– Sok nagy sikert élt át korábban a Falco élén. Mennyire nehéz feldolgozni, hogy az új magyarországi kihívás nehezen indul?
– Az új feladat mindig nehéz, először dolgozom szövetségi kapitányként, de a tapasztalatom és a motiváltságom nem kérdés tárgya – felelte a Nemzeti Sportnak Gasper Okorn, férfiválogatottunk szakvezetője, aki két Európa-bajnoki selejtezős vereséggel kezdte ténykedését a kispadon. – Az első meccs előtt hat napon át jó munkát végeztünk és nem volt minden borzasztó a mérkőzéseken sem, de kétségtelenül az eredmény a legfontosabb. Csalódottak vagyunk a rossz rajt miatt, ám aki ismer engem, tudja, nem adjuk fel, küzdünk tovább. Szomorú vagyok, hogy nem nyertünk Izlandon, az első harminc percben remekül játszottunk, kontrolláltuk a történteket, aztán vesztettünk, de az izlandi egyáltalán nem rossz csapat. Az olaszok ellen telt ház és remek hangulat várt minket, arra számítottunk, tudjuk velük tartani a lépést, az első félidőben jó úton is jártunk. Egyet aludva a történtekre sem tudok pontos választ adni arra a kérdésre, mi romlott el a harmadik negyedben. Talán idegesek lettünk amiatt, hogy legyőzhetjük az ellenfelet, amely azonnal hét nullás sorozattal kezdte a második félidőt. Mindkét oldalon összeomlottunk, a jó képességű olasz válogatott kihasználta a gyengeségeinket. Nem bújok ki a felelősség alól, elemezzük a helyzetet, és a nyári táborban több időnk lesz közösen a csapattal. Novemberben újabb két lehetőségünk lesz javítani, életben vagyunk, és a végén remélhetőleg elérjük a célunkat, az Európa-bajnoki kvalifikációt.
– Nem ígért semmit az első meccs előtt, nem beszélt nagy eredményekről. Látta a realitást?
– A sorsolás után tudtuk, Olaszország és Törökország ereje vitathatatlan, hatalmas a merítésük, nemcsak a kiváló, de a jó játékosokból is rendelkezésükre áll egy nagy csokornyi. Arra számíthattunk, hogy Izland és Magyarország küzd a harmadik helyért a csoportban, és bizony az izlandiak remekül szerepeltek az utóbbi időben, nagyon közel voltak a világbajnoksághoz és az olimpiai előselejtezőn is jó kosárlabdát mutattak be. Ahogy mi, úgy ők sem válogathatnak sok játékosból, de a keretük hosszú ideje van együtt és három klasszis is van benne. Ettől függetlenül a miénket erősebb csapatnak tartom, azonban ezt a pályán is meg kell mutatnunk. A következő mérkőzéseinket a törökök ellen játsszuk, nyolc-kilenc hónap alatt sok minden megváltozhat, és én bízom a játékosainkban.
– Vasárnap a 25. és a 36. perc között öt pontot szereztünk, míg az olaszok harmincat. Hiányoltuk a lelkesedést, az erőfeszítést, a hitet ebben az időszakban. Ön is így érzett?
– Nem tapasztaltam problémát a játékosok akarásával. A teljes leállás bármikor megtörténhet, az elmúlt évtizedekben sok hasonlót láttam edzőként és ezer oka lehet. Valami elkezd rosszul alakulni, valaki elindul lefelé, hiányzik az energia. Azon természetesen el kell gondolkoznunk, miért nem szereztünk pontot, de a hibák összefüggenek egymással: valamit elrontunk védekezésben, nincs önbizalom támadásban, a félelem bekúszik az agyba. A kudarc és a kritika is a sport része, ezt a terhet viselem a vállamon.
– Nem volt igazi vezérünk, pontszerzőnk a két mérkőzésen. Miért?
– Az aktuálisan legjobb játékosokat hívtuk a keretbe, és ha megnézzük a tulajdonságaikat, egyikük sem tipikus pontgyáros. Hanga Ádám egyestől a hármas posztig bevethető, de nem pontszerző irányító, be tud találni a gyűrűbe, emellett nagy munkát végez védekezésben és ha kell, passzol. Váradi Benedek is a szervezésben jeleskedik leginkább, akik a legközelebb állnak a kívánt kategóriához, Perl Zoltán, hiszen neki ez a feladata a Falcóban, és talán Vojvoda Dávid. A szint a válogatottnál azonban magasabban van, Perl próbálkozott vezető szerepet játszani támadásban, de a feladat fizikailag megterhelő harminc percen át.
