Amikor szabad a pálya

A Magyar Labdarúgóliga közgyűlésén Demján Sándor elnök elmondta: a magyar labdarúgás továbbra sem piacképes, piaci értéke pedig csökken, az általános gazdasági válság kihat a futballgazdaságra is. Az elnök szerint sem klub, sem válogatott szinten nem tapasztalható előrelépés, a honi klubtulajdonosok ugyanis elsősorban még mindig inkább szurkolók, mint szakmai befektetők.

Mezey György:

Mezey György: – Nehéz vitatkozni ezzel az állásponttal, igaz, nem is szeretnék, a helyzet világos és egyértelmű. Hozzátenném, a szakmai előrelépés záloga egy olyan menedzsment kialakítása lehetne, amellyel az edzőt olyan miliő venné körül, amely egyelőre nem adott.
Nyilasi Tibor: – Egyetértek. Demján Sándor, mint befolyásos üzletember nyilván jól látja a gazdasági kérdéseket. Mi pedig régóta szajkózzuk, hogy vezetői válság van a magyar futballban, és mintha ezt Demján úr is egyre tisztábban látná.
Hajdú B. István: – Abban igaza van Demján Sándornak, hogy nálunk nincs piacképes futball: ahol van labdarúgás, ott sem koncert, sem diszkó, sem egyéb nem lehet rivális. És hogy ez a helyzet, azért szembeszökő, mert most már piaci alapokon működne a sportág, de nálunk a futball nem tudja eltartani magát. Ahhoz, hogy valaki befektető legyen, óriási érzelmi elfogultság kell.
Szántó Imre: – A diagnózissal egyetértek, a gyógymódban biztosan megoszlanak a vélemények, szerintem sebészkésre van szükség. Itt vágni, pontosabban kivágni kell.
Détári Lajos: – Sok igazság van abban, amit Demján Sándor mondott. Ami szerintem nagy baj, hogy nem megfelelő a futball népszerűsítése, csak a botrányokról hallani, és ilyen légkörben nehéz dolgozni. Tudom, hogy nem könnyű, de kicsit lehetne pozitívabb a hozzáállás. Azt sem tudom, a liga vezetői mennyire néznek magukba, és hogyan látják: ők vajon mindig mindent jól csinálnak?

Súlyos sérüléseket szenvedett edzés közben Bebtó Zoltán, a Tour de Hongrie kerékpárosverseny 1997-es győztese. A ferencvárosi színekben versenyző sportolót Újpesten támadták meg, az arca és a szeme is megsérült, de talán a műtétet elkerülheti. A támadás miatt ki kell hagynia a sydneyi Világkupát, amelyen olimpiai kvótát szerezhetett volna. Két nappal a biciklist ért ütések után a lila-fehér szurkolók kifütyülték a Simon Tibor halálának évfordulójára szervezett gyászszünetet.

Nyilasi: – Elkeserítő, ezt nem is lehet ragozni. Nem csoda, ha ilyen jelenségeket látva Demján Sándor is kifakad. Fájó szívvel mondom, de soha nem értjük azt, amit a múlt héten láttam a tévében. És nem a színvonalról, a körítésről, a morálról van szó. Ronaldo három góljával tönkretette a Manchester álmait, de amikor lecserélték, az angol közönség vastapssal ismerte el, köszönte meg, hogy az ő és csapata játéka felejthetetlen élményt szerzett számukra – mondom, a kedvenc csapatuk kárára. A meccs végén pedig a két edző egymást átölelve ment az öltözőbe.
Mezey: – Sokadszor nyomatékosítom: ezeknek az embereknek semmi közük a futballhoz! Nem szeretik azt, csak odacsapódtak, ahol még mindig büntetlenül lehet balhézni.
Détári: – Ezek a hírek nem sportlapba, hanem a Kék fénybe valók. Változnunk kellene ezen a téren is.
Hajdú B.: – Nincs kedvem viccelni. Hát hol élünk? Ilyen megtörténhet Európában? Fütyülni a gyászszünet alatt, nem tudom elképzelni, hogy ez boldogságot jelent egészséges, normális embernek? Arról nem beszélve, hogy néhányan gyorsan elfelejtették, az újpesti játékosok is ott virrasztottak Simi halálos ágyánál.
Szántó: – Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor az országúti versenyzők keze ügyében volt a pumpa? Azt pedig, hogy kifütyülik a megemlékezést, ép ésszel felfoghatatlan, ez nem minősíthető.

