Amikor szabad a pálya

Duró József lett a Kispest-Honvéd új edzője – ő az ötödik, aki ebben a bajnokságban betölti ezt a pozíciót, ebből négyen A-licenc nélkül dolgoztak. Kovács Attila tulajdonos a Békéscsaba ellen elszenvedett vereség után mondott fel Ôze Tibornak, aki elárulta: máskor jobban megválogatja közvetlen munkatársait, mert segítői közül nem mindenkin érezte a kellő elszántságot. Duró első intézkedéseként a Kovács által a keretből kitett Bárányos Zsoltot és Borgulya Istvánt visszahívta a csapathoz.

Füstölgô szurkolók, homályos jövôkép – bent marad, megmarad a Kispest? A csapat új edzôvel próbálja elkerülni a nagy égést

Mezey György:

Füstölgô szurkolók, homályos jövôkép – bent marad, megmarad a Kispest? A csapat új edzôvel próbálja elkerülni a nagy égést

Mezey György: – A magyaros tradícióknak megfelelően nem meglepő, hogy a rossz eredmények hatására edzőt cseréltek. Az viszont, hogy hosszú évek óta a kudarc oka kizárólag a hülye edző lehet, katasztrófa. A ligának át kell gondolnia, miként szerezhet érvényt a szabályoknak, hiszen hallgatólagosan beleegyezik, ha megfelelő képesítés nélküli edzőt alkalmaznak. Ôze Tibort nem értem, most jön rá, hogy nem megfelelő segítői voltak? Ha a Csank János, Vass László, vagy az Egervári Sándor, Kenyeres Imre évek óta jól működő kettősre gondolok, akkor látható, hogy a sikeres edzők úgy dolgozhatnak nyugodtan, ha társukban maximálisan megbízhatnak. Duró Józsefnek szurkolok, lehet belőle jó edző.
Nyilasi Tibor: – Kispesten feszült a helyzet, nehéz bármit is mondani, a múltkori sztorizásom is sértett embereket, s bár senkit nem akartam megbántani, hadd kérjek ezúton is elnézést. A szituációról az a véleményem, szinte edző nélkül is összekapná magát egy jó közösség, hogy egy tradicionális klubot életben tartson, mert a keret szerintem van olyan erős, hogy a kiesés szóba se kerüljön.
Csank János: – A licenckérdés izgalmas, hiszen nem mi, edzők találtuk ki, hogy a munkavégzéshez erre szükség van, hanem a vezetőség. A Honvéd tulajdonosa tagja az MLSZ elnökségének, de nem érdekli az előírás. Aki szelet vet, vihart arat.
Hajdú B. István: – Hol egy aerobikedző, hol a fizetések nyilvánosságra hozatala jelenti a témát Kispesten, no meg a rengeteg edzőváltás. Egyértelmű, hogy kapkodás folyik, de hiányolom a nyíltságot, Ôze Tibor miért nem mondja meg, kivel mi volt a baja? Duró Józsefnek sok sikert kívánok, no meg azt, hogy becenevére utalva a bajnokság végén csak ő, és ne a tulajdonos legyen "Durci”.
Szántó Imre: – Ha normális körülmények között egy fiatal, egykori válogatott játékosból edző lesz, az örömteli, de a mostani helyzetben féltem Durót, hogy élvonalbeli karrierje kudarcokkal indul. Az meglep, hogy a segítőkkel baj van, ahogy én látom, ez a poszt kissé túlmisztifikált, a munkatársak labdát hoznak vissza és bójákat cipelnek. Érdekes, hogy már ebben a pozícióban is gondok vannak, szerintem ezt egyszerűbben is meg lehet oldani, nincs szükség túl nagy stábra.

Bicskei Bertalan, a tavasszal várakozáson felül szereplő (hatból öt mérkőzést megnyerő) Videoton trénere bejelentette: legkésőbb a nyáron elhagyja Székesfehérvárt, sőt, nem kizárt, hogy az edzősködéssel is felhagy. A hírek szerint a döntés hátterében az lehet, hogy az edző két játékosát megbüntette, ám a vezetők Bicskei háta mögött másképp határoztak.

