Rovatunkban, a Nemzeti Sport Ötösben az őszinte véleményeket olvashatják. Egykori klasszisok, edzők, szövetségi kapitányok, vezetők, sőt adott esetben más sportágak képviselői is szót kaphatnak itt, ha markáns véleményük van a magyar labdarúgás aktuális eseményeiről. A lényeg tehát az, hogy kommentáljuk a honi futball történéseit, a hét legvisszhangosabb híreiről kérdezzük vendégeinket, akik időnként komolyan, máskor tréfásan minősítik a mai magyar futballvalóságot.
"Demján Sándor, a Magyar Labdarúgóliga elnöke határozottan leszögezte: a bundaügynek lesz következménye. Azaz valaki bűnhődik, és a nyomozás dönti el, hogy a bundára felbújtókkal vagy a közvéleményt félrevezetőkkel szemben lép fel keményen a liga. Az elnök azt mondta: lehet, olyan ez, mintha fakarddal harcolna géppisztolyok ellen, de nem történhet meg az, ami a nyolcvanas években, amikor a szőnyeg alá söpörték a bundaproblémát."
Mezey György: – Egy félreértésről: akkor nem a válogatott érdekei miatt szakadt meg a nyomozás, hanem azért, mert napok alatt kiderült, több száz gyanúsított van, az ügyek viszanyúltak legalább tizenöt évre, és az illetékesek úgy vélték, nem jó megoldás az első tíz embert megbüntetni, a többit futni hagyni. Vagy mindenkit bíróság elé állítanak, vagy senkit, de annyian keveredtek bele, hogy nem volt sem idő, sem energia végigvinni az ügyet. A vége az lett, hogy Sallai Sándort kinyírták, a többi pedig röhögött a markába. A gyanúsítottak tömegéről csak annyit: ezerkilencszáznyolcvannyolcban a vizsgálótiszt arra kért, írjam össze az összes embert, aki szóba jöhet a Málta ellen készülő keretbe… Legalább száz nevet felírtam, a tiszt pedig kihúzgálta őket: ez mehet, ez nem mehet. Nyilasi Tibor: – Szomorú, hogy ilyen véget ér a bajnokság, bevallom, engem már fárasztanak ezek a hírek, maradjunk anynyiban: szeretném hinni, hogy senki sem akart bundázni. Hajdú B. István: – Egyetértek Demján Sándorral, vagy bundázni akartak, vagy valaki nem mondott igazat. Többek között morális válság is van a magyar futballban, de ezen következetességel, akarattal lehet segíteni. Csank János: – Felfújt ügy ez, hiszen nem volt bunda, talán másképpen kellett volna megoldani, de így biztosan nem marad el a retorzió. Én hosszú évek óta nem láttam bundameccset itthon. Szántó Imre: – Tisztességes, alapos, de legfőképpen gyors eljárást kívánok a ligának, ha fél évig elhúzódik az ügy, jönnek a fagyok, és elengedhetetlen szükség lesz bundára.
"Nyolcvanhét év, az élvonalban lejátszott 89 idény után búcsúzik az első osztálytól a Kispest-Honvéd FC. A klubot két tulajdonos, a csapatot hat edző irányította ebben a bajnokságban. Kovács Attila a ZTE elleni mérkőzés után a gépkocsiját megállító drukkereknek azt ígérte: marad Kispesten, és visszajuttatja a piros-feketéket a legmagasabb osztályba."
