3x3-as kosárlabda: Jakab Máté nem szeretné, ha még egyszer teljes csapatcserére lenne szükség

– Hogyan értékelné a válogatott Európa-bajnokságon nyújtott teljesítményét, s nem a körülményeket vagy az előzményeket illetően, hanem a Koppenhágában mutatott játék alapján?
– Összességében nagyon elégedett vagyok a lányokkal – válaszolta a Nemzeti Sportnak a hazaúton a varsói átszállás előtt Jakab Máté, a magyar női 3x3-as nemzeti együttes szövetségi edzője. – Büszke vagyok rájuk, mert a kitűzött célt elértük, továbbjutottunk a csoportból, a nagyon jó egyéni képességekkel rendelkező játékosokból álló Nagy-Britanniát sikerült legyőzni, aminek külön örültem. Siker, hogy nyertünk meccset ezen a tornán.

– Szakmailag mekkora kihívást jelentett, hogy a júniusi Eb-selejtezőn kvalifikáló négyes (Lelik Réka, Kiss Virág, Turner Yvonne, Papp Klaudia) egyik tagja sem tudott részt venni a tornán, és egy teljesen új csapatot (Laufer Gabriella, Molnár-Budácsik Dorottya, Szerencsés Tamara, Tenyér Zsófia) kellett versenyképessé varázsolni két hónap alatt a kontinensviadalra?
– Kicsit messziről indulok a válasszal… Fel lehet tenni a kérdést, hogy mennyire van fontos szerepe az edzőnek ebben a szak­ágban, amelyben a szabályok kimondják, mi nem szólhatunk bele a meccs alakulásába, nem „hívhatunk” játékokat, nem cserélhetünk, nem kommunikálhatunk a játékosokkal, sőt, ha megtesszük, büntetéssel sújtják az együttest. Vagyis a laikusok azt gondolhatják, az edző szerepe kisebb, de azt gondolom, a felkészítés, az edzőtáborok, a tornák során olyan munkát kell elvégeznünk, olyan erős alapokat kell adjunk a játékosoknak, hogy amikor éles helyzetbe kerülnek a találkozókon, akkor maguktól hozzányúlhassanak a tanultakhoz. Természetesen új csapatot építeni rövid időn belül nem igazán lehet, bizonyos dolgokat, mankókat tudok nekik adni, amivel segítek. Sajnos egész nyáron azzal küszködtünk, minden egyes tornára, világversenyre más összetételű kvartettel mentünk. Úgymond hozzászoktam ehhez, hogy rövid időn belül alkalmazkodjunk a körülményekhez az összeállítást, taktikát illetően.

– Abszurd esetben előfordulhat, hogy a női válogatott következő mérkőzésén megint más kerettel szerepel a csapat?
– Nem szeretném, hogy ez még egyszer megtörténjen! Jó lenne, ha ezután a nyár után levonnánk a megfelelő következtetéseket, stabil alapot adnánk a 3x3-as szakágnak, s megalkotnánk egy olyan új stratégiát, amelyben nem kell alkalmazkodni.

– Milyennek látta a szervezést, érte-e meglepetés az Európa-bajnokság végeredményét illetően?
– Számos 3x3-as helyszínt láttam már, volt szerencsém bevásárlóközpontban Eb-t nyerni… A szervezők évről évre múlják felül magukat, valóban speciális és különleges helyszín volt Koppenhágában a Kvaesthus mólón található Ofelia Plads téren, a kanális partján, ahová tényleg hajókkal, csónakokkal szállították a csapatokat a tornára. Szerintem emlékezetes kontinensviadal volt, az eredményekben, a végeredményben számottevő meglepetés nem volt, talán Azerbajdzsán döntőbe jutása lehet kisebb szenzáció, de ha megnézzük, kik alkotják a csapatot, akkor ez is reális második hely. A mi eredményünk értékét csak növeli, hogy a bronzérmes spanyoloktól és az aranyérmes hollandoktól szenvedtünk vereséget.

– Az azeriekhez hasonlóan a legtöbb csapatban játszik honosított játékos – ebben ön is gondolkodik a közeljövőben?
– A selejtezőn szerepelt Turner Yvonne, aki már az öt az öt elleni válogatottban is játszott, mindig szívesen jön, ezúttal is köszönöm a munkáját, de most az új klubja, a török Nesibe nem engedte el. Be kell látni, külső erősítés, honosítás nélkül nem tudunk visszakerülni a világelitbe, s persze mi is tervezünk ilyen jellegű erősítést, ám egyelőre ennél többet nem mondhatok.