A megspórolt bajnoki arany

- Gratulálok a bajnoki címhez!
- Köszönöm, úgy érzem, rá is szolgáltam a gratulációra - mondta Garami József, az MTK Budapest régi-új szakmai igazgatója, aki tavaly decemberig a Ferencváros szakmai stábjának élén állt. - Mindezt csak azért mondom, mert voltak, akik megfeledkeztek rólam. Nem szeretek panaszkodni, meg aztán nem is szokásom sajnáltatni magam, de úgy érzem, a Ferencváros bajnoki címének megszerzésében jelentős szerepet vállaltam. Tavaly ősszel az én irányításom alatt harminckét pontot gyűjtött a csapat, tavasszal pedig huszonötöt. Amikor befejeződött az ősz, és a zárómeccsen kettő egyre legyőztük az Újpestet, azt mondtam a fiúknak, már tizenkét ponttal vezetünk a lilák előtt, így velük a tavasszal aligha kell számolnunk. Tessék, majdnem tévedtem, hiszen az Újpest a bajnoki zárófordulóban akár lekörözhette volna a Fradit. Végül is nem így történt, és én örültem a zöld-fehérek aranyérmének. Hát még amikor a játékosok szép sorban felhívtak, megkerestek, és megköszönték, hogy együtt dolgozhattak velem. És ami még ennél is meghatóbb volt a számomra, drukkerek hívtak, fogalmam sincs, honnan tudták meg a telefonszámomat, és ők is hálásak voltak.

Itthon sárba tiporják a trénereket

- Megkapta az aranyérmet?
- Gondolatban. A Ferencváros vezetői nem kerestek a bajnokság után, így természetesen az első helyért járó aranyat sem vehettem át senkitől. De higgye el, nincs ezzel semmi gond. Én tudom, mennyi részt vállaltam a Fradi huszonnyolcadik bajnoki elsőségéből, és szerencsére a közvélemény is tisztában van ezzel. Ez fontosabb nekem, mintha a kezembe nyomtak volna kényszeredetten egy aranyérmet.
- Már az Üllői úti menesztése is vitát váltott ki, a szurkolók nagy része nem értett egyet a döntéssel. De az utódja, Pintér Attila sem járt sokkal jobban. Erről mi a véleménye?
- Mint az MTK edzője, nem szeretnék véleményt formálni a Ferencváros belügyéről. De Pintér Attilát a szerződése szerint ki kell fizetni, ez egy pillanatig sem vitás. De nemcsak őt, Csank Jánost és az összes olyan kollégát is, akivel korábban megegyezett bármelyik futballcég. A szerződés szent dolog, azt egyoldalúan felrúgni nem lehet, mert a bíróság úgyis az edzőnek ad majd igazat. Sajnos ez egy sajátos tendencia Magyarországon: ha egy edző nemkívánatos személylyé válik, nemcsak kirúgják, de rögtön sárba tiporják, majdhogynem megalázzák. Kérdezze csak meg Dunai Antalt, aki Spanyolországban is dolgozott trénerként, hogy arrafelé hasonlóan bánnak-e el egy trénerrel. Különben annyit még mindenképpen írjon le, hogy engem természetesen kifizettek a Fradinál, úgyhogy én most nem a magam nevében beszélek. ---- - Ha már így belementünk a magyar futball zűrzavaros történéseibe: mi a véleménye az egyre több botrányról, a labdarúgó-vállalkozások csődhelyzetéről?
