Csupán egyszer üvöltött

Köszönhető mindez – többek között – a lilák korábbi közönségkedvenc játékosának, Véber Györgynek, aki ma már másodedzői beosztásban tevékenykedik, és persze annak a Mészöly Gézának, aki télen fejest ugrott az ismeretlenbe, és ősangyalföldiként (legendás apja, Mészöly Kálmán nyomdokaiba lépve tizenöt évet játszott piros-kékben), az NB I B-s REAC-tól búcsúzva elvállalta az Újpest vezetőedzői beosztását, és annak a Mezey Györgynek a helyébe lépett, akitől rengeteget tanult, ám akinek az irányítása alatt mégsem ment igazán az újpestieknek. Ma 18 órakor az MTK ellen az Újpest mondhatni sorsdöntő rangadót vív: az a csapat, amelyik nyer, hatalmas lépést tesz – az aranyérem felé is…

Mészöly Géza vezetésével az Újpest tíz év után győzte le az Üllői úton a Ferencvárost.
Ez már több mint ragyogó ajánlólevél a lila színért rajongó drukkereknek, nem is csoda, hogy Mészöly Gézát elfogadták a Megyeri úton, és van itt még egy nagy dicséret a 37 éves fiatalembernek: a múlt vasárnapi ősi rangadó után a szövetségi kapitány, Lothar Matthäus az Újpest modern felfogású játékát dicsérte. ---- – Volt-e önben félsz akkor, amikor megkeresték a Megyeri útról. Újpest ugyanis különleges területe a magyar futballnak, itt a sikerekhez szokott, a Göröcs János, Bene Ferenc, Fazekas László, Törőcsik András kvalitású futballistákat rajongó hazai publikum nem mindenkit fogad el a kispadon.
– Tisztában voltam vele, hogy óriási felelősség az Újpestet irányítani, de amikor Sallói István felhívott és megkérdezte, akarok-e az Újpest vezetőedzője lenni, akkor üvöltve válaszoltam, hogy igen, szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy nekem ide kell jönnöm, és el kell kezdenem dolgozni az élvonalban – mondta Mészöly Géza. – Egyébként is, az utóbbi években rengeteget voltam Újpesten, előbb mint a Fót itteni fiókcsapatának vezetőedzője, majd a REAC trénereként is számtalanszor megfordultam a Megyeri úton. A környezet tehát nem volt idegen a számomra. Bár bevallom, amikor a Fótot irányítottam, meg sem fordult a fejemben, hogy hamarosan engem kérnek fel a lila-fehér csapat vezetésére. Tudja, mindig is realista voltam, és úgy éreztem, szükségem van a tanulóévekre, hogy legalább néhány évig dolgozzak a másodosztályban. Végül is ez megtörtént, három év után lehettem élvonalbeli csapat edzője. Büszke vagyok rá, hogy ilyen lehetőséget kaptam a sorstól, és tudom, hogy mindezt annak köszönhetem, hogy tanultam. Hét évet töltöttem külföldön, ebből négyet Franciaországban, egyet-egyet pedig Koreában, Cipruson és Izraelben. Odakint sokat ellestem a szakmából, akkor, amikor hazajöttem, beültem az iskolapadba.
– Nos, sok mindennél többet mond az, hogy miután eredményesen dolgozik Újpesten, ma minden adott ahhoz, hogy az MTK esetleges legyőzésével még előrébb lépjenek. Mit gondol, erre az Újpestre mennyi néző kíváncsi?
– Nagy szívfájdalmam, hogy a nézőszámunk alig több, mint kétezer ember. Hiába játszunk jól, csak nem jönnek többen. Pedig a Megyeri úton most aztán igazán békés, hogy úgy mondjam családias a hangulat. Sok gyerek eljön, a kicsik még csokit is kapnak a bejáratnál. Engem itt szeretettel fogadtak, és az első hazai meccsen, amikor kikaptunk a Siófoktól, akkor egyetlen rosszindulatú megjegyzést sem kaptam; senki nem mondta, mi a nyavalyát keresek én itt, miért nem húzok vissza Angyalföldre, vagy bárhová. Gyakran odajönnek hozzám a szurkolók, megveregetik a vállamat és azt mondják: "Géza, bízunk benned, dolgozz nyugodtan, és játszassál minél több fiatalt." ---- – Igazán rendesek… Most minden szép, mert van eredmény, de a szurkoló a vereséget nem bocsátja meg.
– Lehet, én mindenesetre nyugodtan dolgozom, mindenféle félsz nélkül… A játékos különben se lássa az edzőjén, hogy be van tojva, hogy riadt, mert akkor ő is pánikol a pályán. Visszanéztem a Fradi elleni meccsünket, és örömmel láttam, hogy nem szurkolóként viselkedtem, hanem higgadt edzőként. És ez azért jó, mert ha a futballista kinéz a kispadra, ekkor látja, nyugodt az edzője, a nyugalom átragad rá is, és ennek a végeredménye az, hogy tíz év után nyert az Újpest az Üllői úton. Nekem ez azért is volt nagy dicsőség, mert én Vasas-játékosként sohasem győztem a Fradi-pályán, így most már tudom, milyen nyerni a Ferencváros otthonában. A rangadó után a Megyeri úton legalább ezer újpesti gyűlt össze, pezsgőket nyitottak, énekeltek, és a csapatot éltették.
