Egy lány, aki tudja, mit akar

Hogy hogy fér egy ilyen kicsi lányba ennyi bölcsesség, azt nem tudom. De mindössze tizenhét éves, és jobban átlátja a magyar női futball helyzetét és hiányosságait, mint a felnőttek többsége, tele van célokkal, álmokkal, vannak példaképei – így születnek a nagy játékosok. Az NBI egyik nagy reménységével hangolunk a most induló bajnoki szezonra: a Kötényblog Jakab Katával beszélgetett. Vagy leginkább tátott szájjal hallgatta.Hogy hogy fér egy ilyen kicsi lányba ennyi bölcsesség, azt nem tudom. De mindössze tizenhét éves, és jobban átlátja a magyar női futball helyzetét és hiányosságait, mint a felnőttek többsége, tele van célokkal, álmokkal, vannak példaképei – így születnek a nagy játékosok. Az NBI egyik nagy reménységével hangolunk a most induló bajnoki szezonra: a Kötényblog Jakab Katával beszélgetett. Vagy leginkább tátott szájjal hallgatta.

Fotó: Kaszás Bence, divatikon.hu

Muszáj megkérdeznem: hogyan, mikor jutott eszedbe, hogy focizni akarsz? Emlékszel életed legelső focis élményére?

Nem jutott eszembe, mire észbe kaptam, már be voltam állítva negyedik játékosnak a testvéreim közé, hisz így volt meg a 2-2 elleni játék. Az udvaron és a lakásban is nyomtuk, egész nap. Az első edzésre a fiúk között nagyon élénken emlékszem, nyolc éves múltam éppen, ott álltam a pálya szélén, és bámultam őket.

Mit szólt a család, hogy annyi fiú között a lányuk is focizni kezd?

Abban az időben már mindhárom bátyám focizott ott a klubban, közülük kettő most is aktív. Nagyon sokat köszönhetek nekik, és nevelőedzőmnek, Buzsáky Ákos bá’nak - és természetesen a Grund 1986 FC-nek. Ákos bácsi mindig focistaként kezelt, és nem „csak egy lány”-ként.

Nehéz a suli mellett a sok edzés? Nem tapasztaltál olyat, hogy a női focit nem igazán veszik komolyan, amikor mondjuk meccs miatt vagy távol az iskolától?

Nem, inkább nehéz a sok edzés mellett a sulit csinálni (nevet). Úgy nőttem fel, hogy napi két edzésem volt, hisz a Csanádi Árpád Sport Gimnáziumba járok és jártam, ahol a tanítás tízkor kezdődik, így egy reggeli edzés is belefér. Ettől függetlenül elmondhatom, hogy a testnevelőim nem örültek annyira, hogy a focit választom, és nem mondjuk a kézilabdát. Más sportágakat pozitívabban értékeltek.

Láttam videót, ahol fiúk között játszol. Milyen érzés?

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a mai napig legjobban fiúkkal és fiúk ellen szeretek játszani. Nekem az a természetes közegem, és a lányokat kell szoknom még mindig (nevet). Emlékszem, régebben az volt az álmom, hogy ha nagy leszek, fiúcsapatban játszhassak. Persze, azóta tudom, hogy mekkorák a fizikai különbségek.

Értek már negatív élmények ilyen helyzetben, vagy épp ellenkezőleg: a fiúk a tenyerükön hordoznak ilyenkor?

A meccsek előtt előfordult, hogy kérdezgették, mit keres itt egy lány. Amikor felsorakoztunk a kezdéshez, hallottam, hogy suttognak egymás között, és a pálya szélén a szülőknek is furcsa volt. Azután elkezdődött a meccs, és a különbségek eltűntek. A csapattársaim mindig is egyenlő félként tekintettek rám. Később amúgy lett egy lány csapattársam is, így ketten voltunk lányok, és örömömre Pinczi Anitával most is egy csapatban játszom az MTK-ban.

Fotó: Kaszás Bence, divatikon.hu

A nagypályás foci mellett a futsalban is sikeres vagy. Mit ad neked a futsal, hogy az amúgy is nagy terhelés mellett még ezt is bevállalod?

Sérülés miatt egyszer sok időt ki kellett hagynom, közben találkoztam a futsallal. Nagyon sokat segített lelkileg és fizikálisan is a visszatérésben, és nem utolsó sorban az egy-egy elleni játékom fejlesztésében. Arról nem is szólva, hogy nagyon jó és tapasztalt játékosok vettek körül, akiktől rengeteget tanulhattam. Élveztem Várhidi Péter edzéseit és a sikereket is, meg azt, hogy végre játszhattam úgy, hogy sokan szurkolnak a nézőtéren. Átéreztem, milyen lehet külföldön egy játékosnak, és a körülmények miatt kicsit profinak is érezhettem magam.

Minden lehetséges szinten válogatott vagy, voltál bajnok, kupagyőztes. Milyen érzés azt látni, hogy nálad alacsonyabban kvalifikált játékosok világversenyeken játszanak, csupán mert itthon kőkorszaki viszonyok közt kell a nőknek futballozniuk?