- Úgy látom, a sport becsülete megingott, és ezt most nem csak a futballra értem. Van néhány olimpikon, akit még sztárolnak, aki különleges javadalmazásban részesülhet, de a magyar sport egésze egyre lesajnáltabb helyzetbe kerül. Nincs, aki megvédje a sportolókat, és az ezen a területen dolgozó embereket. A zöldek harcolnak a természetért, ha kell, a fákért, az állatvédők körmük szakadtáig védik az állatokat, de ki védi meg az embert, mondjuk azt az embert, aki futballistaként vagy edzőként keresi a kenyerét? Mélységesen felháborít az állam hozzáállása. Lassan oda jutunk, hogy arra bíztatják a gyerekeket, menjenek le a parkba, és nyugodtan drogozzanak, kábítószerezzenek… Hát milyen világban élünk?! Az államnak mindössze két feladata lenne a sportban, a létesítmények fenntartása és az utánpótlásnevelés. Semmi sem történik, csak mellébeszélés, üres szócséplés folyik. Senki sem várja el az államtól, hogy a profifutballt támogassa, de amit muszáj, azt igenis segítse, mert különben már senki sem figyel oda az egészséges életmódról szóló papolásra, a gyermekek sportos nevelésére. És hol vagyunk mi ettől?
- Gondolja, ha ezt újra és újra hangsúlyozzuk, akár az ön nyilatkozatában, akár egy kritikus újságcikkben, bármi változik?
- Gyanítom, hogy nem. Most például azt hallottam, hogy újabb és újabb pályákat zárnak be, például a Fehér úti sporttelepet, amelyen annak idején a KSI gyerkőcei készültek. Lassan nem lesz hol futni, játszani, sportolni. De hagyjuk is ezt a témát, inkább az MTK-ról beszéljünk, hiszen, gondolom, ezért keresett.
- Igaza van. Árulja is el rögtön, milyen csapat lesz az új MTK.
- Látja, ezt jól mondta, valóban új csapatunk lesz, a következő évad egyértelműen az átalakulás éve lesz a csapat életében. Magam is kíváncsian várom, milyen eredményeket érünk el a sok fiatallal és idősebb játékosokkal vegyített gárdával.
- Azért igencsak meglepte a közvéleményt az MTK. Már mindenki elkönyvelte, hogy Lőrincz Emil irányítja a kékeket, aztán egyszer csak újra az ön kezébe adták a karmesteri pálcát.
- Valóban úgy volt, hogy Emil lesz a vezetőedző, de a klub vezetősége végül úgy döntött, hogy most jobb, ha egy rutinosabb, tapasztaltabb szakember vezeti az MTK-t. Emil ezt tudomásul vette, és vele, valamint Pölöskei Gáborral nagyszerű teammunkában dolgozunk a felkészülés kezdete óta. Bevallom, nagy kihívás számomra is ez a mostani feladat, pedig dolgoztam már egy-két helyen.
- Nem bánta meg, hogy annak idején otthagyta Pécset? Hiszen a Mecsekalján majdhogynem a vállukon cipelték a szurkolók, olyan remek csapatot rakott össze.
- Már több mint tíz éve jöttem el Pécsről, ahol valóban nagyszerű eredményeket értünk el. Emlékszem, volt egy olyan bajnokság, amikor szép sorban legyőztük az akkor bombaerős Honvédot, Ferencvárost, és valósággal kiütöttük az Újpestet. Persze, hogy nehéz szívvel jöttem el, de hogyan is bánhattam volna meg, amikor dolgozhattam Újpesten, Győrben, az MTK-nál, a Ferencvárosnál, és most újra itt vagyok a Hungária körúton. Mindenhol szeretettel fogadtak, és soha sehol nem volt gondom a szurkolókkal. Pedig manapság nem erről szól az élet, nem a szeretetről, a megbecsülésről… ---- - Csak megkérdezem újból: mire számítsanak az MTK szurkolók? Az első hat hely valamelyike azért elérhető cél, nem?
- Ha az első hat hely bármelyikét megszerezzük, akkor már elégedettek lehetünk. Hiszen távozott a csapatunktól Komlósi Ádám, Pusztai Olivér, Pisont István, Szabó Ottó, Rósa Henrik, Torghelle Sándor és Zavadszky Gábor is. Jelentős névsor, nem igaz? Volt, akinek lejárt a szerződése, és olyan is akadt, akivel az anyagiakban nem tudtunk megegyezni.
- Szegény csapat most az MTK?