Lemondott Szabó András, az Újpest vezetőedzője, miután csapata hazai pályán kapott ki 3–0-ra a Debrecentől. A mérkőzés közben a hazai drukkerek elindultak hazafelé, majd meggondolták magukat, és a találkozó után késő estig várták a játékosokat és az edzőt. Szabó András utóda Sarlós András lett, de a hírek szerint csak nyárig, állítólag ősztől Csank János vagy Egervári Sándor lehet az új tréner.

Détári: – Sajnálom, hogy barátom, Szabó András erre a döntésre kényszerült, nem elsősorban az ő hibája, hogy így szerepelt a csapat. Bízom abban, hogy hamar talál magának munkát, mert az egyik legtehetségesebb fiatal edzőnek tartom.
Szántó: – Olvastam, hogy négy év alatt öt edző dolgozott Újpesten. Most a vezetőket kellene négy év alatt öt helyre eladni, és rájönnének, a pénz nem minden.
Hajdú B.: – Pontosítsunk: a szurkolók kisebb része indult haza, a nagyobbik fele ki sem ment a stadionba. Szabó András szimpatikus volt, mindig elismerte, ha rosszul játszottak, és egy ilyen eredmény után karakán edzői jellemvonás felajánlani, hogy csinálja más.
Mezey: – Úgy el sem lehet kezdeni a munkát, akármennyi van hátra a bajnokságból, ha esély sincs rá. Sarlós András maradhat, mert tehetséges ember, hiba lenne kihagyni azt a számításból, hogy ő maradjon a kispadon, ha őt elfogadják a szurkolók, vannak eredmények, vagyis láthatóan tartalmas a munkája. Remélem, Szabó Andris nem törik meg, inkább egy tanulási folyamat részének tekinti azt, ami az utóbbi napokban vele történt.
Nyilasi: – Ha nincs eredmény, a szurkolók haragja az edzőn csattan, ráadásul a lilákat bosszantja, hogy az Újpest vergődik, miközben a Fradi menetel. Szabó Andris jó barátom, csak a régi mondást idézhetem: akkor leszel igazán jó edző, ha már elküldtek valahonnan.

Születésnapi ajándék: a negyvenéves Détári Lajos az NB I B-s Lombard FC Haladás edzője lett. Détári Glázer Róbertet váltotta, és kijelentette: a vezetőség nem mondta ki, hogy fel kell jutni, de ő mindig a legtöbbre törekedett.

Détári: – Természetes, hogy elvállaltam a nagy múltú csapat irányítását, és igyekszem tudásom legjavát adni. Ha a tabellára és a hátralévő mérkőzéseinkre nézünk, akkor szerintem van esély feljutni, bár a srácoknak azt mondom, ők ne számolgassanak, csak a következő feladatra koncentráljanak. Egyértelműen azt szeretnénk elérni, hogy a szurkolókat visszacsalogassuk, hiszen ebben a térségben nagyon szeretik az emberek a futballt és a csapatot.
Hajdú B.: – A tekintéllyel nem lehet gond, azt mindenki tudja, milyen futballista volt Döme. E patinás klubnak nem is lehet más célja a másodosztályban, csakis a feljutás. Hogy milyen edző lesz belőle, az majd kiderül, de emberileg jelesre vizsgázott, amikor az első siker után azt mondta: ehhez bizony Glázer munkája kellett.
Nyilasi: – Kívánom, hogy váltsa valóra az álmait. Kispesten szerintem már bizonyított, és helye van az első osztályban dolgozó edzők között, vele csak színesedik az edzői paletta.
Szántó: – Az igazi ajándék, hogy új csapatával az első meccsét megnyerte. Egy fiatal edzőnek kitűnő lehetőség ez tapasztalatot gyűjteni, okosan teszi, hogy nem válogat a lehetőségek között, és szépen halad előre, egyszer még szövetségi kapitány lehet.
Mezey: – A tiszteletkörök, a születésnapi jókívánságok mellett hadd mondjam: végre! Elég volt már a vietnami három hónapos munkából, a Nagyváradból, és az ehhez hasonló felkérésekből. Az a legjobb, ha Lajos itthon dolgozik, a magyar futballnak szüksége van rá, és neki is a magyar futballra.

