A bajnokot is megleckéztették

A hatodik helyet csak úgy tudta volna elkerülni, ha nem veszít. A formája azonban nem az igazi, ráadásul az egyik leggólerősebb játékosa kiesett. Torghelle Sándor kisebb sérülést szenvedett, így el sem utazott Sopronba. A másik oldalon viszont minden ideálisan alakult, jó hangulatban készülhetett a hazai gárda a találkozóra. A bajnokit egyébként néhány rakéta és füstbomba vezette be, mert a hazai drukkerek engedélyt kaptak a pirotechnikai eszközök alkalmazására.
A találkozó azonban nem kezdődött különösebben jól, ritmustalan és alacsony színvonalú volt a játék. Egészen addig, amíg Tóth Mihály a 21. percben meg nem szerezte a vezetést a hazaiaknak. A csatár öröme mégsem volt felhőtlen, mert apróbb sérülést szenvedett. Hordágyra is fektették, ám a hordárok egymásnak háttal állva kapták fel a hordágyat, és egymásnak ellentétes irányba próbáltak meg elindulni – a nézők pedig foghatták a hasukat a nevetéstől, hiszen ritka vicces jelenet volt. Aztán nem sokkal később ismét gólnak örülhettek a hazai drukkerek, Sifter Tamás is betalált. Ettől aztán mintha felébredt volna az MTK, aktívabbak lettek a kék-fehérek. Az igazi gólveszély nem volt benne a vendégek játékában, és Zavadszky Gábor lövése jelezte, hogy nem adta fel a fővárosi gárda. Aztán Szabó Ottó a 36. percben szép gólt szerzett, nyílttá téve ezzel a második félidőt.

A fordulás után már nem futott ki a játéktérre Hanák Viktor, aki két gólpasszt adott, ám nem sokkal a lefújás előtt megsérült. Lendületben maradt az MTK, ám ez nem tartott sokáig. De nem tudtak egyenlíteni a kék-fehérek, s így ismét magára talált a hazai együttes. Az 55. percben Bagoly Gábor növelte a soproniak előnyét. A találattól összeroppant a fővárosi gárda, csak az volt a kérdés, mekkora különbséggel győz a Matáv. Nem sokkal később Balaskó Iván egy parádés akció végén talált ismét a kék-fehérek kapujába. A kegyelemdöfést jelentő gólt követően kétszer is elszabadultak az indulatok. Először Ábrahám Attila még mindenféle fegyelmezőeszköz nélkül kordában tudta tartani a küzdő feleket, ám a 81. percben már neki is erélyesebbnek kellett lennie. Welton Silva az első balhénál sárga lapot kapott, a másodiknál egyből pirosat.
Szombat délután a Sopron sokkal jobb volt, mint a vendéggárda, teljesen megérdemelten nyerte meg a bajnokit. Az MTK-nak lett volna lehetősége arra, hogy egyenlítsen a találkozón, ám nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel, a lélektani pillanatot elmulasztotta. A találkozó lefújása előtt és után Tóth Mihályt éltette a hazai publikum, hiszen szinte biztos, hogy ő lesz a soproni futball első élvonalbeli gólkirálya. Ezzel a győzelemmel a Sopron meg is előzte a táblázaton az MTK-t, és átvette az ötödik helyet. A Matáv még sosem szerepelt ilyen jól az élvonalban, és ez Dajka László munkáját is dicséri. Aztán, hogy mi lesz jövőre, egyelőre titok, de kecsegtető a soproni jövő. ---- Dajka László, a Sopron edzője:
"Ebben a félévben nem volt olyan mérkőzés, ahol komoly kritika érhette volna a csapatot. Jelenlegi állományunk csúcsra lett járatva, a következő év nehezebb lesz."

Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője:
"Hiába szerettük volna megszakítani a májusi, igen rossz sorozatunkat. A kapuscsere gesztusértékű volt, Kovács Zoltán utánpótlás-válogatott, aki Végh Zoltán árnyékában igen jól dolgozik."