- Az anyagiakról ne engem kérdezzen. Az biztos, hogy nem dúskálunk a javakban, hiszen gyakorlatilag nem igazoltunk senkit. Németh Norbertet elcseréltük a Győrrel Pusztai Olivérre, "hazahoztuk" Bodajkról a fiataljainkat, és az utolsó pillanatban beesett Illés Béla. De a korábbi kérdésére visszakanyarodva: nem lesz könynyű az első hatba verekedni magunkat, hiszen a Ferencvárossal, az Újpesttel, a Debrecennel, a Zalaegerszeggel, a Sopronnal, az alaposan megerősített Vasassal és Győrrel számolnia kell mindenkinek. Mondja meg, ön szerint ezeknél a kluboknál erősebb az MTK játékoskerete?
- Erre szokták azt mondani, hogy az MTK a bajnokságban igazi sötét ló. De én most nem szeretném ezt a közhelyet használni, inkább azt mondom, hogy az MTK a lehetőségek csapata…
- Ezt magam is így gondolom, csakhogy az átalakulásunk nem egyéves folyamat lesz, hanem inkább két, három esztendőbe telik, amire újra olyan erősek leszünk, mint korábban. Az biztos, hogy irigylésre méltó helyzetben vagyunk, már ami az utánpótlást illeti, hiszen évente két-három, azonnal bevethető fiatal érkezik majd Bodajkról és az agárdi utánpótláscentrumunkból. De, hogy most mire leszünk képesek…
- Illés Béla azért sokat segíthet.
- Igen, az ő visszatérésének nagyon örülök. Már beszélgettem vele, és azt mondta, ha kell, leül a kispadra, és akkor sem duzzog, ha a nyolcvankilencedik percben küldöm pályára.
- Gondolom örül, hogy korábbi játékosai, Gera Zoltán és Tököli Attila, Torghelle Sándorral együtt, külföldre szerződtek.
- Ami Torghellét illeti, őt szívesen látnám az MTK-ban, de valóban mennie kellett, a szerződése ezt kívánta meg. És ugyanezt mondhatom Gerára, valamint Tökölire is. Biztos vagyok benne, hogy mindhárman megerősödnek, és a válogatott erősségei lehetnek. Mert a magyar labdarúgásban jelenleg csak a nemzeti csapatnak van esélye arra, hogy felvegye a versenyt a nemzetközi porondon. A klubokra ez már nem érvényes. És van rengeteg tehetségünk, úgyhogy Lothar Matthäus valóban sikeres lehet, ahogy ő is rendszeresen hangoztatja. Az MTK ehhez annyit segíthet, hogy újabb és újabb tehetségeket nevel fel. ---- Tepszics Ignác, a Ferencváros sportigazgatója az idén június elején a következőket nyilatkozta az www.ftc.hu honlapon:
"Csapatunk huszonnyolcadik bajnoki címének megszerzésében elévülhetetlen érdemei vannak a Garami József, Pölöskei Gábor edzőpárosnak: irányításukkal az őszi szezonban harminckét pontot szereztünk. Az első fél évben a keret tagja volt Huszti Szabolcs is, aki a tavaszi idényben kölcsönjátékosként szerepelt Sopronban. Mindhárman megkapják az aranyérmeket, ehhez már csak egy olyan időpontot kell találnunk, ami mindannyiunknak megfelel, és akkor sor kerül az érmek átadására."
Miként azonban az interjúban Garami József elmondta, az FTC vezetősége a mai napig nem talált megfelelő időpontot a díjátadásra. Ezért megkérdeztük Tepszics Ignácot, vajon mi a késlekedés oka.
"Huszti Szabolcs már átvette, Garami József és Pölöskei Gábor pedig hamarosan átveheti az érmeket: mindkettőjüké ott van a páncélszekrényemben - mondta a sportigazgató. - Már csak egy alkalmas időpontot kell találnunk. Elképzelhető, hogy az MTK elleni mérkőzés előtt vagy személyes találkozás során adjuk át a két szakembernek az aranyat. Amit megígértünk, azt be is tartjuk, ezt amúgy többször megbeszéltem már Józsi bácsival…".