A problémamegoldás mesterei – Lóránt András és Lóránt Péter menedzserként jól kiegészíti egymást

– A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemre beszéltük meg a találkozót, mondván, itt van az irodájuk. Hogyan kerültek ide?
Lóránt András: Itt van az irodánk – itt vagyunk, ha itthon vagyunk. Egyébként rendkívül sokat utazunk, nemrég számoltuk össze, hogy 2023 első nyolc hónapjából összességében három hónapot töltöttünk külföldön. Húzós időszak volt szakmailag is, lelkileg is, sokat voltunk távol a családunktól, édesapaként ez különösen nehéz, Petinek két gyereke van, nekem egy. S hogy miként kerültünk a TF-re? Sterbenz Tamás rektor úrhoz húszéves kapcsolat fűz minket, az elmúlt években többször szerveztünk ide edzőtovábbképzőt, amelyekre neves külföldi szakemberek érkeztek, háromszor tartottuk itt a Hanga-tábort, amikor Peti még játékos volt. Tanítottunk is itt, Tamás kért fel minket, hogy a sportmenedzser szakirány hallgatóinak tartsunk előadást a munkánkról, korábban én beszélgettem kötetlen formában a diákokkal, tavaly Peti. Ő volt játékosként a civil életre váltás nehézségeiről számolt be, az átmenet kihívásairól, amit éppen akkor élt át. Én a néhány éve megjelent sportmenedzsment tankönyvben is publikáltam. Ha felkérnek, szívesen beszélünk a munkánkról – mert a kívülállóknak a játékosmenedzser feladata megfoghatatlannak tűnik, kevesen tudják, valójában mivel is jár.

– Elmondaná, hogy valójában mivel is jár?
András: A legfontosabb, hogy legyen szakmai ismereted, tudd, melyik piacon szeretnél dolgozni, legyen kapcsolati hálózatod játékosokkal, edzőkkel, klubokkal, kialakuljon a kölcsönös bizalom. És értelemszerűen a-tól z-ig mindent csinálunk, a szerződéskötéstől a logisztikán át a sajtóval való kapcsolattartásig, olykor pszichológusok is vagyunk. De legtömörebben Peti fogalmazta meg: problémát oldunk meg.
Lóránt Péter: Folyamatosan. A klubnak és a játékosnak is, hogy zökkenőmentesen alakuljon a kapcsolatuk.

– A kosárlabdázó életének ügyes-bajos dolgait is? Például keresni kell a kisgyerekének bölcsődét vagy óvodát?
Péter:  Ezt megoldja a klub technikai vezetője vagy az egyesület személyzete – de nekünk kell elindítanunk a folyamatot, jelezzük a klubnak, hogy a játékosnak mire van szüksége, egyedül jön vagy a feleségével és két gyerekkel, mi kell hozzá, hogy új állomáshelyén elinduljon az élete. Egy séma alapján aztán a klub személyzete megoldja, hiszen ez a feladata ismétlődik minden idényben. De sohasem lehet tudni, hogy egy meccs után vasárnap éjjel, hétfő hajnalban milyen probléma adódik, amit meg kell oldanunk.
András: Most, szeptember elején abban a fázisban vagyunk, hogy megérkeztek az ügyfeleink Európába, vagy az európaiak befutottak egy másik országba. A klubváltás után pedig rendre felvetődhet, hogy a játékos nem jött meg időben, nincs megfelelő formában, edzőtáborba indulnak, de érzi a régi sérülését, beszerzett egy újat, nem veszi fel olyan gyorsan a ritmust, ahogyan a klubja elvárta volna.

