A mosolygós gólgyáros

A legszebb női futballisták között tartják számon, Jakab Réka mégsem erről híres elsősorban, hanem félelmetes gólátlagáról. A mosolygós középpályással nőiességről, gólokról, karrierről és tanulásról beszélgettünk, bár a fotói láttán elég nehéz volt szóhoz jutnunk.A legszebb női futballisták között tartják számon, Jakab Réka mégsem erről híres elsősorban, hanem félelmetes gólátlagáról. A mosolygós középpályással nőiességről, gólokról, karrierről és tanulásról beszélgettünk, bár a fotói láttán elég nehéz volt szóhoz jutnunk.

Amikor megkerestelek, azt mondtad, örülsz, hogy a Kötényblog hangsúlyozza a női labdarúgás nőies oldalát, és igyekszik eloszlatni az előítéleteket.

Tényleg nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy kihangsúlyozod a nőiességét a labdarúgásnak, hiszen nagyon sok olyan véleménnyel találkozom, hogy a foci fiús, durva sport, és ezzel talán azt a képzetet is sikerül eloszlatni, hogy a női labdarúgóknak fiúsnak kell lenniük.

Fontosnak tartod, hogy minden körülmények között nőies legyél?

Nekem nagyon fontos, hogy megőrizzem a nőiességemet. Persze a pályán nem az a legfontosabb, hogy jól áll-e a hajam, de a pályán kívül nagyon szeretek nőiesen öltözködni, viselkedni, és ez teljesen összeegyeztethető e focival.

Míg Magyarországon az az általános nézet, hogy a foci a fiúk sportága, addig az Egyesült Államokban szinte csajsportnak számít. Mit gondolsz, miért alakult ez így?

Hát igen, ez egy olyan dolog, amit nem lehet könnyen megváltoztatni az emberek fejében. Nem is értem, hogy miért olyan nehéz elfogadni a női focit, amikor szinte minden sportágban ugyanolyan elfogadott a női és a férfi változat is.

Sok véleményt olvastam arról, hogy az Egyesült Államokban miért is honosodott meg ennyire a foci a lányok körében, talán azért, mert ott aztán tényleg a kemény sportok az uralkodók, mint az amerikai foci vagy a jéghoki. A foci sosem volt olyan népszerű, így lehet, hogy ezt meghagyták a lányoknak. :)

„Lányos”, babázós kislány voltál, vagy már akkor is kergetted a labdát?

Is-is. Természetesen nekem is volt Barbie babám, kismacim, de mindig is a labda körül forgott nálunk a világ. Édesapám is labdarúgó volt, tőle örököltem a foci szeretetét, de itt nyugodtan mondhatok többes számot, hiszen nővérem is labdarúgó, együtt kergettük a labdát először a kertben, majd az utcán, végül a focipályán.

Ha a mosolygós, mindig sugárzóan szép Jakab Réka megjelenik valahol, elhiszik neki, hogy futballista? Akadtak már ebből az ellentétből vicces esetek?

Először is köszönöm a bókot:) Amikor megtudják, hogy focizom, általában azt mondják: „Soha nem gondoltam volna, hogy focizol”. Aztán elkezdenek érdeklődni, hogy hol, milyen szinten, és persze jönnek a szokásos kérdések, hogy ugyanakkora pályán játszunk-e mint a fiúk, mennyi a játékidő, és az elmaradhatatlan: hogy van-e a meccsek végén mezcsere. :) Ezekből is látszik, hogy sajnos nagyon nincs bent a köztudatban a női labdarúgás. De azt mondhatom, hogy általában pozitívan állnak hozzá az emberek, tetszik nekik, hogy egy lány focizik, nagyon érdekesnek és különlegesnek tartják.

A párod is focista. Hogyan áll ahhoz, hogy te is focizol? Szoktatok szakmázni? Esetleg együtt, egymás ellen játszani?

A párom, Varga Gábor, az NBI-es Lombard FC Pápa játékosa. A focinak köszönhetjük, hogy megismerkedtünk, hiszen nyolc évvel ezelőtt mindketten a Győri ETO labdarúgói voltunk, és edzésre menet figyeltünk fel egymásra. Nálunk állandó téma a foci, imádjuk játszani, nézni vagy - csak beszélni róla. Mindig megkérdezzük a másikat, hogy mi volt edzésen, ha valami focival kapcsolatos problémánk van, azt is meg tudjuk beszélni. Sokszor mondja, hogy nagyon örül, hogy én is labdarúgó vagyok, mert így megértem, hogy mivel jár ez, tud tőlem tanácsot kérni, nem kell azon vitatkoznunk, hogy meccset vagy sorozatot nézzünk a tévében. Nálunk egyértelmű, hogy a meccsre kapcsolunk. Néha elmegyünk együtt focizni. Egyszer egy-egyeztünk kiskapura, én kicseleztem, nem nagyon tetszett neki, hogy egy lány lecselezi, jól alám is csúszott, én meg csak ültem a fűben értetlenül. Persze utána nagyon nevettünk az egészen.:)

A fentiek alapján, gondolom, nézel férfi futballt. Kijártok egymás meccseire?

Persze, hogy kijárunk egymás meccseire, amikor nem ütközik a kettő, akkor a lelátón szorítunk egymásnak. Sokat segít, hogy meccs után meg tudom beszélni vele a történteket, és ő is mindig megkérdez, hogy szerintem hogy játszott. Nagyon szeretek meccseket nézni, természetesen nyomon követem az NBI-et és az európai topligákat is, valamint gyakran ki is szoktunk látogatni meccsekre.

Mit csinálsz a focin kívül? Számos forrásból hallottam, hogy nem csak szép vagy, de okos is.

