Ha nincs Waltner Róbert és a ZTE, akkor e helyütt az Újpest 51-es vagy a DVSC 32-es sikeréről hozsannáznánk. Csakhogy az Arany Ászok Liga 27. fordulójában egyértelműen az egerszegi csapat, illetve annak támadója vitte a prímet: a kék-fehérek egy csapásra hetet vágtak a gyengécske Haladásnak, miközben Waltner Róbert öt találattal vette ki a részét a szombati termésből; nem csoda, hogy 10-es osztályzatot kapott lapunktól.
Amikor valóban van ok a koccintásra: Waltner Róbert öt gólját ünneplendô bonthatott pezsgôt (Fotó: Németh Ferenc)
Amikor valóban van ok a koccintásra: Waltner Róbert öt gólját ünneplendô bonthatott pezsgôt (Fotó: Németh Ferenc)
– Gyanítom, szombat este nem volt gondja az elalvással, csak elkezdte visszapörgetni a góljait, és, mondjuk, a negyediknél már lecsukódott a szeme. – Téved, mert sokáig csak forgolódtam – jelezte Waltner Róbert, hogy hiába az álomszerű produkció, mégsem aludt el olyan könnyen. – Az még hagyján, hogy fáradt voltam, sokkal inkább zavart, hogy fájtak a lábaim. – Persze, hogy fájtak! Aki a mesterötös során csak a lábait használja… – Azért öt rúgás még nem adna okot a panaszra… Tudja, az a furcsa, hogy a találkozó előtt nem éreztem magam annyira frissnek, mint a korábbi mecscseken, mondtam is csapattársamnak, Nagy Lajosnak: fogalmam sincs, mire leszek képes. – Belegondolt már, hány gólt ért volna el, ha friss? – Ennél többet akkor sem szereztem volna. Ez volt az a meccs az életemben, amikor minden összejött. Hozzáteszem, bár az újságok rólam cikkeznek ezekben a napokban, a többiek segítsége nélkül nemhogy ötöt, egy gólt sem szereztem volna. Illetve… Talán egyet igen, a harmadik gólunknál ugyanis én vettem el a labdát a szombathelyiek védőjétől, majd a kapust kicselezve lőttem a kapuba. Szeretem az ilyen gólokat, hiszen van bennük küzdelem és persze némi "érzés" is. – Mikor jutott eszébe, hogy jelest érdemlő teljesítményéért nem ötös, hanem tízes osztályzatot érdemelhet ki lapunktól?
– A lefújást követően kérdezgették tőlem, hogy szerintem megkapom-e a legmagasabb érdemjegyet, de csak úgy felelhettem erre: nem tudom… – Emlékszik, kinek járt legutóbb tízes? – Bevallom, nem. – A statisztika hála istennek segít: nyolc esztendeje Illés Béla négyet lőtt a III. Kerületnek. – Szegény Béla, ezúttal is pályán volt… Tényleg sajnálom őt, csak vergődik ebben a Haladásban. – Miközben ön fürdőzik az elismerésekben… – Sok kedves hívást és üzenetet kaptam, ez tény, ezeket ezúton is köszönöm. A legkedvesebb sms-t egyébként korábbi csapattársam, Józsi György édesapja küldte. Róla azt kell tudni, hogy régebben a ZTE-t erősítette, s egyszer, meg nem mondom most, melyik gárdának, négy gólt rúgott. Na, ő írta azt: örül annak, hogy én döntöttem meg a rekordját. – Szombathelyen viszont aligha terjesztik fel Pro Urbe-díjra… – Az a legszebb az egészben, hogy hiába nem rajonganak a Zalaegerszegért, a Haladás drukkerei még engem is megtapsoltak. Jólesett ez a gesztus is. – Lottózik? – Nem én. – Egy ilyen ötös után igazán próbára tehetné a szerencséjét. – Netán tuti számokat is tud? – Javasolnám az ötöst, a huszonnyolcast, a harminchetest… – …és a hatvankettest meg a hetvenkettest? Rendben, ígérem, hogy a héten megjátszom a "gólperceket". Hú, ha bejönne… Bár szinte mindenem a ZTE, és a góljaimnak is roppant mód tudok örülni, ez az ötös boldogabbá tenne, mint a Lombard elleni…