– Ilyen esetben a menedzser mit tud csinálni?
András: Rá tudok szólni a játékosra, hogy még inkább figyeljen oda, egy plusz­információ neki, hogy koncentráljon jobban. Lehet, hogy hallott már valamit az edzőtől, az általános igazgatótól, de ha több helyről hallja, jobban tudatosul benne. Ilyenkor alakul az edző és a játékos kapcsolata, fel kell rá hívni a figyelmét, hogy ügyeljen a testbeszédre, véletlenül se szóljon vissza, ne tegyen megjegyzést, ne grimaszoljon – ha jó az együttműködésünk a klubbal, nekünk is jelzi, mi pedig tudatosítjuk a kosárlabdázónkban.
Péter: Az idény elején járunk, az összeszokás időszakában. Az edzők taktikai repertoárja adva van – most dől el, hogy pedagógusként, pszichológusként mire mennek a keret tagjaival. Sorsdöntő, mikor dicséred és cseszegeted a játékosaidat, hogyan formálódik a viszonyotok, amely meghatározza majd az egész idényeteket. Ez az időszak kulcsfontosságú abban, hogy elfogadjanak téged, mind a tizenketten a keretből – talán ez a legnehezebb az edzői munkában. Ezért az edzői szakma a legkeményebb a sporton belül.

– Ezért nem is akart edző lenni?
Péter: Ezért is. Én egyébként a legtöbb klubomban csapatkapitány voltam, kicsiben akkor is problémákat oldottam meg. A kerettagok mindig az idősebbhez fordultak érdeklődve, mit hogyan kell csinálni, tehát akkor már szereztem némi rutint – és élveztem is.

– És kézenfekvő választás volt, hogy játékos-pályafutása lezárása után, 2021 májusában csatlakozik a bátyjához, az Octagon ügynökség keretén belül?
Péter: Igen, mindenképpen. A sportághoz közel akartam maradni, s Bandival már korábban is beszélgettünk róla, hogy jó lenne együtt dolgozni. Miután Bandi hónapokkal korábban felvetette a cégben, amelyben a kollégák örömmel fogadták az ötletet, egyértelművé vált a folytatás. És azóta is nagyon élvezem a közös munkát.
András:  Nekem is lökést adott Peti csatlakozása, pedig már tíz éve dolgozom az Octagonnál, amely az iparág egyik legnagyobb ügynöksége a világon, Európában neki van a legnagyobb hálózata. A 2013-as draft igen sikeres volt, Dennis Schröder és Janisz Adetokumbo került be az NBA-be, s az akkori mentorom – aki sajnos tavaly elhunyt – elkezdte felépíteni a cégét, amelynek első fontos megbeszélésén a 2014-es milánói Euroliga final four alatt vettem részt. Azon nyolcan voltunk, most meg már az összes kontinensen több mint negyvenen vagyunk...

– Hogyan változott meg a munkája, amióta az öccse is csatlakozott?
András: Peti más szemszögből látja az egyes feladatokat, húszéves kosárlabdázó-pályafutás – nyolc külföldön töltött év – tapasztalatával lépett be mellém. Mondhatom, hogy nagyon jól kiegészítjük egymást, Magyarországon is több ügyfelünk lett, mivel Peti az első évében csak itthon dolgozott, de most már velem együtt tevékenykedik a lengyel és a német piacon, illetve Ázsiában a tajvani térség feltérképezésének lehetőségére ő talált rá, ezért is utaztunk ki márciusban három hétre. Edzőt, játékost helyezett el már oda, Debrecenbe, a 3x3-as vb-re elhozta az egyik ottani klub tulajdonosát, aki imádja a kosárlabdát, mi voltunk az idegenvezetői.

– Mennyire zavart be a piacépítésbe a koronavírus-járvány és a világméretű lezáráshullám?
Péter: Ázsiában még szigorúbb intézkedéseket vezettek be, mint itthon, még három hónappal a kiutazásunk előtt is úgy volt, hogy a landolás után két hétre karanténhotelbe kell mennünk. Szerencsére, amikor időszerűvé vált az utazás, már feloldották a korlátozásokat.