Szántó: – Számomra döbbenetes, hogy a klubvezető a bejelentéskor értesül arról, mit akar a vezetőedző, aki azért a futballcsapat meghatározó alakja. Egy gazdasági társaság hogyan működhet úgy, ha az egymás mellett élők ennyire nem tudnak a másik elképzeléseiről? Bicskei Bertalan aligha szakad el a futballtól, videokazettát adott ki, szakkönyveket ír, és ha ennél marad, legyenek olyan sikerei, mint a gyakorlati munkában.
Mezey: – A vezetők tagadták a történteket, de nincs okunk kételkedni Bicskei szavában, az ő aspektusából érthető, miért döntött így. Szerintem más, neves élvonalbeli csapatnál lesz még ő edző.
Nyilasi: – Kíváncsi vagyok, az általam nagyra tartott szakembernek mik az indokai, furcsa látni, hogy Berci ennyire elkeseredettnek tűnik.
Csank: – A háttér ismerete nélkül nehéz állást foglalni, de az edzőnek joga van elmennie onnan, ahol szerinte nem megfelelőek a körülmények.
Hajdú B.: – A legfontosabb kérdés: miért? Ha úgy egyeztek meg, hogy a büntetés az edző feladata, akkor megértem Bicskeit, de Kovács Attilához fűződő viszonyát ismerve nem lepne meg, ha az ősztől Kispesten dolgozna. Kívülről úgy tűnt, a csapat és az edző egymásra talált, jöttek az eredmények, lehetett nyugodtan dolgozni, szóval, szerintem az emberek kíváncsiak lennének az indokokra.

Komjáti András, a Matáv Sopron edzője a pálya közepén reklamált a Dunaferr gólja után, mert a játékvezető felülbírálta asszisztensét – a televíziós felvételek szerint Kassai Viktornak igaza volt, amikor megadta Lengyel Ferenc találatát. A kiállított edző a találkozó után elnézést kért viselkedéséért.

Nyilasi: – Bármit mondok, rám sütik: bagoly mondja verébnek! Nekem is voltak rossz pillanataim, és tudom, csak az értheti meg, mit él át az edző, aki maga is ült a padon. Az igaz, hogy azért uralkodnunk kell magunkon.
Szántó: – Lám, ez a futball még egy nyugodt, kiegyensúlyozott embert is kihoz a sodrából, a bajnokság őrli az idegeket, és az indulatok néha eluralkodnak. Ilyen előfordul, bár ahogy nézem a Bajnokok Ligája-meccseket, az edzők rezzenéstelen arccal viselik a bírói bakikat, pedig tét ott is van.
Csank: – A stressz válthatta ki, talán arra számítottak a soproniak, hogy a Dunaferr ellen könnyű győzelmet aratnak. Andrást ismerve ez csak véletlen lehet, egyszer szerintem el lehet nézni egy ilyen botlást, még ha valóban nem is nézett jól ki a jelenet.
Hajdú B.: – Civil a pályán helyett "Malac” a pályán. Ha előtte megkérdezik, melyik edző szalad be, talán tizenkettediknek mondtam volna Komjátit. Éppen azt vetették a szemére, hogy túlságosan halvérű, de most igencsak belelendült. Legközelebb egy csere után a bíró megy majd ordítozni a kispadhoz, hogy ember, miért őt viszi le, amikor olyan jó futballista?
Mezey: – Szimpatikus, hogy belátta, hibázott. Amikor láttam, Sylvester Stallone jutott eszembe, olyan dinamikusan, annyi energiával lépett a küzdőtérre, mintha csak egy vérbő akciófilmet vetítettek volna.

Az ebben a bajnokságban lejátszott harmadik örökrangadó sem múlt el kiállítás nélkül, ezúttal Bognár Zsolt kapott piros lapot. A találkozót az emberhátrányban küzdő FTC nyerte, miután a szakemberek által jogtalannak minősített büntetőt Lipcsei Péter értékesítette, míg Illés Béla tizenegyesét Szűcs Lajos hárította, így a zöld-fehérek előnye négy pontra nőtt a kék-fehérekkel szemben.