Hajdú B.: – Az ember szíve fáj, hogy Bozsik József, Tichy Lajos, Détári Lajos – hogy csak három korszak nagyjait említsem – csapata kiesik, de a hat edző jól példázza azt a kapkodást, amely a klubot jellemezte. Kiderült számomra, hogy nem a nevek számítanak, szerintem például Siófokon nincsenek lényegesen jobb képességű futballisták, ám az a gárda a felsőházba került, és teljesítményével elérte, hogy a szponzorok mellé álljanak. Nem véletlen. A legfurcsább helyzetben a ZTE edzője, Bozsik Péter lehet, aki győzelemre vezette csapatát, ezzel elérte, hogy az édesapjáról elnevezett stadionban jövőre másodosztályú meccsek legyenek. Nyilasi: – A klubot sajnálom, akárcsak a Vasas esetében. Ugyanazt mondhatom, amit tavaly, annyi szép emlék, barát, felejthetetlen kettős rangadó köt ehhez a klubhoz is, hogy nehéz beszélni a kiesésről. Azonban az elmúlt években tapasztalt káosz egyre jobban eluralkodott, és viszszasírják a boldog békeidőket, amikor Komora Imre irányított. Szántó: – A Taurus-üggyel indult meg a klub a lejtőn, a mostani tulajdonos, a váltó utolsó tagja volt a befutó (vagy inkább kifutó?), de elődeit ismerve egyenes út vezetett a másodosztályba. Mezey: – Magam egy válságos időszakban már voltam Kispesten, akkor vállaltam el a csapatot, amikor még nem lehetett tudni, bentmarad-e az élvonalban az osztályozón. Halkan hozzáteszem, egy év múlva elsők lettünk, és az olasz bajnok Sampdoriával nagy csatát vívtunk a Bajnokok Ligája legjobb nyolc közé kerüléséért. Magam becsülök mindenkit, aki tenni akar a klubért, és remélem, ez a nagy múltú egyesület lesz még meghatározó a magyar futballban, ugyanakkor a pesti csapatok agóniáját látva kétlem, hogy ez megtörténik. Csank: – A hírben szereplő számok is azt mutatják, törvényszerű volt a bukás. A szakma jelentősége megkerülhetetlen, ezzel az állománnyal nem kellett volna kiesni.
"A Szabadalmi Hivatal honlapjáról kiderült: a ZTE címerének használati jogát nem a klubot működtető részvénytársaság, hanem a csapat egyik futballistája védette le, néhány nappal később a klub is kérte, az emblémát védjegyként vegyék nyilvántartásba. A tavalyi bajnok közleménye szerint senki nem védette le a logót, híreink szerint azonban a klub megegyezett ebben az ügyben játékosával."
Csank: – Meglepő, hogy a klub nem gondolt erre, miként az is, hogy egy futballistának erre is kiterjed a figyelme. Mezey: – Élelmes játékos, aki gondol a jövőjére, de tartok tőle, azok súgtak neki, akiknek kötelességük lett volna inkább a klub figyelmét felhívni erre a lehetőségre. Ha megegyeztek, akkor a klub úgy érezheti, a tanulópénzt meg kell fizetni. Hajdú B.: – Most éppen Manchesterben vagyok, megnézem, érdekel-e még itt valakit a ZTE-címer. Bár, ha belegondolok, az egerszegiek innen logó, bocsánat, lógó orral távoztak. Nagyra értékelem, hogy valaki más védjegyére is figyel, magam néha a saját logómat sem tudom levédetni. Nyilasi: – Szemfüles futballistákra a pályán is szükség van. Azt hiszem, most már a nagycsapatok is gyorsan észbe kapnak, ha eddig nem tették. Szántó: – Minden játékosnak gondolnia kell a jövőjére, és dicséretes, ő még lát fantáziát ebben a csapatban, ezek szerint bízik abban, hogy lesz olyan értéke a címernek, mint tavaly ilyenkor.
"A Ferencváros jogi lépéseket tervez az Üllői úti stadiont működtető Sportfolió Kht. ellen. Az FTC szerint kártérítési felelősség hárul a társaságra, mivel az edzőpálya közvetlen közelében lévő korlátnak ütköző Sowunmi Thomas nyílt sípcsonttörést szenvedett, és legalább fél évig nem játszhat."