– És az orosz piac bedőlése hogyan hatott önökre?
Péter:  Nem dőlt be... Vannak játékosaink ott, ugyanúgy dolgozhatunk.
András: A cégnek is maradt több játékosa, Petivel közösen is van kosárlabdázónk a Lokomotiv Kubanyban. Például a vb-ezüstérmes szerb center, Nikola Milutinov is lehúzott még egy idényt az orosz ligában, a CSZKA Moszkvában, s csak ezen a nyáron szerződött vissza a görög Olympiakoszhoz, amelyben 2020-ig játszott. De említhetném a spanyol szakembert, a korábban a Barcelona és a Panathinaikosz edzőjeként dolgozó Xavi Pascualt, aki 2020 óta a Zenit edzője, és maradt Szentpéterváron. Az orosz bajnokságban ugyanúgy van pénz, mint korábban, nagyon jól megfizetik az edzőket és a kosárlabdázókat, és egy héten csak egy meccset játszanak, mert természetesen nem vehetnek részt az Euroligában és a kontinentális kupasorozatokban. De az üzlet ugyanúgy megy tovább...
Péter: Talán nincsenek a 12 csapatos orosz bajnokságban olyan nagy kaliberű játékosok, mint korábban, amikor három orosz Euroliga-résztvevő volt és több Eurokupa-induló együttes, de a kis színvonalesés ellenére, költségvetésben még mindig az elithez tartozik. Jobban lehet keresni például a Lokomotiv Kubanban, mint egy, az európai átlaghoz tartozó klubban. De amíg eddig a Kubany csak Euroliga-szereplő játékosok közül szemezgetett, most más polcról kell választania, be kell látnia, hogy nem mindenki megy oda szívesen.
András: Természetesen valamennyi játékos fél a háborútól, az amerikaiak különösen, így az egyetemi bajnokságból kikerülő, első légiósidényüknek nekivágó kosárlabdázókat nem is igen lehet az orosz bajnokságba vinni. Azért Amerika után óriási kultúrsokk Oroszország – Amerika után óriási kultúrsokk Európa is.

– Brittney Griner esete is elriasztotta az amerikaikat? A kétszeres olimpiai bajnok centert a Jekatyerinburg játékosaként tartóztatták le 2022 februárjában vitatott mennyiségű kábítószer birtoklása miatt, s tartották börtönben december elejéig. Nem féltek az amerikai játékosok, hogy őket is „megtalálhatják” valamivel?
András:  Brittney Griner a hazájában orvosi célra felírt THC-tartalmú vaporisert használhat. Természetesen, ha valaki idegen országba utazik és vállal munkát, tiszteletben kell tartania az ország törvényeit, szabályait, kultúráját. Véleményem szerint az ügye a férfi játékosokra nem volt hatással, de tartom: az orosz vagy a kínai ligába inkább a fegyelmezett, rutinos játékosoknak szabad menniük. A viszonyokat ismerő kosárlabdázók tájékozódnak is az életkörülményekről a hosszabb ideje ott játszó társaiktól.

– És mi a helyzet a magyar kosárlabdázóikkal?
Péter: Szerencsére minden rendben, mindegyiknek megvan a klubja a következő idényre. Most már Filipovity Márkónak is, aki nemrég került át hozzánk. Viszonylag későn, augusztus 18-án csatlakozott az ügynökségünkhöz, abban az időszakban, amikor a legtöbb egyesületnek már kialakult a kerete. Ráadásul egyszerre sok változás lesz az életében, hiszen megnősül és apuka lesz október végén, november elején. Több európai topbajnokság ajánlatát sem fogadta el, másra vágyott.

– Milyen bátor, hogy ilyen körülmények között is kivárt.
Péter: Bátor és meg is volt a saját elképzelése. Amióta 2020 nyarán elszerződött a Falcótól, játszott az olasz, a spanyol, a török és a német élvonalban, nem félt és mi sem féltünk attól, hogy bárhová igazol, nem állja meg a helyét.