Szántó: – Nem értem a küldőket, mindig olyan bírók vezetik ezeket a meccseket, akik szakmailag nyilván jók, de a játékosok és a nézők nem nagyon fogadják el őket, mintha szisztematikus munkával azokat választanák, akikkel garantált a botrány. Sajnálom, hogy Hanacsek Attila ítéletei kerültek középpontba, nem Szűcs Lajos parádéja.
Csank: – Élesebb a küzdelem annál, mint ahogy azt a kívülállók hiszik, és időnként a játékosok is túlpörögnek, ezzel együtt ez jó mérkőzés volt. Régen is tévedtek a bírók, csak nem volt ennyi visszajátszás, bár az sem mindig segít, szerintem például az MTK által vitatott esetnél összekoccantották Illés Béla bokáját, még ha gyaníthatóan akaratlanul is. Az emberhátrány nem érződött, ez erénye a Fradinak, kritikája az MTK-nak.
Hajdú B.: – A meccs előtt a zöld és a kék szín a főszereplő, közben a piros, de a kiállítás egy ilyen mérkőzés légkörében benne van. Gera Zoltán esete távol áll a tizenegyestől, viszont úgy érzem, Szűcs hárítása igazi bravúr, mert Illés viszonylag jól lőtt, nem is erőtlenül és a sarok felé, de a Fradi kapusa mentett. A gyanúkról anynyit: ez bundának durva összecsapás volt.
Mezey: – Nem egyszer előfordult már, hogy a kiállítás pluszenergiát szabadított fel a hátrányba kerülőnél: kell az eredmény, de kevesebben vagyunk, és ez extra motivációt jelenthet. Az általam tisztelt Hanacsek Attila lerontotta teljesítményét a Fradinak adott büntetővel, mert az nem volt vitás eset, az egyértelműen nem volt az. Illés pedig mintha Várszegi Gábornak akart volna megkegyelmezni, tőle nem tapasztalható felületességgel végezte el a tizenegyest.
Nyilasi: – A nagy feszültséggel járó mérkőzések máshol is indulatokat kavarnak, és külföldön sem mindig káprázatos a játék az adott bajnokság csúcsmeccsén. A döntő momentum szerintem az, hogy a Fradinak van egy olyan kapusa, aki hosszú idő óta kimagaslik a mezőnyből.

Dombi Tibor, a DVSC-MegaForce játékosa bejelentette, csak a Loki sikere érdekli, nem vágyik külföldre, de még a válogatottba sem. A címeres mezben 35 alkalommal pályára lépő futballista elmondta, azért mondana nemet a meghívásra, mert az az ambíció, amellyel korábban a nemzeti csapatban játszott, már nincs meg benne, ráadásul rengeteg csalódásban volt része a nemzetközi mérkőzéseken.

Mezey: – Ha valaki dolgozott a magyar futballért, és nem csak kibicként hőbörög, akkor szomorúan megérti Dombi Tibort. Pedagógiailag és erkölcsileg is baj van, ha egy labdarúgó ilyen következtetésre jut, de dicséretes, hogy a klubjáért mindenre képes lenne.
Hajdú B.: – A kérdés nem az, Dombi vágyik-e a válogatottba, hanem az, hogy a válogatottnak kell-e a játékos… Azért azt hiszem, ha kijutunk az Európa-bajnokságra, amiért őszintén szurkolok, és Dombit meghívják, az ambíció képes lenne hirtelen megnövekedni.
Nyilasi: – Büszkén mondhatom, hetvenszer voltam válogatott, és bár voltak hullámvölgyek, én mindig nagyon vártam a meghívót. Tibinek van még ideje, nem szabad pillanatnyi rosszkedv, vagy fásultság miatt elhamarkodottan dönteni. Higgyen nekem: gyorsan lepereg a karrier, és az ember utólag bánja a kihagyott lehetőségeket.
Szántó: – Sajnálom, most lehetne jó játékos, hiszen egy kicsit megkopott a gyorsasága, így nem hagyja el mindig a labdát, korábban túl gyors volt, sokszor átszaladt rajta.
Csank: – Sajnálom, ha így érzi. Becsületes embernek, tisztességes sportolónak ismertem meg Tibort, aki szerintem használható játékos, és egyenes jellem: őszintén elmondta, hogy mit gondol.