Kissé meglepődtünk, amikor a meccs végén a két edző értékelte a látottakat. Mert korábban többnyire azt tapasztalhattuk, hogy a nézők végigülnek egy botrányosan rossz mérkőzést, amit aztán a szakemberek az egekig magasztalnak. Most azonban számunkra tűnt úgy, hogy nem is volt ez olyan rossz előadás, ám Duró József és Komjáti András egyaránt gyenge produkcióról beszélt.
Hrutka János (balra) próbált segíteni a kispesti csatároknak, de nem tudott gólt szerezni
Hrutka János (balra) próbált segíteni a kispesti csatároknak, de nem tudott gólt szerezni
Lássuk csak kissé részletesebben: gól ugyan nem született, de sok-sok helyzetet alakított ki a két csapat, ráadásul az egy percig sem volt vitás, hogy mindkét fél győzelemre játszik – a Kispest muszájból, a Sopron felszabadultságból. Akartak, mentek előre a játékosok, ám mivel rengeteget hibáztak, igazából nem volt élvezetes a meccs – izgalmas, az igen. Nagy kár, hogy elsősorban mégsem a sok helyzetről, a szép védésekről marad emlékezetes az összecsapás, hanem a lefújás előtt megesett kiállításözönről. Hogy igazán objektívak tudjunk lenni, a szituáció felidézésénél megnéztük a televízió felvételét is. Nos, e szerint a 88. percben Torghelle Sándor és Mladen Lambulics rajtolt a labdára, ami a soproni játékosról az oldalvonalon túlra pattant, amikor Torghelle kissé meglökte ellenfelét. A bíró bedobást ítélt, Lambulics viszont – vélhetően időhúzási szándékkal – a földön maradt. Eddig semmi különleges nem történt (a szimulálást már megszoktuk…), de Torghellének érthetően sietős volt, így ellenfele hóna alá nyúlt, hogy kiráncigálja a pályáról. Mivel nincs benne a szabálykönyvben, hogy akár szimulálás esetén is szabad lenne valakit kihajítani a játéktérről, a kispesti csatárnak ekkor járt volna a sárga lap. Lambulicsnak pedig teljesen jogosan villant a piros, amikor felállt, és mellbe lökte Torghellét. Az megint más kérdés, hogy a megtaszajtott játékos vajon miért játszotta el a nagy halált. Persze, ha nem is Torghelle védelmében, de megjegyezzük: a mezőny 99 százaléka eljátszotta volna… Torghelle hanyattesése után rögvest összeugrott a két csapat. Lambulics társa, Bojan Lazics a kispesti csatár nyakát ragadta meg (igaz, ő úgy mondta el a történteket, hogy csak rátette a kezét jó barátja, Torghelle Sándor mellére…), az így kétszer is bántott támadó pedig a helyszínre siető soproni kapusnak, Farkas Balázsnak rúgott oda. Ennek megfelelően a tévéből úgy tűnt, mindhárom piros jogos volt – de azért előkerült negyedszerre is a lap, mert az öltözőfolyosón Bárányos Zsolt megsértette a bírót. Holott Drucskó Jánosnak csak a mezőnyben volt egy-két kisebb hibája, a tömegbunyónál tökéletesen döntött.
Bundaügy – cáfolat
Az MTV vasárnap esti, A szólás szabadsága című műsorában is téma volt a bundaügy. Friderikusz Sándor kérdésére a kispesti Hamar István, akinek játékengedélyét visszavonta a liga, tagadta, hogy a mérkôzés befolyásolására akarta rábeszélni a fehérvári Pomper Tibort. A műsorban szintén nyilatkozó Pomper is azt állította, hogy Hamarral csak privát ügyekrôl beszélgettek, vesztegetésrôl szó sem volt. Az a műsorból már nem derült ki, hogy ha nem történt törvénytelenség, a fehérvári játékosok miért szóltak vezetôiknek, hogy csalásra bíztatták volna ôket a kispestiek…
Nem illendő dolog tehát a játékvezetésre fogni, hogy a Kispest ilyen szörnyű helyzetbe került. Bár a hazaiak idegállapota talán érthető, mégis valamivel több higgadtság kellett volna, és akkor a következő, még mindig nagyon fontos fordulóban játszhatna Bárányos és Torghelle is – igaz, a felfüggesztett Hamar István akkor sem. A Honvéd szurkolói nem is értik, hogy mi ez a bizonyíték nélküli példastatuálás. Mondjuk, ezt kissé közvetettebb formában kérdezték meg tőlünk: egy bajuszos sporttárs betörte a sajtópáholy ablakát, és a lyukon keresztül fröcsögte, hogy ezt is írjuk meg. Jó, megírtuk. Az más kérdés, hogy a szilánkokból a nyitott ablak túloldalán álló szurkolótársára is hullott bőven, aki kijelentette, hogy 25 év után többet nem megy ki a Bozsik-stadionba. Újra kisebb lett tehát a Honvéd-tábor, köszönjük, bajuszos úr…