Elszomorító a hazai helyzet, de sok olyan játékos játszik itthon, akiről példát lehet venni. Az ő példájukból lehet erőt meríteni. Vannak edzők, akik segítenek a körülmények ellenére is. Másrészt hiszek a munkában, amit elvégeztem: annak egyszer valahol ki kell jönnie belőlem. Hosszan tudnám ecsetelni a hazai és a kinti női foci közötti különbséget, de röviden annyit mondok, hogy ha ugyanazokat a körülményeket biztosítanák itthon, mint kint, akkor a magyar lányok ugyanolyan jók lennének.

Fotó: Kaszás Bence, divatikon.hu

A magyar női válogatott előrébb áll a világranglistán, mint a férfi, a sajtó azonban mintha tudomást se venne egy-egy selejtezősorozatról vagy fontos meccsről. Mit gondolsz, miért?

Nagyon furcsa látni, hogy itthon mintha egy titkos szövetség létezne arra, hogy elhallgassák ezt a sportágat. Persze – sajnos - mi is mindent megteszünk ezért, mert nem szerepelünk annyit, amennyit kellene, azaz a csapatok és a legtöbb női focista is (talán a körülmények miatt) kicsit szégyenlősen áll a dolgokhoz. Alulértékelik saját magukat. De fő ludasnak a sajtót tartom, mert nem kezelnek minket egyenrangúként a férfiakkal, ami külföldön elképzelhetetlen lenne. Talán ha kihívnánk egy meccsre mi, lányok az újságíró-válogatottat, megváltozna rólunk a véleményük! Futsalban szerintem az első ötben is lehetnénk a világon, mint a kézilabdában, de ez sem érdekel senkit.

Mesélj a kanadai kalandodról!

Kanadában egy fél szezont húztam le egy korosztályos csapatban Torontóban. Nagyon szerettem ott lenni, hamar feloldotta az itthoni gátlásokat az a közeg. Nyíltan szeretnek ott minden sportágat és elismerik a sportteljesítményeket, nemtől függetlenül. Sikerült egy kanadai korosztályos első helyet is begyűjtenem és emellett a mai napig tartó barátságokat kötnöm. Kanada mély nyomokat hagyott bennem.

Kata is mély nyomokat hagyott kanadai csapattársaiban, hiányolják

Mik a céljaid, álmaid? Hol fociznál legszívesebben?

Amikor elkezdtem focizni, ahogy mondtam már, olyan közegbe kerültem, ahol nem volt lány vagy fiú focista. Csak focista létezett. Az álmom, hogy egyszer felnőttként is megtapasztaljam ugyanezt. Szeretnék olyan bajnokságban játszani majd, ahol megbecsülik és tisztelik a női labdarúgókat. Ezt fontosabbnak tartom, mint az adott bajnokság helyszínét. 17 éves múltam, lassan majd igazi felnőtt játékossá válok, és mindent megteszek majd, hogy egy jó csapatba kerülhessek külföldön. Persze ehhez sok minden kell, többek között egy nagy adag szerencse is.

Kik a példaképeid, mivel motiválod magad, ha néha lemerül az elem?

Kimondott példaképem nincs, de sok kedvenc játékosom van, akiket ha nézek, akkor mindig feltöltődöm. Kaká, Özil, Bajramaj, például.

Most indul a bajnokság, hogyan vágsz neki az idénynek?

A bajnokság is indul, mellette az U19-es válogatott is selejtezőket játszik szeptemberben, de előtte még az MTK a BL-selejtezőkörben is érdekelt Portugáliában, augusztus 11-től (természetesen ezzel is bővebben foglalkozunk majd – a szerző). El vagyunk teljesen havazva! Szeretném, ha idén sérülés nélkül tudnék edzeni és játszani, és előre tudnék lépni fizikális területeken, azaz gyorsaságban, robbanékonyságban, állóképességben. Ehhez sok segítséget nyújt edzőm, Turtóczki Sándor. Itt jegyezném meg, hogy magyar viszonylatban az MTK-ban nagyon jó lehetőség van a magas színvonalú munkára, például használhatjuk a fiúknak megépített edzőtermet. Emellett szeretnék futsalozni is, és reményeim szerint a CrossFittel is megismerkedem majd a Budapest Barbell edzőteremben. Ezt a módszert használja az amerikai női válogatott is. Természetesen, minden szinten szeretnék mindent megnyerni, bajnok és kupagyőztes szeretnék lenni a futsalban és a nagypályán is!

Egy kis esélylatolgatás?

Magyarországon a négy kiemelkedő csapatnál (MTK, Viktória, Fradi, Astra-Bíró-Kert) a meghatározó játékosok teljesítményétől és egészségi állapotától függ az eredményesség. Ha két jó ember kiesik valamelyik csapatból, már az egész éves teljesítményt befolyásolja. Ezen múlik, hogy ki lesz az első. Az MTK BL-szereplése és az U19-es válogatott selejtezői esélyei egyenesen arányosak a hazai és a külföldi körülmények közötti különbségekkel. Szerinted? :)

Köszönet a csodaszép fotókért Kaszás Bencének és a divatikon.hu-nak!