– Ha nem is pezsgővel, de egy jó szóval Lothar Matthäus is megdicsérte, a szövetségi kapitány ugyanis arról beszélt, hogy szerinte a modern futball diadalmaskodott…
– A Fradi elleni meccs után személyesen is beszéltem a kapitánynyal, aki rendkívül szimpatikus ember, és aki úgy közelített felém, mintha már régóta ismernénk egymást. Először is gratulált a győzelmünkhöz, és azt mondta, többször látta az Újpestet azóta, amióta Magyarországon van, és hozzátette: tetszett neki a játékstílusunk, hogy tudtak küzdeni a játékosaim. Mesélt a múltjáról, arról a korszakról, amikor az Interben futballozott, és hogy Giovanni Trappatonitól mennyi mindent tanult… No, csak azt akarom ezzel mondani, hogy Lothar Matthäus igazi partnerként, szó szerint is edzőkollégaként kezelt.
– Jó, hogy ezt mondja: az édesapja, Mészöly Kálmán hogyan kezeli önt?
– Nagyon kritikus, de sokat segít. Ott van szinte minden mecscsünkön, ül a lelátón, és ő is edzőként figyeli az eseményeket. Ha most azt mondom, hogy a Fradi elleni győzelemben az apám is benne van, akkor az sokat elárulhat a kapcsolatunkról… Felhívta a figyelmemet néhány olyan apróságra, amit hasznosítani tudtam a taktikában, így aztán igazán hálás vagyok az öregnek.
– Az édesapja éppenséggel volt az edzője is, így hát pontosan tudja, milyen nagy tekintélye volt az öltözőn belül. Nos, tudom azt, hogy ön tegeződik a játékosaival. Nem fél, hogy a többségében fiatal újpesti futballistákkal gyorsan "elszaladhat a ló"?
– Szép lenne, ha egy edző tekintélye ezen múlna. Ne féltsen engem, ne felejtse el, a Mészöly-vér, a csibészség bennem van, de minek játsszam az eszem bárki előtt, minek adjam elő az öltönyös, komoly edzőt, amikor nem ilyen vagyok? Juhár Tamással és Erős Károllyal annak idején együtt játszottam a Vasasban, és Véber György jelenléte rendkívül fontos a számomra, hiszen ő még arra is képes, hogy a háborgó nézőket egy halk szóval lecsillapítsa. Fantasztikus, mennyire szeretik Gyurit… ---- – Ha már a tekintély… Mi a véleménye a nagy tehetségnek kikiáltott Sándor György esetéről. Ô ugyebár fiatal játékos, aki játszott néhány jó meccset, rúgott három gólt, és lám-lám, a hírek szerint már sztárként viselkedik, azaz csak akkor írja alá a szerződését, ha az ő igényei teljesülnek. Hogyan fordulhat ilyesmi elő ma az újpesti öltözőben?
– Bármelyik öltözőben megtörténhet ugyanez. Sándor György nem várta ki a saját idejét, ő most akart mindent megkapni. Sajnálom ezt a helyzetet. Mi nem tudjuk teljesíteni az ő követeléseit. De Újpesten éppen most jutott el oda a klub az anyagi nehézségek közepette, hogy a fizetések a csillagok közül szépen leszállnak a földre. Ez a jövő útja.
– Jó végszó: a jövő. Mit gondol, meddig tart ez a lendület, illetve, valóban úgy gondolja, hogy akár bajnok is lehet az Újpest, továbbá mi lehet az ön sorsa a Megyeri úton.
– Na, igen… Álmodozom arról, hogy meg sem állunk az első helyig, de egyelőre csak azt kell megvalósítani, hogy verjük meg az MTK-t… Ami engem illet: fél évre szól a szerződésem, de már tárgyaltunk a hosszabbításról. Jól érzem magam a Megyeri úton, szeretnék bajnokcsapatot faragni az Újpestből. Most mondjam azt, hogy már az idén?… ---- "Féltettem a fiamat, de nem azért, mert gyáva gyerek lenne, csak hát Mészöly névvel Újpesten nem könnyű beilleszkedni. Felesleges volt az aggodalmam, mert Géza a maga elegáns modorával ezt az akadályt könnyedén vette. Sajnáltam akkor, mikor az első hazai meccsen a Siófok ellen kikaptak, de egyben meg is nyugodtam, mert senki sem bántotta. Ami pedig a folytatásban történt, azelőtt le a kalappal. A fiam bátran nyúlt a fiatalokhoz, és olyan játékstílust teremtett meg Újpesten, amelyet még Lothar Matthäus is megdicsért. Ôszintén szólva, soha sem hittem volna, hogy öreg fejjel
Újpest-drukker is leszek, de hát ez van… "

Mészöly Kálmán
korábbi szövetségi kapitány