Fény és árnyék

"Légy büszke, hogy közénk tartozol! Tegyél meg mindent a sikerünkért!" Ez a felirat áll Sopronban a hazai csapat öltözőjének ajtaja felett. Nem kétséges: a bordó-szürkék sikerének egyik titka a csapategység. Ebből a két mondatból is látszik, hogy a labdarúgók komolyan küzdenek egymásért, és együtt hajtanak a sikerekért. Nem meglepő a soproniak remek tavaszi szereplése.

A végére nemcsak a lendület, hanem a játékosok is elfogytak a Hungária körúton. Szombat délután mindössze négy mezőnyjátékos foglalt helyet a kispadon. A kék-fehérek korábban arról voltak híresek, hogy bő volt a keretük, de mára nemcsak a sikeresség, hanem a népes társulat is a múlté. Kérdés, miként alakul a csapat jövője, és kik lesznek majd az új futballisták a kezdőben, illetve a kispadon. ---- 21. perc: Hanák balról adott középre, érkezett Tóth Mihály, és nyolc méterről a kapu bal oldalába fejelte a labdát.
1–0
28. perc: Huszti Hanákot szöktette a bal oldalon, aki ezúttal is jól ívelt középre. A 16-os jobb oldalán Sifter Tamás és Füzi ugrott egyszerre a labdáért, ám egyikük sem szerezte meg azt elsőre. A kapujából kilépő Véghet azonban Sifter már megelőzte, és ballal, hat méterről a kapu közepébe passzolta a labdát.
2–0
37. perc: Zavadszky lerántásáért ítélt szabadrúgást a játékvezető 23 méterre a soproni kaputól. A labda mögé a sértett és Szabó Ottó állt, majd utóbbi lőtt kapura, és ballal nagyszerűen csavarta a labdát a bal felső sarokba.
2–1
55. perc: Huszti a bal oldalról ívelte be szabadrúgásból a labdát. A hoszszú oldalra átlőtt labdára érkezett Bagoly, és öt méterről ballal a bal felső sarokba lőtte azt.
3–1
63. perc: Fehér Zoltán szenzációs labdát adott az MTK 16-osának jobb oldalán üresen maradt Tóth Mihálynak, aki egyből középre passzolt Balaskó elé. A csereként beállt játékos tíz méterről, ballal, Végh mellett a kapu közepébe passzolta a labdát.
4–1
75. perc: A bal oldalról Huszti adta középre szabadrúgásból a labdát. A 11-es pontról felugorva Tóth Mihály fejelt kapura, Végh kezéből kipörgött a labda, ám másodszorra megfogta azt.
81. perc: Vasas szabályosan szerelte Welton Silvát, ám a légiós ezt olyannyira zokon vette, hogy belerúgott a földön fekvő ellenfelébe. Óriási lökdösődés alakult ki a jelenet után. Ábrahám játékvezető megnyugtatta a labdarúgókat, majd felmutatta a piros lapot a brazil támadónak. ---- Sínen érezhette magát az MTK csapata szombat délután. Na, nem azért, mert jól szerepel az együttes, hanem amiatt, mert vonattal érkeztek a kék-fehérek Sopronba. A vendégegyüttesnél azzal indokolták az első hallásra kicsit tán szokatlan járműválasztást, hogy vasúton sokkal kényelmesebb az út, mint autóbusszal. A két és fél órás zakatolás közben lehet sétálgatni, enni és inni, könnyebb útközben kinyújtózni. Ugyanakkor ez a drágább módja a vidéki kiruccanásoknak, mivel a szereléseket és az egyéb kiegészítő eszközöket a csapat busza vitte a Hungária körútról Sopronba. Visszafelé aztán már a társas gépkocsi szállította Egervári Sándort és játékosait a fővárosba.