– Azért mégis óriási váltás, hogy nem csupán más klubba és országba, hanem más kontinensre is került...
Péter:  A Rio de Janeiró-i Flamengo ajánlatát fogadta el, ő az első magyar kosárlabdázó Brazíliában, sőt az első Dél-Amerikában. Még nekünk sem volt játékosunk azon a kontinensen.
Filipovity Márkóval együtt négy kosarasuk van a magyar válogatottban, és mind a négy klubot cserélt ezen a nyáron.
András: Pongó Marcell, a bajnoki döntős Alba Fehérvár irányítója a címvédő Falcóhoz szerződött, és visszatért a szombathelyi együtteshez egyéves francia élvonalbeli kitérő után Benke Szilárd is.

– Hanga Ádám is váltott, sokakat meglepve nem maradt Spanyolországban, ahol – rövid olaszországi megszakítással – 2011 óta szerepelt, hanem Szerbiába tette át a székhelyét. Olvasva a reakciókat, az emberek a Barcelona és a Real Madrid után eléggé alulértékelték új klubját, a Crvena zvezdát. De emlékezhetünk, amikor Barcelonába ment, akkor is sokan fanyalogtak, hogy miért nem az NBA-be szerződött. Hogyan élik meg az állandó kritikát?
Péter:  Ez kellemes probléma egyébként. Ádámnak is az – kellemes, hogy az ember 34 évesen egy európai topklub játékosa, a felkészülési meccseket nézve az egyik legjobb pontdobója, az egyik legjobb mezőnymunkát végző tagja. Híresen erős kezű edzője van Dusko Ivanovics személyében, aki elégedett vele. De szerintem Ádám minden edző álma, ő mindig azt csinálja, amit kell, hihetetlenül intelligens. Ezúttal is nagyon jó helyre került, veretes történelmű, jelenleg is erős klub – ahogy összerakták a két belgrádi együttes keretét az előttünk álló Euroliga-idényre, meg sem lepne, ha mindkettő az első hatban végezne.
András:  Ádám remek formában érkezett Belgrádba, kiváló kondícióban van – ő már kilenc idényt lehúzott az Euroligában, s a kilencből négyszer final fourba jutott, óriási, hogy gyakorlatilag minden második évben ott van Európa négy legjobb csapata között. Játszott a három legnagyobb spanyol klubban, megnyert mindent Spanyolországban, és az Euroliga-győzelmet követő nyáron, 34 évesen elment a történelmi szerb klubhoz, a Crvena zvezdához – hogy lenne ez visszalépés?! Hihetetlen élménnyel is gazdagodik, mert a két belgrádi nagy klub, a Zvezda és a Partizan egy csarnokban, a húszezres Stark Arenában szerepel, elképesztő hangulatban. Ádám az Euroligában szeretett volna maradni, a kupasorozat klubjai nagy átalakuláson mennek át, óriási a játékosmozgás, kíváncsi vagyok, hogyan változnak meg az erőviszonyok. Ráadásul most először – hasonlóan az NBA-hez – az alapszakasz végén playin is lesz, tehát nem automatikusan jut be nyolc együttes a playoffba, hanem tizenegy küzd meg a nyolc helyért. Egyelőre nehéz felmérni az erősorrendet, de meg lepnék lepve, ha a Zvezda nem kerülne be a rájátszásba. Ott pedig már bármi lehet.

– Mennyire volt nyitott Ádám az országváltásra? Hiszen nemcsak a játékos-pályafutása folytatásáról döntött, hanem a felesége és a Spanyolországban született három gyereke további életéről is.
András:  Szeretett volna Spanyolországban maradni, volt is két klubtól ajánlata, egy Eurokupa- és egy BL-indulótól, de érez magában annyi erőt, hogy továbbra is az Euroligában harcoljon. Ezért indultunk el másfelé. Felesége, Alexandra és a gyerekek pedig mindenben támogatták. Hogy Belgrádhoz közel van Budapest, a család, a barátok, nem mondom, hogy döntő szerepet játszott, de fontos, jóleső hozadék. Az elmúlt tizenhárom évben elment itthonról július végén, és következő esztendő júniusában jött vissza – most pedig többször haza is ugorhat.