Nyilasi: – Attól függetlenül, hogy jogilag most éppen kit terhel a felelősség, az edzőpálya évek, évtizedek óta balesetveszélyes, de még bent, a stadionban is olyan közel vannak a reklámtáblák, a kerítések, hogy ott is bármikor előfordulhatna súlyos sérülés. Drukkolok Sowunminak, hogy mihamarabb visszatérhessen a pályára. Mezey: – A sajnálatos baleset felhívta a figyelmet a stadionok tulajdonjoga körüli abszurd helyzetekre. Ha egy pályát ki akar valaki bérelni mondjuk bemutató edzésre, akkor egy központon keresztül, bonyolult és hosszas procedúra után érheti el a célját. Vicces ez az egész, bár senkinek nincs kedve nevetni rajta. Valahogy érdekeltté kell tenni a klubokat a saját stadionjuk működtetésében. Szántó: – Minden jót kívánok Sowunminak, de egy jó formában lévő játékos talán elkerülhette volna a balesetet. No, de ne menjünk el rossz irányba, ha elítélik a kht.-t, legközelebb a lyukat rúgó, emiatt a bokáját kificamító csatár beperli a bőrgyárat, mondván, rossz volt a labda. Hajdú B.: – Gyógyulást kívánok Sowunminak, de nekem az a problémám, hogy mindenki tudta, veszélyes az a pálya, mégsem tettek semmit addig, amíg meg nem történt a baj. Miért nem lehet megelőzni egyszer? Csank: – Sajnálom a játékost, az a pálya régóta így néz ki, csak idő kérdése volt, mikor történik valami. Erről az jut eszembe, nálunk még mindig divat, hogy a hálótartó vasakat kívülről erősítik kapufára, ha a kapus véletlenül nekiesik, nagyon súlyosan megsérülhet. Erre sem figyel senki, amíg valaki össze nem töri magát.
Nagyot lépett Király Gábor – a róla elnevezett sportlétesítmény valódi otthona lehet a mozgást kedvelô szombathelyieknek (Fotó: Meggyesi Bálint)
"A hét végén megnyílik a Király Sportlétesítmény Szombathelyen. A magyar válogatott kapus, Király Gábor tulajdonában lévő területen a korábban gazzal benőtt egykori pálya helyén új öltözőépület, nagy- és több kisméretű futballpálya mellett kosárlabdázni, kézilabdázni, teniszezni is lehet. A beruházásról a kapus csak annyit mondott, ennyivel tartozott a sportnak és szülővárosának."
Szántó: – Király! Az övé okosan felépített karrier, és ha senki sem akar ott futballozni, az unióban komoly értéke lesz a határközeli területnek. A szombathelyiek büszkék lehetnek a kapusra. Mezey: – Ez maga a csoda ebben a nyomorult magyar futballvalóságban. Király Gáboré a példa, miként lehet új szellemiséggel, külföldön szerzett tapasztalatokkal és egy kis tőkével tenni a futballért. Csak köszönet és elismerés jár érte, remélem, egyszer itt indul majd be a Király-kapusiskola. Csank: – Ragyogó ötlet. Hogy jó üzlet-e, az később derül majd ki, de az már most mindenki számára nyilvánvaló, hogy Király milyen ember. Félig komolyan azt is mondhatom, különösen szerencsés, hiszen ha elfogy a pénze, nyugodtan kölcsönkérhet a remekül kereső kapusbarátjától, a nálunk védő Németh Gábortól. Hajdú B.: – Király mindig felsőfokban beszél szülővárosáról, de remélem, profitot is termel a létesítmény, mert ez azt jelenti, hogy a szombathelyiek kihasználják a lehetőséget, és jól érzik magukat kedvenc kapusuk pályáján. Nyilasi: – Sok klasszis bizonyította már, hogy nem felejti el, honnan indult, és főleg a szegény körülmények között felnőtt sztárok fordítanak az általuk megkeresett pénzből nem is keveset a gyerekekre, a futballra. Ha jól tudom, a Juventus játékosa, Edgar Davids focisulit nyitott, és más ilyenekről is lehetett hallani, most Gábor csatlakozott e szupersztárok sorába. Nagyon nemes gesztus ez, sokan példát vehetnek róla.