Döntött a ZTE vezetősége, és a klub nem újítja meg Bozsik Péterrel a nyáron lejáró megállapodást. Az ok: a csapat idén nem került a felsőházba, és a kitűzött célt sem érte el, vagyis a csapat idén nem indulhat nemzetközi kupában, ezért a szponzorok elégedetlenek. A zalai szurkolók több mint nyolcvan százaléka szerette volna, ha marad az edző, és a drukkerek azt kérdik: vajon találnak-e olyan edzőt, aki még egyszer bajnokcsapatot csinál Egerszegen?

Mezey: – Nem szeretek edzőváltást kommentálni, ezt mindig a klub belügyének tekintem. Valami azonban azt súgja, az igényekkel baj van. A csapat bajnok lett, ősszel mégsem játszhatott otthon, az átépítés zűrzavaros helyzetet teremtett, és csalódnék, ha azt várnák: a következő tíz évben hatszor bajnoknak kell lennie a ZTE-nek. Bozsik Pétert nem féltem, van jövője, és a sajtóháttere is megfelelő.
Nyilasi: – A futballdicsőség is olyan, hogy nehezebb megszerezni, mint megtartani, és senki nem felejti el a zalai szurkolók közül, hogy milyen káprázatos hangulat vette ott körül a futballt egy évvel ezelőtt. Meglehet, a játékosok nem tudták feldolgozni a sikert, magam is átéltem, milyen nehéz egy bajnoki cím után motiválni a futballistákat. Nem jóllakottságról van szó, hanem egyfajta biztonságérzetről, amely a teljesítmény rovására mehet.
Hajdú B.: – Felelősségteljes döntést hoztak a zalai vezetők, még ha ezzel nem is értek egyet. Kizárt, hogy Bozsik Péter tavaly kiemelkedően jó edző volt, idén pedig alkalmatlan. Nem csak edzői hibák vezettek az alsóházhoz. A ZTE úgy szerepelt, ahogy általában szokott, régebben természetes lett volna a hetedik hely, csak most a bajnoktól számít kudarcnak.
Détári: – Ez benne van a futballban, Péter a Vasasban is letette a névjegyét, a ZTE csapatából bajnokot csinált, nyáron újabb lehetőséget kap, ebben bizonyos vagyok, és ahhoz is sok sikert kívánok neki.
Szántó: – Az üde színfolt, hogy előre tisztázták, nem dolgoznak tovább. Így a klub is nyugodtan kereshet utódot, Bozsiknak is van ideje tárgyalni azokkal, akik érdeklődnek iránta, ez korrektebb eljárás, mint hitegetni a másikat. A kulturált elválásban benne van, ahogy az egyik vezető mondta, hogy egyszer még dolgozhatnak együtt. Egy edző büszke lehet arra, ha a szurkolók ennyire ragaszkodnak hozzá. Hogy mikor lesz bajnok a ZTE? Vegyék fel a kapcsolatot az MTK-val, mert a tavalyi aranyhoz azért e csapat látványos tavaszi mélyrepülése is kellett.