– Ez azt is jelenti, hogy a magyar válogatottban is többet láthatjuk?
András:  Februárban hazajön – ha az új szövetségi kapitány igényt tart rá.

– Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány lemondása után még képlékeny a helyzet. Mi a véleményük az új szakvezető kiválasztásáról?
Péter: A szövetség vezetőségének van ideje döntést hozni, hiszen a 2025-ös Európa-bajnokság selejtezője csak február végén kezdődik. Nem került könnyű csoportba a válogatott Izland, Olaszország és Törökország mellett, de nem is lehetetlen küldetés a továbbjutás. Ha október végére, november elejére kijelölik az új kapitányt, lesz ideje mindenkivel felvenni a kapcsolatot, végiglátogatni a játékosait, kialakítani a keretét.
András: Kíváncsian várjuk, merre indul a szövetség, olyan külföldi edzőt nevez ki, akinek van magyarországi tapasztalata, vagy magasabb szintről hoz olyan külföldi szakembert, akinek nincs, de nagyobb a neve, a nemzetközi elismertsége. A szövetség új elnökének, Báder Mártonnak óriási a tapasztalata, sokat játszott külföldön, kiterjedt a kapcsolatrendszere, az elnökség tagja Dávid Kornél is, akire ez hatványozottan igaz. Úgyhogy a szakmai bizottság kritériumrendszerének megfelelően biztos jó döntést hoznak.

– Az önök – vagy inkább András – menedzseri munkájában az eddigi „zászlóshajó” Hanga Ádám volt. 34 éves, fel kell készülniük az ő érája utáni időszakra. Van hozzá fogható „ügyfelük”?
András:  Nyilván Ádám az egyik legismertebb és legtöbb nemzetközi eredményt elérő magyar kosárlabdázó, ezért itthon a munkánkat elsősorban az ő nevével kötik össze. De hét-nyolc éve már több piacon vagyunk érdekelve, immár az Octagonon belül nekünk van Petivel a legtöbb Eurokupa- és Bajnokok Ligája-résztvevő játékosunk. Az idei évünk pedig különösen sikeres volt: a legjobb európai ligának mondható spanyolból négy, a franciából három ügyfelünk van. Ennyi kosárlabdázónk topbajnokságból még sohasem volt. Sikerült egy osztrák tehetséget is elhelyeznünk a spanyol Gran Canariában. És a két nagy, top tízes piac, a lengyel és a német közül utóbbi elég jól bejött – boldogan mondhatom, hogy a világbajnokságon aranyérmet nyerő német válogatott keretében is van ügyfelünk: Peti játékosa a 26 éves, 202 centis hátvéd, David Krämer.

– Vagyis a németeknek szurkoltak a manilai döntőben...
Péter:  Egyébként is leültünk volna a tévé elé megnézni, de így volt kiért szorítani. Nekünk is óriási siker, hogy van világbajnok játékosunk – hiszen eddig összesen hét ország nyert vb-t, vagyis nem túl hosszú a lista.
András: Ő volt az egyedüli, aki nem NBA-ben és nem is Euroligában szereplő klubból került be a német vb-keretbe. A Löwen Braunschweig kosárlabdázója volt idén a legjobb német játékos a Bundesligában, most Spanyolországba, az ACB-ligába helyeztük el. De a vb-ezüstérmes szerbek között is volt ügyfelünk, a center Nikola Milutinov és a hátvéd Vanja Marinkovics azonban a cégen belül más kollégához tartozik. David Krämerért pedig közvetlenül mi felelünk – úgy, mint Hanga Ádámért.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. szeptember 23-i lapszámában jelent meg.)