja, hogy az egykori ferencvárosi sztárnak nem itt a megyei első osztályban kellene dolgoznia, de hát… Ha nincs más, ha sehonnan sem keresik a barátját, ha Zoli már senkinek sem kell, akkor legalább itt, edzést tarthat, és taktikán gondolkodhat. Buzás János egyébként Ferencváros-szurkoló, illetve, ez úgy igaz, hogy inkább csak volt, mert azóta, amióta Varga Zoltánt kirúgták az Üllői útról, nem szívesen megy oda. Távolról szurkol a zöld-fehéreknek, de még inkább szurkol a barátjának, hogy újra megtalálja a helyét a magyar futballban. Annak is az élvonalában.
A jó barát a vasárnapi mérkőzés után így nyilatkozott:
"Valóban én csaltam ide Zolit, mert egyszerűen nem tudtam nézni, hogy csapat nélkül van, és ismerem őt jól, tudom, mennyire hiányzik neki a futball. Szívem szerint azt mondtam volna neki, menjen vissza a Fradihoz, mert ott a helye, de ez már csak hiú ábránd, meg ehhez a mostani Ferencvároshoz neki már nem sok köze van. Amikor ő dirigált az Üllői úton, még minden meccsen ott voltam, és csodáltam őt a fanatizmusáért, tudtam, mennyi ellensége van, hányan szeretnék őt a Fradi-pályán kívül látni. Akkor még nem hittem volna, hogy barátok leszünk, de a sors így hozta, és én boldog vagyok ezért. Az sem titok, hogy van egy közös vállalkozásunk, sportszerekkel foglalkozunk, nekem Zoli sokat segít, és ha hiszi, ha nem, mindenhol szeretettel fogadják. Rengeteget beszélgetünk, talán ezért is sikerült rábeszélnem, hogy vállalja el ezt a csapatot Aszódon. Amikor idehoztam, úgy néztek rá a játékosok, olyan tisztelettel fogadták, hogy abban hiba nem volt. Aztán a szurkolók… Tudja, ebben a városban szeretik a futballt, vannak olyan meccseink, például a szomszéd Bag elleni rangadó, amelyen ezerötszáz-kétezren is összejönnek, itt lenne igény akár az NB III-ra is. Az önkormányzat segít a maga módján, ami nem kis dolog egy ilyen ,hatezer lelket számláló városkában. Én itt élek már nagyon régen, minden Aszódhoz köt, s ezért is vagyok boldog, hogy Zoli most megmozgatja az állóvízet. Ha minden jól megy, sikerül létrehoznunk a jövőben egy Varga Zoltán focisulit, van Aszódon két gimnázium és jó néhány általános iskola, biztos vagyok abban, hogy a gyerekek örömmel tanulnak egy ilyen világsztártól. Azt persze a mai napig nem tudom, hogy miért nem hagyják Magyarországon érvényesülni Varga Zoltánt, hogy miért tesznek neki keresztbe még most is, ahol csak tudnak? Az a baj, hogy egyenes, szókimondó ember, akit nem lehet megvenni, aki nem áll be a sorba? Látta a meccset, kikaptunk ugyan négy háromra a Ráckevétől, de én állítom, ha nem Zoli ül a kispadon, akkor nulla kettőnél feladták volna a fiúk, nem tudtak volna kiegyenlíteni. Az más kérdés, hogy a végén mégis nekünk kellett szomorkodnunk. De lesz itt eredmény ennél a klubnál - dolgozhat Zoli nyugodtan…"