Kíváncsi vagyok, kik voltak a forrásaid! :) Jelenleg a győri Audi Hungaria vállalati kommunikáció és kormánykapcsolatok osztályán dolgozom. Nagyon szeretem a munkámat, tele van új kihívásokkal, érdekes feladatokkal, és szerencsére nagyon jó kis csapatunk van. Emellett pedig levelező tagozaton végzem a Széchenyi István Egyetemen a marketing mesterképzést, csak hogy ne unatkozzak. Az edzések mellett nem marad olyan sok szabadidőm, de azt igyekszem minél jobban kihasználni. Szeretek a családommal, a barátaimmal lenni, és aktívan pihenni.

Elképesztően hatékony labdarúgó vagy, volt olyan idényed, amikor 18 meccsen 35 gólt rúgtál, a Győri ETO összetett góllövőlistáját a mai napig vezeted 75 találattal. Le tudnád írni, mi játszódik le benned, amikor gólt szerzel? Mire gondolsz, milyen érzés?

Egyszerűen imádok gólt lőni - mondjuk ki nem? De ez tényleg csodálatos érzés, felszabadul belőled minden görcs, és csak élvezed a pillanatot, legyen szó akár egy edzőmeccsről, akár egy válogatott mérkőzésről. Azért, természetesen, válogatottban szerzett gólokra ez különösen érvényes. Sokszor megijedek, amikor helyzetbe kerülök, hogy nehogy kihagyjam, de egyszer az egyik edzőm azt mondta, hogy a gól nem más, mint egy pontos passz, és rájöttem, hogy ez mennyire igaz.

Bár a Feminával bajnok lettél, mégis visszatértél Győrbe. Visszahúzott a szíved?

Nagyon szívesen emlékszem vissza a Feminában eltöltött évemre, hiszen Magyarország akkori legjobb csapatának voltam a tagja, bajnok lehettem, és a Bajnokok Ligájában is játszhattam. Én mindig is Győrben szerettem volna játszani, hiszen itt vannak azok az emberek, akik számomra a legfontosabbak, akikkel együtt nőttem fel, úgyhogy egyértelmű volt, hogy visszatérek. Szerencsére ehhez meg is voltak a feltételek a Győri Dózsánál, ahol azóta is futballozom.

Mi a helyzet egy esetleges külföldre igazolással? Bevállalnád?

Megmondom őszintén, én már nem vágnék bele egy külföldi lehetőségbe. Ez, mondjuk, elég furcsán hangzik egy huszonnégy éves lány szájából, de úgy érzem, hogy én már megtaláltam a helyem, nem vágyom el innét. De természetesen mindenképpen azt tanácsolom a lány focistáknak, hogy menjenek ki külföldre, próbálják ki magukat, ott olyan körülmények és feltételek mellett tudnak edzeni, amit igazán megérdemelnénk, szóval merjenek belevágni egy külföldi karrierbe. A válogatottnak is nagyon jót tesz, hogy egyre többen játszanak külföldön, ha nemzetközi szinten is eredményesek akarunk lenni, azt így tudjuk csak elérni. Sajnos a hazai bajnokság színvonala és tempója ehhez kevés.

A válogatottban is rendre pályára lépsz. Milyen érzésekkel vágtok neki az ősznek?

Nagyon büszke vagyok rá, hogy tagja lehetek a válogatottnak. Nemrég köszöntöttek fel Telkiben a Magyarország-Kanada meccs előtt a huszonötödik válogatottságom alkalmából. Bevallom, rendkívül jól esett, nagyon meg is lepődtem, mert nem számoltam, hogy hány meccsnél tartok.

Ősszel kezdődnek az Európa-bajnoki selejtezők, a csoportellenfeleinket nézve nem lesznek egyszerű meccseink, de én nagyon bízom a csapatban, mert egy jó mentalitású, rutinos játékosokból és fiatal tehetségekből álló együttes vagyunk, szerintem odaérhetünk a végén. Sajnos a munkahelyi elfoglaltságaim miatt nem tudok mindig Kiss László rendelkezésére állni, de természetesen itthon ugyanúgy edzek, és amikor csak tudok, részt veszek az edzőtáborokon.

Minden létező szinten és módon futballoztál már itthon, kívülről-belülről ismered a magyar futballvalóságot. Mi a legjobb és mi a legrosszabb benne?

Számomra a legfontosabb, hogy rengeteget kaptam a labdarúgástól, számos örömteli percet, igaz barátokat, felejthetetlen élményeket, megtanított nagyon sok mindenre: kitartásra, küzdeni tudásra, csapatszellemre. A magyar futballban, és elsősorban a női futballban a legnagyobb negatívum számomra az a sok rosszindulat, ami nem csak kívülről, hanem belülről is érkezik, a tehetetlenség és az érdektelenség, ami körülveszi.

Mit gondolsz, hogyan lehet a női futballal megtalálni a szurkolókat? Mi kell ahhoz, hogy méltó helyére kerüljön végre ez a szakág?

Hát itthon ez egy elég nehéz feladat. De nem kell messzire menni, hogy követendő példát találjunk. Itt volt ez a világbajnokság Németországban, ahol az egész ország futball-lázban égett, és a nyitómeccsen 70.000 néző szurkolt.

Próbálkozhatunk vetkőzős naptárral vagy hasonlókkal, hátha magunk mellé állítunk egy-két pasi szurkolót. (nevet) Nem, ez csak vicc volt! Komolyra fordítva a szót, mindenképpen szükség van a média támogatására, a klubok, a szövetség összefogására, és nem ártana, ha egy-két híres, befolyásos ember is, aki mellénk állna.

Mi volna az a pillanat, amikor Jakab Réka, a futballista azt mondaná: igen, elértem, ezért küzdöttem ennyit, most boldog vagyok?

Úgy érzem, most boldog vagyok. :)