– Kijelenthető, hogy az Euroliga-játékosok szerepeltetése összességében hátrányba hoz minket?
– Szerintem örülni kell annak, hogy megállapodott a nemzetközi szövetség és az Euroliga, mindenki a legjobb játékosokat akarja látni a pályán. A nagyobb nemzetek nyilván előnybe kerülnek ezáltal, de a teljes képet nézve pozitív a fejlemény, nem evezhet külön hajóban az Euroliga a kontinenstől.
– Mi a pontos terv nyárra, tudunk játszani néhány edzőmérkőzést is?
– Nehéz a dolgunk. A legerősebb válogatottak olimpiai kvalifikációs tornákon szerepelnek, a többiek szabadok. Ha barátságos mérkőzéseket szeretnénk játszani, az edzőtábort június végére, július elejére kell időzíteni. Amennyiben így lenne, adnánk egy hónapot a játékosainknak a bajnokság befejeztével, és június végén a semmi közepén ismét összetrombitálnánk őket. Az az ötletünk, hogy megcsináljuk a tábort rögvest az idény végeztével, június elején, amikor még nagyjából formában vannak a játékosok és edzünk közösen egy hetet Magyarországon. Nyilván arra nem hívjuk el Hanga Ádámot, akinek az évad során lejátszott rengeteg mérkőzése miatt jár a szabad nyár.
– Az építkezés során adhat erőt, hogy a közönség türelmes volt a csapattal az Arena Savariában, nem füttyel, hanem tapssal búcsúztatta a gárdát?
– Tudom, többet vártak tőlünk a drukkerek, az első félidőben megfeleltünk az elvárásaiknak, mindent megtettünk, amit egy olyan nagyszerű csapat ellen lehet, mint az olasz. A második félidőben a kezdődő összeroppanás őket is sokként érte, de nagy örömmel tölt el, hogy a helyükön maradtak és támogattak minket a végéig. Megértették, hogy megtörténhet, megteszünk mindent, harcolunk, de semmi sem működik. Köszönöm nekik még egyszer, hogy kijöttek és nem fordultak el tőlünk!
–Nagy bajban lettünk volna, ha Izland nyer idegenben a törökök ellen. Így is szükségünk lesz egy meglepetésgyőzelemre novemberben Törökországgal szemben?
– Izlandot talán néhányan alulbecsülték, jelentős erőt képvisel, és ha nincs szerencséjük a végén a törököknek, kettőből két sikerrel állna a csoportban. Novemberben Izland kétszer játszik Olaszországgal – és igen, nagyon fontos lesz, hogy mi legalább egyszer legyőzzük a törököket, ez a tervünk. Okosabbak leszünk négy kör után, viszont menet közben nem foglalkozunk a másik párosítással, saját magunkra koncentrálunk. Nem kérdés, egyszer nyerni akarunk Törökország ellen, ez lebeg a szemünk előtt az őszi folytatásban.
FÉRFI KOSÁRLABDA EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
2. FORDULÓ
B-CSOPORT, SZOMBATHELY
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 62–83 (15–17, 22–19, 9–28, 16–19)
NS-VÉLEMÉNY Elégedettek semmiképpen sem lehetünk. Nemzeti csapatunk egyik veresége sem volt arcpirító az Európa-bajnoki selejtezőidőszakban (mondjuk, az olaszok elleni harmadik negyed tragikusan nézett ki), de bravúr nem jött Gasper Okorn csapatától, és látva Izland erejét, hogy majdnem győzött Törökországban, feltételezhetjük, a kvalifikációhoz nem lesz elég legalább hat ponttal megvernünk itthon az északiakat, szükség lesz még egy sikerre. Novemberig rengeteg minden változik, ám azt leszögezhetjük, a magyar válogatott kerete a jelenleginél sokkal erősebb nem lesz. Az új szövetségi kapitány kitűnő edző, remek ember, ugyanakkor minden tudására szüksége lesz, hogy kialakítsa a megfelelő rendszert, elképzeléseit maximálisan átadja a játékosainak, merthogy sok időt nem kap erre az előttünk álló hónapokban sem. Annál persze többet, amennyi bemutatkozó szövetségi kapitányként jutott neki az első selejtezőmérkőzés előtt, azonban garanciát ez sem jelent. A csoportunk kőkemény, a cél és az elvárás ettől függetlenül változatlan: ott kell lennünk a jövő évi Eb-n! Egyelőre nincs okunk elveszteni a reményt. |